117187. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mozaikelektródák készítésére
elhelyezett (34) mozaikernyőt keresztbenhosszában letapogassa. A kitérítőelemek a rajzon bemutatott alakúak lehetnek ; azaz, mindkét koordi-5 náta menti kitérítésre, kombinált elektrosztatikus és elektromágneses eszközöket vagy elektrosztatikus lemezeket vagy kívánsághoz képest két elektromágneses tekercsrendszert alkalmazhatunk. A cson-10 kakúpban végződő (14) csőszakasz falainak belső felületén második (36) anódabevonatot készítünk, hogy az a (28) sugarat — az első (26) anódától a (34) mozaikelektróda felé haladtában — még 15 inkább gyorsítsa és összegyűjtse. Ez a második (36) anóda azokat a szekundérelektronokat is összegyűjti, amelyeket a (22) elektronforrás felé néző mozaikelektróda-felület a nagy sebességű elektron-20 sugárnak az ernyőre való ütődése folytán kibocsájt. A (34) mozaikelektróda alapzata finom szövésű (35) huzalok alkotta hálóból készült ernyő, amint azt külön nagyítva a 25 3. és 5. ábra mutatja. A (35) huzalháló felületére a (38) szigetelőanyagot visszük fel (lásd pl. az 5. ábrát) és a (42) szemekbe fémezüstből vagy más oxidálható fémből való (40) töltetet szorítunk. A kész (34) 30 ernyőt ezután a (44) tartóhuzalokkal a csőbe szereljük és annak (46) felületét fényérzékennyé tesszük, pl. olyan eljárással, amilyent pl. alkalikus fényvillamos cellák előállításánál alkalmaznak. A fényérzé-85 keny (46) felület kibocsájtotta elektronok gyűjtésére a (48) segédanódát alkalmazzuk. A fent ismertetett (34) elektródastruktura alapzata szorosan szőtt huzalhálóból való ernyő. Azt találtuk, hogy a reprodu-40 kált villamos-optikai képben a jó részletek eléréséhez olyan mozaikernyők alkalmazása szükséges, amelyeknek cm-ként mintegy 80—120, vagy még több huzalja van, ha a mozaikstrukturát gyakorlati 45 méretekben alakítjuk ki. A találmány értelmében a hálóernyőt a szövési művelet után megfelelő savas oldatban marjuk. A mozaikelektróda alapzata gyanánt minden olyan fémből készült 50 hálót alkalmazhatunk, amelyet a savak vagy más reagensek egyenletesen marnak. Azt találtuk azonban, hogy a szigetelő bevonat gyanánt alkalmazott zománcok egyes felületekhez jobban tapadnak, mint 55 más felületekhez. Nikkel, monelfém és rozsdamentes acél e célra igen alkalmas fémeknek mutatkoztak. Ha azonban megfelelő zománcokat használunk, nem vagyunk az említett fémekhez kötve. Ha az ernyőt rozsdamentes acélhuzalból ké- 60 szítjük, akkor a maróoldat király víznek 35—40%-os vizes oldata lehet, mimellett az oldatot 30 O-on tartjuk. Ez a koncentráció aránylag lassú reakciót eredményez, úgyhogy a fém marása igen egyenletesen 65 megy végbe. Az oldat reakciósebessége egyenletesebbé tehető, ha ahhoz a marás előtt kis mennyiségben vasport, vagy más maratható fémet adunk. A fenti műveletet pl. a következő módon 70 foganatosítjuk. Centiméterenként 80 huzalos, sima szövésű hálót 0.055 mm átmérőjű huzalból szőttünk. A huzalszövet lehengerelése után a nyílás mérete 0.038 mm és a huzal mérete 0.088 mm volt. 75 Ilyen módon a nyílások területe több mint 50%-kal csökkent. A hálót 30 mp-ig királyvíz-oldatba merítettük, mire a huzalok mérete 0.035 mm-re csökkent, míg a nyílások mérete 0.090 mm-re növekedett. 80 A szabad terület ennélfogva 240%-kal növekedett. Nikkelnél hasonló eredményeket érhetünk el, ha azt kb. 45 mp-ig salétromsavnak 60%-os vizes oldatával 30 C8 -on 85 marjuk. A szakértő az oldatokat és adatokat más fémekhez is minden további nélkül meghatározhatja annak figyelembevételével, hogy az eljárás egyik legfontosabb követelménye a fémes felület lassú marása, 90 hogy egyenletes felületet kapjunk. Ha a maráshoz savat használhatunk, a huzalhálót marás után lúgos fürdőben rögtön megtisztítjuk, hogy a savat teljesen eltávolítsuk. 95 Amint az előző példából láthatjuk, a huzalt olyan mértékben martuk, hogy annak mérete kb. 60%-kal csökkent. Ez a kész mozaikelektróda ellenállóképességét nagy mértékben csökkenti és ennél- 100 fogva kívánatos, hogy az ernyőt a tisztítás után a találmány értelmében galvanizáljuk. Az ezüstöt és a nikkelt e célra igen alkalmasnak találtuk, mimellett a fémet a háló huzaljainak biztos összekötésére 105 elegendő mennyiségben hagyjuk lecsapódni. Kívánatos,, hogy a lerakódás a lehető legvékonyabb rétegben történjék, nehogy a fémfölösleg a szemeket kitöltse. Amint már fent jeleztük, a hálóernyőt 110 ezután megfelelő szigetelőanyag rétegével vonjuk be. Sikerrel alkalmazható olyan zománc, amely földpátot, boraxot és szilíciumot megfelelő kötőanyaggal, mint kobaltoxiddal keverten tartalmaz. Ezt a 115 zománcot legcélszerűbben úgy vihetjük fel, hogy azt az ernyőre rászórjuk. Azt találtuk, hogy az ernyőnek a zománcba
