118123. lajstromszámú szabadalom • Önműködő központi ütközős kocsikapcsoló vasúti járművekhez

é 118123. boni (6. ábra), úgyhogy a vonóhorog felfekvése tulajdonképpen csak pontszerű. A doniború felületek helyes alakításával, esetleg edzhető anyagú betétek alkalma-5 zásával e felületek igénybevétele annak ellenére, hogy a felfekvés csak pontszerű, a megengedhetőség határain belül tartható. A (34) rugó beiktatásával elérhetjük, hogy a (17) vonóhorog, a (23) kioldóemelő 10 és a (29) ellenkilincs a vonat haladása közben elháríthatatlanul adódó megrázkódtatások ellenére teljes biztonsággal maradjon a 7. ábrán látható helyzetben. Ha egymással kapcsolt kapcsolók egyi-15 kében a (34) rugó esetleg törést szenvedne, a mindenkori ellenkapcsolóban levő azonos rugó a (29) ellenkilincs közvetítésével önműködően átveszi az eltörött rugó feladatának elvégzését. Az ismertetett záró-20 szerkezet tehát működést mintegy körfolyamban fejt ki. A 11a.—11(1. ábrák a találmány szerinti időleges rögzítő működésmódját a különböző munkahelyzetek feltüntetésével mu-25 tatja, még pedig a 7. ábra XI—XI vonala mentén vett, a (35) nyíl irányában tekintett metszetben. Ez az, időleges rögzítő lényegileg egy (36) tapintószerv, melynek alsó, csúcsosodó (37) vége (10. és 11a. ábra) 30 az ellenkapcsoló alsó kiugrására támaszkodik. A járművek szétkapcsolása úgy történik, hogy a (24) kioldóláncot kézzel meghúzzuk, amivel a (23) kioldóemelőt és egyúttal az ezen emelőn levő (38) bütyköt is a 35 11a. ábrán megadott nyíl irányában elforgatjuk. Eközben ez a (38) bütyök a (36) tapintószervhez ütközik, úgy hogy ez a 11b. ábrán látható ferde helyzetbe jut. Miután a, (23) kioldókart elforgattuk, ezzel 40 a (17) vonóhorgoit az ellenkapcsolóból kiemeljük, a (36) tapintószerv, célszerűen (39) súly vagy esetleg külön rugó hatására, ismét eredeti helyzetébe jut (11c. ábra). Ebben a helyzetben azonban a (38) 45 bütyök a (36) tapintószerven levő vállrészhez támaszkodik és ekkor a (36) tapintószerv a (17) vonóhorog leesését mindaddig nem engedi meg, amíg a (2) ellenkapcsoló, melyhez a (36) tapintószerv támasz-50 kodik, az (1) kapcsolótól el nem távolodott. Az időleges rögzítőnek tehát az a feladata, hogy elhárítsa annak a szükségességét, bogy a (24) kioldóláncot mindaddig kézzel tartani kelljen, amíg a járművek egy-55 mástól el nem távolodtak. Amint a (2) ellenkapcsoló eltávolodott, a (36) tapintószerv önsúlya és a (34) rugó hatására a 31d. ábrán látható vé,^helyzetébe esik. Időköziben a berendezés valamennyi alkatrésze önsúlya és a (34) rugó hatására a 60 következő kapcsolási folyamat számára való készenléti helyzetbe tért vissza. E helyzetben a (17) vonóhorog oly mélyen esik le, amíg a rajta levő hátsó (27) toldat a (26) nyomórúdhoz nem ütközött (7. 65 ábra), ami a (17) vonóhorog további leesését megakadályozza (ezt a helyzetet a 7. ábra inem mutatja). A kapcsolásnak a járművekre való erősítése, az úgynevezett bekötés, különböző 70 módon történhet. Előnyös megoldást a 7. ábra mutat. Eszerint a (40) járműalvázban a vonó- és ütközőerők felfogására (41) ütközörúd van beszerelve. A kapcsoló e (41) ütközőrúdhoz képest (42) középpont 75 körül bizonyos mérvben minden irányban kilendülhet; a kapcsoló súlyát emellett a rajzon fel nem tüntetett rugózás egyenlíti ki. Az ütközőerőket a kapcsoló a (41) ütkörőrúdra (R) sugarú gömbfelület 80 révén viszi át, míg a vonóerők átvitele (r) sugarú gömbfelülettel történik. Az (R) sugár nagvságá.nak megfelelő megvá' lasztásával elérhetjük, hogy a járművek az ütközőerők következtében egymáshoz 85 képest káros viszonylagos mozgásokat nem végeznek, mert őket ebben a gömbfelületen fellépő súrlódás akadályozza. Az ilyen viszonylagos elmozgás főleg akkor következhetnék be, ha az egymáshoz 90 kapcsolt két jármű középvonalai nincsenek azonos magasságban (tehát pl. az egyik jármű terhelt, a másik viszont terheletlen). Az ez esetekben fellépő ütközőerőknek az a törekvésük, hogy azt a 95 járművet, melynek középvonala magasabban van, felemeljék, ami a vágány kanyarulataiban könnyen kisiklásra vezethetne. Elméleti meggondolás alapján bizonyítható, hogy az a jármű, melynek kö- 10( zápvonala magasabban van, ama jármű ütközőerőinek hatására, melynek középvonala .mélyebben van, nem fog felemelkedni, ha a két jármű iitközőrúdjainak középvonalai közötti (h) magasságkülönb- 10Í ség egyenlő vagy kisebb, mint (2R[J-), ahol [J. a gömbfelületeken fellépő súrlódási együtthatót jelenti. A találmány szerinti kapcsoló szögbeállóképességét nemcsak a szimmétriás el- ll( rendezés, hanem a. kapcsoló fejhossaúságának rövid volta is kedvezően befolyásolja. Ez a tény könnyen ellenőrizhető, illetve megáillapitható a szögbeállóképesség rajzbeli ábrázolása útján. E tényből Hí következik, hogy a kapcsoló lehetőleg