117234. lajstromszámú szabadalom • Amplitudómoduláló

Megjelent 1937. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 117234. SZÁM. VLL/J. OSZTÁLY. — T. 5782. ALAPSZÁM. Amplitudómoduláló. Telefunken Gesellschaft fiir drahtlose Telegraphie m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1936. évi augusztus hó 10-ike. Németországi elsőbbsége 1935. évi augusztus hó 12-ike. A találmány amplitudómoduláló berendezés, amelynél két azonos frekvenciájú váltóáram különbözeti értékét képezzük és az egyik, vagy mindkét részáramot, ve-5 zérelt kisütőedóny erősítési fokának egy, vagy több mndülációs feszültséggel való befolyásolásával, középérték körül változtatjuk. Ezek a modulációs! kapcsolások, amelyeket csöves hidkapcsolásoknak is 10 nevezhetünk, eddig üzemben rendkívül insitabiloknak bizonyultak. Ezért a gyakorlatban ily csöves hidaknak modulációs célokra való alkalmazásától mindig eltekintettek és más modulációs berendezésető ket alkalmaztak. A találmány abból a felismerésből indul ki, hogy az ilyen csöves hídkapcsolásoknál eddig észlelt instabilitás oka az erősítőcsövekben keresendő és valószínűen a cső-20 katoda emissziójának ingadozásaira vezethető vissza. Ezek az ingadozások a katóda közepes emissziós áramerősségén mérve kicsinyiek. Csöves hídkapcsolásokban azonban azért jelentkeznek zavaróan, mert 25 a híd különbözeti áramát, amely a modulációs berendezésben alapvető szerepet játszik, az emisszió ingadozásai százalékosan sokkal erősebben befolyásolják, minthogy az anódváltakozóáramok egymást 30 gyakorlatilag kiegyenlítik. Ebből a felismerésből kiindulva a találmány érteüimében modulációd célokra való hídkapcsolásoknál a híd kimenő feszültségét erősítjük, egyenirányítjuk és a modulációs 35 feszültségektől megszabadítjuk, majd az így nyert egyen felszültséget a modulációs berendezés egyik vagy mindkét vezérelt kisü tőed ény ének a rész-váltóáramok erősítését befolyásoló elektródájához vezetjük. 40 A találmány néhány példakén ti kiviteli alakját, amelyekben egyúttal néhány további tökéletesítést és kiegészítést alkalmaztunk, a rajz ábrád mutatják. Az 1. ábrabeli kiviteli alaknál (10) és 45 (11) két tetrodát, (12) egy transzformátort, (IS—16) pedig egyenáramú forrásokat jelölnek. A két cső közös anódkőrében párhuzamos rezonanciakör van, melyet a (12) transzformátor primer teker- 50 csébe vezet et t h or d f r ekv e n ci á r a hangoltunk. A (17) nagyfrekvenciájú erősítő az egész frekvenciaszalagoit erősíti. Ehhez a (18) transzformátoron át (19) egyenirányítót csatoltunk. Az egyenirányító kö- 55 rében van a (20) ellenállás, a (21) kon(lenátor és a modulációs feszültségeket kiszűrő további berendezés, amely (22) kondenzátorból és (23) ellenállásiból áll. E kör (P) pontját a (24) kompenzációs fe- 60 szültségforráson át a (11) tetroda (1) vezérlőrácsára, kapcsoltuk Az 1. ábrabeli berendezés működése a következő: A (10) teitróda (1) vezérlőrácsára a képpont világosságának megfe- 65 lelek'í modulációs frekvenciákat vezetjük, amelyeket pl. katódisugaras képletapogatóból vezetünk ki. Az anódához legközelebb fekvő két (2) rácsra a (12) transzformátor szekunder tekercsének kiéit vég- 70 pontjáról levezetett, ellíentett fázisú váltófeszültséget vezetünk. A (12) 1 ranszfor-