117187. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mozaikelektródák készítésére

való merítése hátrányos, minthogy a sze­mek a zománccal teljesen kitöltődhetnek. A beszórás után rz ernyőt aránylag magas hőmérsékleten éj-etjük, hogy a zománcot 5 üvegesítsük. A zománc égetése után az ernyőstruk­turába ezüstkenőcsöt, vagy más fém­kenőcsöt szorítunk úgy, hogy ez az anyag a szemeket teljesen kitöltse. Az ezüst-10 vagy más fémkenőcs finoman elosztott fémből és kötőszerből, vagy a fémnek könnyen redulkálható oxidjából és kötő­szerből állhat. Éppen annyi anyagot alkal­mazunk, amennyi a szemeket kitölti, 15 hogy ténylegesen nagyszámú, egyénileg szigetelt töltetet kapjunk ; óvakodnunk kell azonban attól, hogy a fém a huzalon túlmenjen és a huzal fölé jusson, mert különben különálló elemi vezetőfelületek 20 nem állnak elő. Az ernyőt ezután hevít­jük, hogy az oxidot redukáljuk, vagy a kötőszert elpárologtassuk, aszerint, hogy milyen anyagot használtunk. Végül a (34) ernyőt a (10) csőbe forraszthatjuk, amint 25 az 1. ábra mutatja. Ilyen helyzetben a (34) ernyő a vezető (36) szekundéranódafelület és a harmadik (48) anódafelület között foglal helyet. A légtelerútési folyamat alatt a fentiek 30 szerint elkészített (34) mozaikelektródát fényérzékennyé tesszük úgy, hogy annak felületére tetszésszerinti módszerrel céziu­mot, vagy más fényérzékeny anyagot viszünk fel. 35 A leírt berendezés működésénél az (50) tárgy képét megfelelő optikai rendszer, mint pl. (52) lencse útján a (34) mozaik­ernyőre vetítjük (1. ábra), mikor is a mozaikelektróda felületén a pozitív (48) 40 anódagyűrű felé haladó elektronemisszió folytán különböző pozitív töltések kelet­keznek. A (22) katódából kiinduló (28) elektronsugarat a (26) kilövelőszerv gyűjti, illetőleg irányítja és azt a 30—32 kitérítő-45 eszközök kitérítik ; ez utóbbiakra meg­felelő hullámalakú villamos energiát vi­szünk fel, hogy a sugarat a kívánt pálya mentén térítsék ki. A (28) elektronsugár a (34) mozaikelektróda letapogatása köz­ben semlegesíti azokat a pozitívtöltéseket, 50 amelyek a mozaikelektróda képoldalán lévő (46) fényérzékeny anyag különböző részein keletkeztek. A sugártól elszabadult elektronok a pozitív (36) anódához térnek vissza, amelyet a katódához képest a (48) 55 anódagvürü feszültségénél kissé kevésbbé pozitív feszültségen tartunk. A (34) mozaik­elektróda a (3C) anódával együtt ki­menőáramkört alkothat. A találmányt különösen távolbalátó 60 adócsövekkel kapcsolatosan ismertettük, azonban nyilvánvaló, hogy a leírt mozaik­szerkezetet másfajta távolbalátó csövek­hez is alkalmazhatjuk. Természetes az is, hogy a találmány nincs a bemutatott szer- 65 kezetre és a felsorolt anyagokra és ada­tokra korlátozva, bár a példák igen célszerűeknek bizonyultak. Ezek szerint számos módosítást eszközölhetünk, anélkül hogy a találmánytól eltérnénk. 70 Szabadalmi igények : 1. Eljárás mozaikelektródák készítésére huzalhálós ernyőből, azzal jellemezve, hogy az ernyőstrukturát a hálószemek (közök) szabad területének növelése 75 céljából marófürdőben marjuk, majd azt villamos szigetelőanyaggal bevon­juk és a szemeket villamos vezető­anyaggal kitöltjük. 2. Az 1. igény szerinti eljárás foganatosí- 80 tási módja, azzal jellemezve, hogy a huzalhálót annyira lehengereljük, hogy a vetülékhuzalok a metszési helyeken a lánchuzalokba ágyazódnak. 3. A 2. igény szerinti eljárás foganatosí- 85 tási módia, azzal jellemezve, hogy a lehengerelt huzalhálót fémes anyaggal galvanizáljuk, majd a hálót a villamos szigetelőanyaggal bevonjuk és a háló szemeit a villamos vezetőanyaggal ki- 90 töltjük. 4. Az 1., 2. vagy 3. igény szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a huzalháló szemeiben lévő villa­mos vezetőanyag egyik oldalát fény- 95 érzékennyé tesszük. 1 rajzlap melléklettel. Pallas nyomda, P>mlapj.-t.

Next

/
Thumbnails
Contents