118123. lajstromszámú szabadalom • Önműködő központi ütközős kocsikapcsoló vasúti járművekhez

2 118123. rülnek, ha a két kiugrást merőlegesem vagy közel merőlegesen határoló három felület vagy e felületek hosszabbítása közül kettő-kettőnek metszésvonala kb. a 5 vonó- és ütközőerők középvonalában vagy ennek mentén fekszik. A vonótag oly elhelyezésű, hogy az főleg csak húzásra legyen igénybevéve; ennek Mytán kisméretű lesz és a kapcsoló 10 hosszirányú terjedelmét nem növeli. A vonótag ilyen elhelyezése a kapcsolóban a találmány szerint akként történik, hogy a kapcsolófej magassági és oldalirányú terjedelmén belül csap körül ellendíthető 15 vonótag párhuzamosan fekszik a kapcsolófej ama (A—A) középsíkjához, amelyet az alsó kiugrás felső felülete és a felső kiugrás alsó felülete határoz meg, a vonótag két támadási helye pedig e közép-20 síkban vagy közvetlenül mellette van. A kikapcsoló szerkezet megoldásánál szintén szem előtt tartjuk azt a körülményt, hogy a kapcsoló rövid maradhasson. A kapcsoló lehető legrövidebb ki-25 képzését a kikap esdi ós ze r ke ze L oly megoldása teszi lehetővé, melynél a vonótag kiemelőszerkezetét időlegesen rögzítő tapintó szerv oly elrendezésű, hogy rögzítési helyzetében az ellenkapcsoló alsó ki-30 ugrására támaszkodik. A rajzon a találmány foganatosítása vázlata látható. Az 1. és 2. ábra a találmány szerinti kapcsoló egyik foganaíosítási példájának váz-35 lati képe. A 3. ós 4. ábra a találmány szerinti kapcsoló második löganaLosítási példájának vázlatos távlati képe. Az 5. ábra óldalnézeLben az 1. és 2. ábra 40 szerinti kapcsoló szögbeállásának körülményeit mutatja. A 6. ábra oldalnézetben a vonóerőt átvivő horognak a találmány szerinti kapcsolóban való elrendezését matatja, A 45 7. ábra a 8. ábra VII—VII, a 8. ábra a 7. ábra VIII—VIII, a 9. ábra pedig a 7. ábra IX—IX vonala mentén vett metszet. A 10. ábra a teljes kapcsoló elölnézete. A 50 Ha., 11b., 11c. ós lld. ábrák a 7. ábra XI—XI vonala mentén vett metszetet mutatják, mely az időleges rögzítőt, a (35) nyíl irányában vett nézetben alkatrészeinek különböző helyzetedben mutatja. 55 Az 1. ábra szerint a (2) kapcsolón egymással átlósan szemben két (3) ós (4) kiugrás van. E kiugrások mindegyikét három, egymásra merőleges vagy közel merőleges (5,.6 ,7, 8, 9, 10) felület határolja és e kiugrások (11, 12, 13, 14) belső 60 éleit ferde felületek metszik le. A kapcsolási folyamat közben a (3) és (4> kiugrások az e (2) kapcsolóval tökéletesen azonos alakítású (1) ellenikapesoló (2. ábra) egymással ugyan- 65 csak átlósan szemben levő mélyedéseibe hatolnak, még pedig annyira, amíg az említett kiugrások függőleges (5) és (8) homlokfelületei ,az ellenkapcsoló megfelelő függőleges felületei- 70 hez nem ütköztek. A függőleges (5) és (8) homlokfelületek tehát az ütközőerők átvitelére valók és a kapcsolón levő mélyedéseknek mellettük levő, ugyancsak függőleges (15) és (16) felületeivel 75 ütközőfelületekként működnek együtt. A kiugrások belső (11, 12, 13) és (14) éleit ferdén levágó terelőfelületek célja, hogy a kapcsolók akkor is egymásba hatoljanak, ha esetleg nem mozognak egy- 80 másfelé központosán. A (6) és (7), valamint a (9) és (10) felületek az egymásba hatolt kapcsolókat egyenes irányban vezetik tova mindaddig, míg ütközőfelületeik egymáson fel nem feküsznek. 85 A két (6) és (7) felület ós a kőt (9) .és (10) felület metszésvonala, mely felüle' tek a (3) és (4) kiugrásokat merőlegesen határolják, adja a kapcsolás C—C mértani hossztengelyét, A gyakorlatban a (6) ós (7) 90 felületek metszésvonala nincs a (9) és (10) felületek metszésvonalában, amint ezt a 10. ábra szerinti előlnézet is mutatja. E felületek ugyanis a kapcsoló vízszintes A—A, illetve függőleges B—B 95 középsíkjához képest kis miértékben cl vannak tolva, lioféy a kapcsolók könnyebben hatolhassanak egymásba, az ezen eltolás révén adódó különbségnek azonban lényeges jelentősége nincs. 100 A 3. és 4. ábra szerinti foganatosításnál a (3) kiugrás (6) és (7) felületei lépcsőzetesek, úgy hogy a (6, 6', 7, 7') felületek adódnak. Lépcsőzetes továbbá a (4) kiugrás (9) felülete és (10) felülete, úgy 105 hogy a (9, 9') és (10, 10') felületek adódnák. így, amint ez különösen a 3. ábrán látható, a keresztalakú (43) felület adódik, mely a vonó- és ütközőerők középvonalára merőleges. Ez a kereszt-alakú 110 (43) felület az: ütközőerők átvitelére hasznosítható és a szögbeállítást is végezheti. Ez esetben az (5) és (8) felületek az ütközőerőktől tehermentesítve lehetnek és ekkor ezeket a szögbeállításhoz sem 115 kell hasznosítani. A keresztalakú (43) felület a kábelkapcsolók és a légvezeté-kkap-