116977. lajstromszámú szabadalom • Karburátor

zunk. A belső (c) falat, illetőleg fuvókacsövecskét egy felül úszóban végződő (á) cső övezi, melynek falában a fuvókacsövecske (e) nyílásaival szemben (f) nyílá-5 sokat alkalmazunk. Alsórésze a fuvókacső alá nyúlik, (m) fékezőteret alkotva, mely a folyadékkal (n) nyílásokon át közlekedik. Alsólapja kiszélesedő, hogy a (b) tűemelő karokra támaszkodhassék. A fuvó-10 kacsövecskén egy (h) vezetőköpeny (k) forgáspontban fixirozoLt (i) emelőkarral fel-alá csúsztatható. Midőn a motor áll, az (á) úszócső legmagasabb helyzetében áll, minek következ-15 tében a (b) emelőkön nyugvó (d) tü teljesen zárja a beömlő nyílást. A nívó legmagasabb, a fúvóka nyílása legnagyobb. Indításnál az (1) fojtócsapot hirtelen kinyitjuk, a hirtelen keletkezett vacuum a 20 nagy fuvókanyíláson keresztül sok keveréket szív. A íolyadékíelszm alább száll,, de az (á) úszócső nem tudja ily liamar követni a felszín változását, mivel az (m) térbe a (n) nyílásokon át nem tud a folya-2n dék oly gyorsan betódulni, mint amely sebességgel a szívás történt. Az (ni) tér tehát mintegy folyadékkatarrakt szerepel, mely a tömegtehetetlenséggel párosulva úgy hat, mintha az (a) úszócső súlya 30 pillanatnyilag csökkent volna, mely a (b) emelőkarra támaszkodva, azt lassabban fogja a (d) tű emelésére kényszeríteni; ez azt jelenti, hogy a fúvó nyílása lassan szűkülvén, időt enged gazdagabb keverék 35 létesülésére; az indítás tehát könnyen és gyorsan fog bekövetkezni. Az indítás befejeztéig az (a) úszócső lassan eléri a nívómagasságot, a tűi annyira emeli, míg egyensúly áll be a beömlő és kiszívott 40 folyadék mennyisége között. A folyadékkatarrakt a lengést gyakorlatilag teljesen megszűnteti, az (o) fuvókanyílás ezen levegősebesség mellett változatlan marad. Ha ezután az (1) fojtócsapot lassan nyitjuk, 45 a folyadékkatarrakt nem fékez, a nagyobbsebességű levegőáram több folyadékot szív. a nívó lejebb száll, az (a) úszó követi, a rajta lévő (f) nyílás a (c) fúvókán levő (e) nyílást nyitja, több folyadékot adagol -50 a íuvókába. hogy a gyorsabban egymást követő szívásokat kielégítse, de ugyanakkor a süllyedő (a) úszócső a (d) tűt emeli, az (o) fuvókanyílást szűkíti, miáltal elérjük azt, hogy a gyorsabb levegőáram, mely 55 felgyorsította a keverék kiáramlását, a szűkebb nyíláson ugyanannyi keveréket szív ki. mint a lassúbb áram a nagyobb (o) nyíláson át. Az egyensúly itt is bekövetkezik azonnal az alacsonyabb nívón, mert bár a (d) tű az alsó (p) beömlőnyílásonj 60 át több folyadékot enged, a gyorsabban egymásrakövetkező szívások ezt a többletet el is távolítjuk. Ha most az (1) fojtócsapot lassan tovább nyitjuk, ez a folyamat egy alacsonyabb nívó mellett ismétlődik és így 65 a karburátor egyenletes keveréket szolgáltat egészen addig, míg az (a) úszócső el nem éri legalacsonyabb pontját, amikor is a (d) tű legmagasabb helyzetét elérvén, egy gazdagabb keveréket szolgáltat a maxi- 70 mális teljesítmény fedezésére. Ezt a dúsítást azáltal érjük el, hogy a (d) tű konicitása valamivel a legmagasabb lűhelyzet előtt végetér, illetőleg elhagyja az (o) fuvókaszájat, úgy hogy a tű további emelé- 75 sénél már a tű szárának hengeres palástja nem szűkíti tovább az (o) nyílást, viszont az (1) fojlóesap teljes kinyitásával fallépő nagyobb sebességű levegőáram nagyobb mennyiségű keveréket szív ki a tovább 80 nem szűkülő nyíláson; dúsabb keveréket kapunk a maximális teljesítmény eléréséhez. A gyorsításnál ugyanaz a helyzet fog előállni, mint az indításnál, de egy ala- 85 csonyabb nívón. Vagyis a motor egy bizonyos sebességgel jár; ha most az (1) fojtócsapot hirtelen jobban nyitjuk, a felgyorsított levegőáram több keveréket szív, a nívó alábbszáll,, az (a) úszócső a fékező 90 hatás miatt lassan emeli a tűt, időt ad, egy dúsabb keverék keletkezésére, mely a, motort felgyorsítja, míg egy nagyobb sebesség mellett beáll az egyensúly egy alacsonyabb nívón. Hogy a porlasztás az 95 alacsonyabb nívón is tökéletes legyen, azt elősegíti ezen alacsonyabb nívónál bekövetkező levegősebesség növekedése. A tökéletes porlasztási és a keverési arány megváltoztatását egy és ugyanazon 100 szervvel végzi a jelen konstrukció. A tökéletes porlasztást azáltal érjük el, hogy közvetlenül a folyadékfclszín fölé a (g) nyíláson keresztül kis mennyiségű, de nagy sebességű levegőt bocsájtunk, mely 105 egy habszerű keveréket fog előállítani a fúvóka (r) csatornájában, melyet aztán az (o) fuvókanyíláson bocsát ki a depressziótérbe, ahol a tulajdonképeni porlasztás létrejön. Ezáltal a kettős porlasztás által 110 egy rendkívül finom keveréket kapunk. Tekintettel arra, hogy a (g) nyílások oly mélyen vannak, a levegőt oda kell vezetnünk, amit a (h) vezelőköpennyel érünk el, mely a l'uvókacsövecske külső felszínén 115 fel-alá csúsztatható, egy (k) forgási pontban fixirozott, kívülről szabályozható (i) emelőkarral, hogy ezáltal a keverékdúsí-