117408. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátóberendezés

•2 117408. nek hü mása, annak a mozaikernyő parányi szigetelt fémelemeihez ütköző minden elemi része e képelemekkel arányos szekundér elektronemissziót kelt és így a fémelemeket •5 olyan pozitív feszültségre tölti fel, amely a képelemekkel ugyancsak arányos. Ha a letapogató sugár hatásától egy pillanatra eltekintünk, megállapíthatjuk, hogy az ernyőn töltés-kép keletkezik, amelynek 10 mindegyik elemi része az első fényérzékeny elektróda megfelelő elemei részének megvilágítását jelképezi. A töltés-képet olyan katódsugár semlegesítheti, amely a mozaikernyőt a primér 15 fotoelektronoknak kitett oldalán tapogatja le, azonban ez az ernyő szerkezetét nem kívánatos módon bonyolulttá tenné. Ezért a találmány célszerű kiviteli alakjánál a katódsugárral az ernyőstruktura szemben-20 fekvő oldalát tapogattatjuk le, amely sugár a parányi fémelemek tárolta különálló töltéseket egymásután semlegesíti és így a jelfogó lemezhez kapcsolt megfelelő külső kivezetőkészülékben, mint pl. ellen-25 állásban villamos impulzusok sorozata keletkezik. A mozaikstruktura elemeit szekundér emisszióképességük növelése céljából kezeljük. Amennyire kísérletekkel megállapít-30 ható, azt találtuk, hogy fényérzékennyé tett fémfelületek sokkal nagyobb szekundér emissziót szolgáltatnak, mint a nem kezelt felületek. Ez okból a gömböcskék fotoelektronoknak kitett felületeit előnyösen 35 fényérzékennyé tesszük, azonban nyilvánvaló, hogy az érzékennyé tétel más módszerei is alkalmazhatók. A találmányt, annak további céljait és előnyeit az alábbiakban a rajz kapcsán 40 részletesen ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerint szerkesztett távolbalátó adócső távlati képe, amelynél a tartány falának egy részét eltávolítottuk, hogy az elektródarendszert világosabban 45 szemléltessük ; a 2. ábra az 1. ábra szerinti készülékben alkalmazott elektronkilövelő-berendezés nagyított léptékű metszete ; a 3. ábra a mozaikernyő-szerelvény rész-50 leges metszete ; a 4. ábra magának a mozaik ernyőnek nagyított léptékű keresztmetszete és az 5. ábra vázlat, amely a találmány szerinti javított csőnek távolbalátó adó£5 berendezésben való felhasználását szemlélteti. Az 1. ábrán látható találmány szerinti csőnek (1) üvegburája van, amelynek (3) nyakrészében az (5) elektronforrás vagy elektronkilövelő-berendezés és a nyak- 60 résszel közös tengelyű (7) testében sorban a következő elektródák vannak: a (9) mozaikernyőstruktura, az elektronátbocsájtó (11) gyorsító hálóelektróda és a fényérzékeny (13) síkelektróda. A fény- 65 érzékeny (13) elektróda anyaga célszerűen ezüst, míg a (11) gyorsítóelektróda nikkelből, molibdénből, tantálból vagy más olyan fémből készül, amely könnyen gáztalanítható és nehezen oxidálódik. 70 Amint a 2. ábrából világosabban kitűnik, az elektronkilövelő-berendezésnek gyűszűalakú (15) katódája van, amelynek zárt vége az elektronkisugárzó (17) oxidréteget hordja és amelyben a (19) fűtőszál foglal 75 helyet. A katódát a hengeralakú (21) rácselem veszi körül, amelynek a katóda végével közös tengelyű és a katóda hordotta elektronkisugárzó oxidréteghez lehetőleg közeli (23) nyílása van. A rácselem meg- 80 hosszabbításában a hengeralakú (25) első anóda fekszik. A rácsot és az első anódát alkotó hengerek egymással szembenfekvő végei szigetelőanyagból való (27) gyűrűbe vannak erősítve. Ezeket az elektródákat 85 helyzetükben a (29) összekötőrudak rögzítik, amelyeknek szembenfekvő végei a szigetelő anyagból, mint pl. üvegből való (31) szemekkel vannak egymáshoz erősítve. 90 Megjegyzendő, hogy a mozaikernyőszerelvény, a hálóelektróda és a fényérzékeny síkelektróda a cső hossztengelyére merőleges és e tengely mentén egymástól közzel elválasztott síkokban fekszenek. 95 A közöttük lévő távolságot a nikkelből vagy hasonlóból való (33, 35, 37) és (39) összekötőrudak tartják fenn, amelyeknek a tartányból kinyúló (4Í, 43, 45) és (47) kivezetéseik vannak. A (33) összekötőrúd 100 a hálóelektródával, a (35) összekötőrúd pedig a fényérzékeny (13) síkelektródával van vezetőileg összekötve ; a (35) rúdnak tőle elszigetelt (49) nyúlványa van, amely a hálóelektróda megtámasztását előse- 105 gíti. A (37; összekötőrúd a (később leírandó) mozaikernyő jelfogólemezével van vezetői összeköttetésben. A (39) összekötőrúdnak a rajz szerint (47) kivezetése van, amely a kísérleti csövünk- 110 nél ténylegesen megvolt, azonban erre nincs szükség, mert ennek a rúdnak csak az a szerepe, hogy a távolságtartást biztosítsa és a mozaikernyőt, valamint a fényérzékeny elektródát tartsa. 115 Közbevetőleg áttérünk a 3. és 4. ábrá-