117408. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátóberendezés

kon látható ernyőstruktura ismertetésére. Amint az 1. ábra feltünteti és a 3. ábra részletesebben mutatja, a (9) mozaikernyő­szerelvényhez két (51) csillámtárcsa tar-5 tozik, amelyek mindegyikének (53) köz­ponti nyílása van, amelyen át az ernyő látható. A mozaikernyő maga e tárcsák közé van fogva és azt helyzetében az (55) fémgyűrű tartja, amely egyik tárcsára 10 támaszkodik és a másik tárcsával több (57) kapocs útján érintkezésben van. Az ernyő maga (4. ábra) célszerűen cm2 ­ként 1600 szemű vagy finomabb szitaszö­vésű huzalernyő, amelynek (59) huzaljai 15 szigetelő (61) zománcréteggel vannak be­vonva úgy, hogy a parányi (63) nyílások szabadon maradnak. Az ernyő egyik olda­lán, mindegyik nyílás felett egy-egy pará­nyi, célszerűen ezüstből való (65) fémelem 20 vagy gömböcske van, amelynek (67) felü­letét érzékennyé tesszük, úgyhogy az nagy szekundér emisszióra képes. A gömböcskék a szigetelőzománchoz vannak forrasztva. Az ernyő szembenfekvő oldalára a (C9) fém-25 bevonatot visszük fel, amely a nyílásokat körülveszi, de nem zárja. Ez a bevonat vagy ütközőrács nem feltétlenül szükséges. A továbbiakban az „ernyő" kifejezés alatt a 4. ábrán részleges keresztmetszet-80 ben ábrázolt strukturát, míg a „jelfogó­lemez" kifejezés alatt magát a huzal­ernyőt vagy a huzalernyőt és az — adott esetben alkalmazott — fémbevonatot ért­jük, amely a szigetetl ernyőnek arra az 35 oldalára van felvive, amely a fémgömb­öcskéket hordó oldallal szembenfekszik. A jelfogólemez kialakításánál bizonyos esetekben célszerű a huzalernyőnek és a fémbevonatnak összekapcsolása ; más 40 esetekben mindegyik alkatrészből külön vezetőket vezetünk ki és vagy egyik, vagy mindkét vezetőt felhasználjuk. A cső belső felületének bevonata gya­nánt kialakított (71) fémelektróda az első 45 anóda és a mozaikernyő-szerelvény között van. Ennek az elektródának az a szerepe, hogy a katódasugarat gyorsítsa és össze­gyűjtse és hogy a mozaikernyőről a katóda­sugaras bombázáskor kibocsájtott szekun-50 dér elektronokat eltávolítsa. Ezt az elektró­dát a továbbiakban „második anódának" nevezzük. A fent leírt cső készítésénél természete­sen nem járhatunk el úgy, hogy a nagy 55 elektródákat a csőbe a nyakrészen át vigyük be. Azt találtuk, hogy célszerűen előbb a nyakrészbe szereljük az elektron­kilövelő berendezést, miután arra előzőleg platina-, ezüst-, szén- stb. vezetőréteget vittünk fel, majd azon a második anoaát eo alakítjuk ki és az így elókeszitett nyak­részt a cső burájához forrasztjuk, amelybe előzőleg a mozaikernyő-szerelvényt, a háló­elektródát és a fényérzékeny sikelektródát beszereltük. E célból a cső burája a háló- 65 elektróda és a fényérzékeny elektróda között vagy más megfelelő helyen osztható. Miután a csőrészeket az 1. ábrán látható teljes tartánnyá összeforrasztottuk, a csö­vet hevítjük és légtelenítjük. Légtelenítés 70 után a tartányba kb. 1 mm higanyoszlop nyomáson oxigént vezetünk, hogy a sík­elektróda és az ezzel szembeniekvő mozaik­gömböcskék felületét oxidáljuk. A mozaik­gömböcskék oxidálását úgy végezhetjük, 75 hogy a gömböcskék és a hálóelektróda vagy a csövön kívül elhelyezett mozgat­ható elektróda között ködfénykisülést léte­sítünk. A sikelektróda felületét pedig úgy oxidálhatjuk, hogy ez elektróda és vala- 80 mely nagyfeszültségű nagyfrekvencia-for­rás külső kapcsa között elektrosztatikus mezőt hozunk létre. Mindkét elektróda­felületet más módon úgy oxidálhatjuk, hogy azokban örvényáramokat hozunk 85 létre; ez a módszer közönséges izzó­katódás csövek elektródáinak gázmentesi­tésénél szokásos. Az oxidációt szokásos módon addig folytatjuk, amíg az ezüst­felületek kékeszöld színeződést nyernek. 90 Az oxidálás és a fölös oxigén kiszivaty­tyúzása után a csőbe, az ernyő és a sík­elektróda közé egy oldalcsőből fémes cé­ziumot viszünk be ; az oldalcsövet azután levágjuk, mimellett rendszerint kis nyúl- 95 vány marad fenn. Ezután a tartányt kb. 10 percig 210C°-on kiégetjük, mikor is a cézium az ezüst­oxiddal egyesül; ilyen módon olyan felü­leteket kapunk, amelyek bombázáskor 1 0 o nagyszámú szekundér elektront sugároz­nak ki és fényérzékenyek. A kiégetés alatt a fölös cézium a tartányból kiszivattyúz­ható, nehogy az a tartány falához vagy a hálóelektródához és az összekötőrudakhoz 105 tapadjon. Megjegyzendő, hogy a mozaikernyő­szerelvényhez tartozó csillámtárcsákat a tartány belső falával szoros érintkezésbe hozzuk és így megakadályozzuk, hogy a 110 cézium a csillámtárcsák és a tartányfal között nagyobb mennyiségben a második anódához jusson és azzal egyesüljön. A találmány szerinti távolbalátó adócső működését az 5. ábra szemlélteti. A (73) 115 tárgy optikai képét a fényérzékeny (13)

Next

/
Thumbnails
Contents