117971. lajstromszámú szabadalom • Erősítésszabályozókapcsolás
117971. 5 lési határon innen van. Minthogy az előző erősítőnek [a 2. ábrán a (30) erősítőnek] csak kicsiny a szelektivitása, a nemkívánatos jel határozza meg a szabályozófe-5 feszültséget, amelyet ehhez az előző erősítőhöz vezetünk és amely megakadályozza azt, hogy a jelszint a túl vezérlési határt túllépje. Ennek következtében a nemkívánatos (h) jel gyakorlatilag erő-10 sítetlenül jut az előző erősítő kimenetéhez [a rajz (s) pontjához]. Az (i) görbe azt a jelet szemlélteti, amelyre a vevőkészülék hangolva van; ezt (40) decibellel a nemkívánatos, jel alatt 15 ábrázoltuk; látható, hogy a gyenge távoli jel erőteljes [(h)-val jelölt] zavaró jelnek a szomszédos hullámcsatornában való jelenléte ellenére is vehető. Ez a kívánt jel az előző erősítőben nem erősíthető job-20 ban, mint a nemkívánatos (h) jel, ennek következtében a (t) pontban erősítette®) marad. Az utánakövetkező erősítő a kívánt jelet az (u) határértékig erősíti, azonban a nemkívánatos jel szintjét lényege-25 sen alacsonyabb (v) szintre (kb. 40 decibelre) csökkenti és pedig a második, kis sávszélességű erősítőben [a 2. ábrán a (31) erősítőben] végbemenő szűrési folyamat következtében. 30 A (j) és (1) görbék ugyanannak az erősítőnek ugyanazokra a nemkívánatos, ill. kívánt jelekre vonatkoztatott működési módját tüntetik fel arra az esetre, ha a kettős szabályozás helyett egyszerű 85 hátraszabályozást alkalmaznánk. A nemkívánatos jelet ábrázoló (j) görbe azt mutatja, hogy ebben az esetben harántmodulációval járó túlvezérlés lépne föl és ámbár a kívánt jelet feltüntető (1) görbe azt 40 mutatja, hogy a jiel ugyanarra a szélső (u) szintre növekszik, azt mindamellett torzítások kísérik, amelyeket a nemkívánatos jeltől eredő túlvezérlés idéz elő. A túlvezérlés előidézte harántmoduláció nem [5 szűrhető ki az utánakövetkező fokozatban, minthogy a harántmoduláció a kívánt jel sávszélességén belül van. Az 5. ábra a 2. ábra alapján szerkesztett szuperheterodin-vevőkészülék kapcso-0 lásának részleteit tünteti fel. A pontozva rajzolt négyszögek általában a 2. ábra szerinti azonos jelzésű négyszögekkel egyezőek. A vevőkészülék (10) antennája és (11) földje, a hangolható (50) csatolóelem útján, az 5 (51) pentódával van összekötve. Az (51) erősítő kimenete, második hangolható (52) csatolóelem útján, a modulátorként működő (54) pentóda (53) rácsával van öszszekötve. Helyi (55) oszcillátort is alkalmazunk, amely az (56) triódát és a han- 60 golható (95) rezgőkört tartalmazza; utóbbi az oszcillátor helyi rezgéseit, az (57) vezetéken és az (58) ellenálláson át, a modulátor (59) árnyékolórácsához vezeti. Az ;(50, 52, 95) hangolókörök (96, 97, 98) 65 változtatható hangolókondenzátorjai egymással mechanikailag összekötöttek és az (U) gomb segítségével, magában véve ismert módon, együttesen működtethetők. A modulátor frekvenciaátalakítóként műkő- 70 dik, amely a helyi rezgéseket a jelfeszültségekkel keveri és a (60) anód körében a szokásos módon a szuperbeterodin vevőkészülék számára való közbensőfrekvenciát állítja elő. 75 A közbensőfrekvenciát, amely a kőzbensőfrekvenciahordozót annak oldalsávjaival együtt tartalmazza, a (31) közbensőfrckvencia-erősítő erősíti fel, amelyben három (61, 62, 63) pentóda van. E pentódák 80 láncolatban kapcsoltak és a közbensőfrekvencia számára való (64, 65) és (66) csatolóelemekkel vannak csatolva. A (64) és és (65) csatolóelemek kettősen hangoltak; a primer- és a szekundertekercsek a raj- 85 zon látható módon, kondenzátor útján a közbensőfrekvenciára vannak hangolva. A (67) vevődetektor — dióda — a közbensőfrekvenciához való (68) csatolóelem útján, a (63) erősítővel csatolt. A (67) detektor 90 kimenete a rajzon vázlatosan (69) négyszöggel jelölt kisfrekvenciás erősítőhöz vezet. Az első önműködő erősíLésszabálvozás, amelynek (33) és (34) vezetékei a vevőké- 95 szülék (G) pontjához csatlakoznak, a közr bensőfrekvenciát, a (70) csatolókör útján, a (72) közbensőfrekvenciás erősítőcső (71) vezérlőtárcsához vezeti. A (72) erősítő kimenetét a (73) csatolókör a (74) dióda- 100 egyenirányítóhoz vezeti, amelynek (75) katódja és (76) anódja között nagy (77) ellenállás van; a (77) ellenálláson lép fel az ehhez az egyenirányítóhoz vezetett közbensőfrekvenciás feszültségnek megfelelő 105 egyenfeszültség. Ez utóbbit, előfeszültségként, a (38) vezetéken, valamint a (78) és (79) ellenállásokon át, az (51) és (54) csövek vezérlőrácsaihoz vezetjük. Az előfeszültséget negatíve vezetjük a vezérlő- 110 rácsokhoz, úgyhogy a vétel erőssége növekedésének a rácsok negatívebb feltöltődése a következménye, ami az erősítés csökkentésével jár. Az (50) és (52) hangolható nagyfrek- 115 venciás köröknek aránylag nagy a sávszélessége, úgyhogy ezek a kívánt vételi jellel együtt a szomszédos hullámokból
