117363. lajstromszámú szabadalom • Élágyazás preciziós műszerekhez, különösen mérlegekhez

kellene feküdni. Ez azonban gyakorlati­lag sohasem valósítható meg teljes pon­tossággal, úgyhogy az 1. ós 2. ábrán torzítva feltüntetett eltérések állnak elő. De még 5 ha sikerülne is egyenes élvonalú vályúkat előállítani és ezeket teljesen egy vonal­ban 'elhelyezni, ez sem vezetne kielégítő eredményre, mert maga az (1) él sem ké­szíthető él tökéletesen egyenes és egyen-10 letes élvonallal, aminek következtében ha az (1) él egy bizonyos helyzetben fe­szülés nélkül is helyezkedne el e két ól­vályuban, kilengés közben az előállítási illetve, szerelési tökéletlenségek folytán 15 mégis feszülés következik be. E feszülés miatt lengés közben az él gördülés he­lyett csúszó mozgást is kénytelen végezni az élágyban, ami fokozottabb ellenállást, erőteljesebb kopást és ennek követkéz,té 20 ben nagyobb pontatlanságot eredményez A kopás növekedésével a feszülés és a pontatlanság rohamosabb mértékben emel­kedik. A tökéletlen megmunkálásból és hibás 25 szerelésből előálló feszülést oly módon szokták megakadályozni, hogy az élágyat szándékosan az 1. ábrán feltüntetett ferde helyzetbe szerelik, aminek következtében az él kilengés közben sem érintkezhet két 30 ponton a vályúval és nem feszülhet meg. Ennek azonban az a nagy hátránya, hogy az él mindkét végén csak egy-egy ponton fekszik fel és fajlagos terhelése óriási nagy, úgy hogy a legkiválóbb anyag is 35 gyorsan megkopik és a pontatlanság rö­vid idő alatt a kiindulási hiba sokszoro­sára emelkedik. Amint az előzőkből kitűnik, az ismere­tes szerkezetek legnagyobb hátránya, 40 hogy az él az előállítási és szerelési hibák következtében az ágyazásban megfeszül, ami pontatlanságot okoz, illetve ha ezt különleges szereléssel kezdetben ki is1 kü­szöböljük, a műszer, vagy mérleg pontat-45 lajnsága használat közben annál rohamo­sabban növekszik. Hogy ez mennyire így van, azt legjoib­jban az bizonyítja, hogy nagyteljesít­ményű (körskálás) mérlegeknél, a billen,ő-50 súly ágyazásánál az éleket a gyártmá­nyok 80 % -ánál mellőzik és a billenős,úlyt legtöbbször acélszalagokban ágyazzák. A találmány szerinti szerkezetnél, amint az a 4—11. ábrákból kitűnik, ezeket a 55 hátrányokat igen egyszerűen és tökélete­sen kiküszöböltük. Az élek ugyanis sík lapokra fekszenek fel, amelyek sokkal egyszerűbben és pontosiábban megmun­kálhatók, mint az élváJlyu, ezenkívül el­lenőrzésük is könnyebben és tökéleteseb- 60 ben végezhető. Szerelésük pedig semmi nehézségbe nem ütközik. Ez elrendezés mellett az (1) él közpon­tos helyzetét az (5) laphoz előnyösen ál­líthatóan erősített (6) lemez biztosítja, 65 amelyben kúpos, vályualakú kivágás van. A (6) lemez széliéi a vályualakú kivágás­nál legömbölyítettek vagy élesek, amin., az a 4. és 8. ábrán látható, minek követ­keztében kilengés közben az (1) él legf el- 70 jebb egy ponton érintkezhet a végén levő (6) lemez istzélével. Ha tehát az (1) él mind­két végénél is hozzáér a (6) lemezhez, ez a két ponton való érintkezés nem tud feszü­lést okozni, különösen ha figyelembe vesz- 75 szük, hogy a terhelést az (5) sík lapok veszik fel és a (6) lemezek csupán a köz­pontos helyzetet biztosítják. Az (5) sík lapokon pedig az él részére mindig tőké­ié t esőbb felfekvés érhető el az él bármely 80 kilengett helyzetében, mint az eddig hasz­nálatos élvályukban. Az (5) és (6) szerke­zeti részek természetesen egy darabból is készíthetők, pl. egy lemeznek derékszögű meghajlításával, amint az a 6. és 7. ábrán 85 látható, ahol a vízszintes (5) sík az él fel­fekvését, a függőleges sík vályualakú kivágása pedig az él központos helyzetét biztosítja. A 8—11. ábrák olyan kiviteli alakot 90 tüntetnek fel, amelynél az (5) síklap a (7) él körül forgathatóan van ágyazva, aminek az a célja, hogy az (1) élek minél hosszabb vonalon való felfekvése mellett, az élek bármely kilengetett helyzetéiben 95 esetleg fellépő eltéréseket az (5) sík lapók követni tudják és így állandóan több ponton támasszák az (1) élt, aminek kö­vetkeztében annak fajlagos terhelése és igénybevétele tehát csökken és kopása is 100 kisebb, míg élettartama és főleg a. műszer pontossága nagyobb lesz, mint ha csak kisebb felfekvési felület volna részére biztosítva. Hogy az (5) sík lapnak a (7) körül való 105 elfordulásakor az (5) lap támasztó felü­lete és az '(1) él élvonala között viszony­lagos elmozdulás, vagyis elcsúszás ne jöj­jön létre, az (5) lap forgási tengelye az (1) él élvonalával egy síkba esik. Az (5) lap- no ban az (1) élre merőleges irányban két (8) hasíték van. A (8) hasítékokra merő­legesen két deréksizögalakú (9) lemezt rögzítünk az (5) lap felületéhez, amely­nek vízszintes szára a (7) él felfekvési 115 felülete, függőleges pedig a fent le­írt módon a (6) lemezhez hasonlóan vályúalakú kivágással készült és az (5)

Next

/
Thumbnails
Contents