118123. lajstromszámú szabadalom • Önműködő központi ütközős kocsikapcsoló vasúti járművekhez

1181«3. 3 csolók elhelyezésére hasznosítható. A 3. és 4. ábra szerinti foganatosítás módosítható akként, hogy a (3) és (4) felületek nem valamennyi négy (6, 7, 9, 10) felü-5 lete, hanem ezek közül csak egy, kettő vagy három lépcsőzetes. Az 5. ábra az (1, 2) kapcsolót a kapcsolási folyamat befejezését megelőzően oldalnézetben mutatja arra az esetre, ha a 10 két kapcsoló hossztengelyvonalai egymást a magasság irányában szögben metszik. Amint ez ábrán látható, a szögbeállítást és (5) és (15) felületek végzik. Miután a kapcsolók tökéletesen egymásba 15 hatoltak, azok 0—C mértani hossztengelyvonalai a vonóerő- és ütközőerők M—M középvonalában fekszenek. A 6. ábra oldalnézetben a vonóerőt átvivő elemek egyik példaképem elrendezé-20 sét és kialakítását mutatja. Eszerint a vonóerőt vagy annak egy részét az (1) kapcsolóról a (2) kapcsolóra a (17) vonóhorog viszi át. Ez a (17) horog (18) csappal van a kapcsolóba erősítve. E csap 25 tengelyvonala kb. a vonó- és ütközőerők M—M középvonalán megy át. A vonóhorog orrának felfekvési felülete oly alakítású, hogy a vonóhorog (19) felfekvési pontján átmenő és a felfekvési felületre 30 merőleges egyenes kb. a (18) csap tengelyvonalán megy át, hogy ezzel elérjük azt, hogy a vonóhorog a vonóerő hatására száiidékolatlanul ne oldódhassák. A vonat mozgása közben a két (1) és (2) 35 kapcsoló egymáshoz képest a (20) nyíl irányában mozgásokat végez és a mozgások mérve a két kapcsoló közötti játék nagyságától függ. E mozgásoknál a (17) vonóhorog a (2) kapcsolót állandóan 40 követi, még pedig egyrészt önsúlya, másrészt pedig ama súrlódó edő hatása folytán, mely a vonóerő hatására a (19) pontban fellép. E súrlódó erő folytán a (17) vonóhorog úgyszólván tapad a (2) el-45 lenklapesoióho'3 és ezt külső behatás nélkül el nem hagyja. A (17) vonóhorog az ösziekapcsolásnak megfelelő állapotban a (21) ütköző útján a (2) ellenkapcsolón fekszik feli. Ennélfgova nem 50 fordulhat elő az, hogy a (19) felfekvési ponton a (2) kapcsoló 0S SL (17) vonóhorog között eltolódás lépjen, fel és hogy ennek folytán surlódásokozta kopások adódjanak-55 A 7—lld. ábrák a találmány szeirin/ti teljes kapcsolóberendezést mutatják. A 7. ábrán látható oldalnézetben, hogy a kapcsolási folyamat közben a közeledő (2) elletmkapesoló a (17) vonóhorgot felfelé elforgatja, Miután a kapcsolók egymásba ha- 60 toltak, a (17) vonóhorog önsúlya hatására az ellenkapcsoló (22) vájatába csappan [lásd a (2) ellenkapcsolónak a 7. ábra mellett levő külön képét], még pedig oly mélyen, hogy a (21) ütköző ekkor az ellen- 65 kapcsolón jut felfekvésre- Egyidejűleg ez utóbbi vonóhorga az (1) kapcsoló megfelelő (22) vájatába hatol (8. ábna) és ezzel a kapcsolási folyamat befejeződik. Az oldás céljából a (24) lánc maghúzá- 70 sójval egy (23) kioldóemelőt forgatunk a (25) nyíl irányában (9. ábra). Ez a (23) kioldóemelő a (26) nyomórndat, ennek révén pedig lefelé a (17) vonóhorog hátsó (27) toldatát mozgatja, amivel a (17) vonó-75 horgot az, ellenkapcsolóból kiemeljük. A (17) vonóhorog (27 ) toldata az oldási folyamat közben a kapcsoló másik felében levő (29) ellenkilincsre fejt ki nyomást akként, hogy ez az ellenkilincs, melyet ugyan- 80 csak a (18) csap hord, a (2) ellenkapcsoló vonóhorgát az (1) kapcsolóból kitolja. Ezzel befejeződik az oldás folyamata és a kopcsolók most már egymástól eltávolíthatók. Egyrészt a (17) vonóhorog orrán, más- 85 részt az ellenkapcsolónak e vonóhorog számára való felfekvési felületén (30), illetve (31) ferde felületek vannak (6. ábra). A (17) vonóhorgot ennélfogva a kapcsoló oldása céljából nem kell az e 1.1 e n k apesolóbál 90 tökéletesen kiemelni az esetben, ha a kapcsolók vonóerő hatása alatt állanak, mert, amint az említett ferde felületek egymásna érnek, a vonóhorgot az egymástól eltávolodó kapcsolók önműködően tovább 95 emelik. A (17) vonóhorog emellett elforgatja a (29) ellenkilincs által alkotott kart, ami az ellenkapcsoló vonóhorgát is önműködően tovább kiemeli. A (30) és (31) lerézseleseknek tehát az a hatásuk, hogy 100 lehetetlenné teszik oly helyzet bekövetkezését, amelyben a vonóerőt csakis az egyik kapcsoló vonóhorga veszi át. Mivel a megmunkálás pontatlanságai folytán gyakorlatilag lehetetlen annak el- 105 érési?, hogy a vonóerő hatására mindkét vonóhorog teljes szélességével jusson a mindenkori ellenikapcsoló vájatán fel,fekvésire, előnyös, ha a vonóhorog orrán a (32) felfekvési felületet domborúan alakítjuk 110 (7. ábra). Ezzel biztosan érjük el azít, hogy a vonóhorog felfekvésre nem egyik élén, hanem középen jut, úgyhogy mindkét vonóhorgot azonos erő terheli. Az oldás könnyítése céljából a (33) felfekvési 115 felület az ellenkapcsolón ugyancsak dorn-