118123. lajstromszámú szabadalom • Önműködő központi ütközős kocsikapcsoló vasúti járművekhez

118123. 5 rövid kiképzésére kell törekednünk. Az 1., 2., 3. és 4. ábrákon látható alapformái szerint a terelő- és ütközőfelületeik, il­letve a szögbeállás felületei oly alakítá-5 súak, hogy ez az alapalak az elképzel­hető legrövidebb kapcsolót eredmé­nyezi. A kapcsoló egyéb elemei oly ala­kításnak és elrendezésűek, hogy ezek miatt a (3) és (4) kiugrásokat nem kell 10 hosszabbítani. Emellett előnyösebb, ha a vonóerőt át­vivő elemet a kapcsolás vízszintes közép­síkjában, nem pedig függőleges közép­síkjában rendezzük el. Az 1. és 3. ábrán 15 látható ugyanis, hogy az (a) távolság na­gyobb a (b) távolságnál, mivel a kap­csolók között kiegyenlítendő magas­ságkülönbség az oldalirányú eltérésnél kisebb és ez okból a ferde lemetszés- a 20 (12) és (14) éleken kisebb, mint a (11) és (13) éleken. A vonóerőt átvivő elem szá­mára tehát a kapcsoló (a) darabján belül elégséges tér áll rendelkezésre, úgy­hogy az átló irányában levő kiugrásokat 25 nem kell hosszabbítani. Az ilyen hosszab­bításra ellenben szükség volna az esetben, ha a vonóerőt átvivő elemet a kapcsoló ama részében helyeznők el, mely (b) hosszúságii. Mivel a találmány szerinti 30 kapcsolónál a vonóerőt átvivő két elem mindegyikét csakis a vonóerő fele terheli, a vonóerőt átvivő elem kisméretű lehet, tehát kis térben is elhelyezhető. Csap körül lengethető vonóhorognak 35 a vonóerő átviteléire való alkalmazása lehetővé teszi, hogy e vonóhorog orra széles, ennélfogva rövid, azonban ennek el­lenére eléggé szilárd legyen. Miután a vo­nóhorog a kapcsoló hátsó részében elhelye-40 zett csap közvetítésével viszi a vonóerőt a kapcsolóra át, az egymással átlósan szem­ben levő kiugrások közül a felső a vonó­erő hatása alól tehermentesül- Nincs szükség tehát arra, hogy a felső kiug-45 rást erősítsük és ezzel hosszabbítsuk, ami szükséges volna, ha a vonóerőt átvivő elem elcsúsztatható záTÓszervet alkotna. A ta­lálmány szerinti vonóhorog továbbá vonó­erő hatása közben is könnyebben oldható, 50 mint valamely eltolható zárószerv, mi­vel vonóhorognál a vonóerő hatásia foly­tán az oldást akadályozó súrlódó erő csak egy helyen lép fel. Mivel az időleges rögzítő (36) tapintó-55 szerve az ellenkapcsoló eléggé hosszú (a) fe­lületére támaszkodik, a járművek az ol­dást követően egymástól bizonyos tá­volságra eltávolodhatnak anélkül, hogy a kapcsolók újból egy következő kapcso­lási folyamat számára készenléti hely- 60 zetbe juthatnának, ami járművek tola­tásánál fontos követelmény. Ha az időle­ges rögzítő az ellenkapcsoló (b) hosszúságú részére támaszkodnék a szétkapcsolt jár­művek ide-odatolatása közben, e jármű- 65 vek szándékolatlanul könnyen ismét össze­kapcsolódhatnának, mivel a (b) távolság túlságosan rövid. Ily elrendezés eseté­ben tehát az imént ismertetett célból a (b) hosszúságii felületet, ezzel tehát a 70 kapcsolót hosszabbítani kellene. A találmány szerinti szimmétriás és rövid kapcsclókiképzés azonban nem­csak a szögbeállóképesség szempontjából fontos. További előnye pl., hogy ily ki- 75 képzés esetében a különböző vezetékek (légvezetékek, villamos kábelek stb.) csatlakozásai a kapcsoló mellett fcöny­nyebben helyezhetők el. A találmány szerinti kapcsoló további 80 előnye, hogy rugók alkalmazása nélkül is működik, mert egyes alkatrészeinek mindegyike a kapcsolás működéséhez • szükséges helyzetet önsúlya hatására foglalja el. 85 Az egyszerűbb megmunkálásira vtaló tekintettel a kapcsoló különböző felü­leteit esetleg nem tartjuk meg teljes ter­jedelmükben, hanem szerepet csakis kis­felületű, könnyen megmunkálható munka- 90 lécek fognak játszani. Szabadalmi igénypontok: 1. önműködő, központi ütközős kocsikap­csoló vasúti járművekhez, amelynél egy alapfelületen két cgymássál átlósan 95 szembenfekvő kiugrás helyezkedik el, azzal jellemezve, hogy az alsó kiugrás (10) felső felülete és a felső kiugrás (7) alsó felülete a vonó- és ütköződ erők(M—M) középvonalának magassá- 100 gában fekszik és derékszöget alkot a kapcsoló (15, 16) alapfelületével, amely a vonó- és ütközőerők középvonalára merőlegesen áll. 2. Az 1. igénypontban védett kocsikap- 105 csoló foganatosítási alakja, azzel jel­lemezve, hogy mindegyik kiugrást há­rom, egymásra merőleges vagy közel merőleges (5, 6, 7), illetve (8, 9, 10) felület és az e felületek (11, 12, 13, 14) lio bellső éleit ferdén lemetsző felületek határolják. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban védett ko­csikapcsdló foganatosítási alakja, azzal

Next

/
Thumbnails
Contents