116977. lajstromszámú szabadalom • Karburátor

tást emeléssel, illetőleg a szejgényítést a (h) vezetőköpeny süllyesztésével szabályozhassuk. Most fokozatosan térünk át oly megoldáő sokra, melyek a fent leírt szerkezetnél egyszerűbbek, de előnyeit kivétel nélkül megőrzik, sőt bizonyos tekintetben még felül is múlják azokat. A fentebb leírt karburátor automatikus szabályozása a folyadék-10 felszín változásán, iletőieg a légsebességen alapszik. Keressük most azt a megoldást, mely a lég és folyadéksebesség változásával szabályoz. A szerkezet lényege a következő (lásd 2. ábra): A karburátor fő-15 alkatrrésze egy duplafalú felül fuvókacsövecskében végződő (B) folyadéktartály, melynél a fuvókacsövecske aljában (G) nyílások, a belső hengeres falban (F) nyílások, alsó lapján (N) nyílások vannak. 20 E belső (B) hengerben egy ürqges (A) augattyú működik, melyhez alul a (C) zárótű, felül a (D) szabályozótű csatlakozik. Az üreges (A) dugattyún az (F) nyílásokkal szemben (E) nyílások vannak; felső lap-25 ján pedig a folyadék (S) nyílásokon keresztül közlekedik a fuvókacsövecskével. A fuvókacsövecskén egy (K) forgási pontban fixirozott (I) emelőkarral fel-alá csúsztatható (H) vezetőköpeny van. 30 A szerkezet a következőképen fog működni: Álló helyzetben' az (A) dugattyú súlyánál fogva lesüllyed, a (C) zárótű zárja a (P) beöinlőnyüást, a (D) tű nyitja az (0) fuvókanyílást, a dugattyútal rész;->5 ben zárja az (F) nyílást. Indításnál az (R) fuvókacsatornában a külső gyors levegőáram hatására beáll a szívás, melyet segít a (H) köpeny által a (G) nyíláson bevezetett nagysebességű levegőáram is, 40 mely az (R) csatornába egy habszerű keveréket állít elő, mely az (O) nyílásnál a külső levegőárammal találkozva, tökéletes porlasztást idéz elő. A hirtelen beálló szívás következtében az (A) dugattyú meg-45 indul felfelé, melyet tulajdoniképen a folyadékban beálló áramlás idéz elő, de a .gyors mozgásban gátolja a tehetetlenség és az (M) folyadéktér, mely az (N) nyílásokon' át csak lassan szívja be a folyadékot* 60 tehát mint egy folyadékkatarrakt működik. Mindennek az lesz az eredménye, hogy az (O) nyílás huzamosabb ideig najgy keresztmetszetű marad, minek következtében egy a gyors és jó indításhoz szükséges 55 dús keveréket kapunk. Közben az (E) és (F) nyílások egymást fokozottan nyitják, a (D) tű az (O) nyílást pedig a folyadék és légsebességgel arányosan szűkíti, ami azt jelenti, hogy egy állandó és egyenletes keveréket kapunk, minden sebességnél. Pl. 60 ha az (L) fojtócsapot jobban nyitjuk, a levegőáram és ennek következtében a folyadékáram sebessége megnövekszik, a dugattyú feljebb emelkedik, a (G) tű jobnyit, hogy a gyorsabban egymástkövető 65 szívásokat kielégíthesse, ugyanezért az (E) és (F) nyílások jobban nyitják egymást, a (D) tű ellenben szűkíti az (0) nyílást;, az adagolás tehát egyenletes marad továbbra is. A maximális teljesítménynél 70 szükséges 20°/o-os dúsítást itt is úgy érjük el, mint az 1. ábrán látható karburá-' tornál. A jó gyorsítás ugyanazon, az elven alapul, mint az indítás; vagyis a gyorsítás folyamata alatt a katarrakt fékezése kő- 75 vetkeztében egy dúsabb keveréket kapunk. A dúsítás, illetőleg szegényítés a (G) nyíláshoz való vezetéshez szolgáló (H) köpeny föl-alá való mozgatásával érhető el. E szerkezet legfőképpen abban külön- 80 bözik az eddig ismertektől, hogy nincsen úszója, mert a folyadék egy nívón való tartását azáltal érj üli el, hogy a Myajdékmennyiség távozása egyenes arányban van a beömlési keresztmetszettel, ami azt 85 jelenti, hogy kisebb sebességnél, midőn ideje volna a folyadéknak a túlömlésra, a fuvókacsövecske egy kisebb nyíláson át lassabban kapja a folyadékot, mely éppen arra elég, hogy a szívás alatt távozó meny- 90 nyiség a szívás közti szünetekben pótlódjék. Nagyobb sebességnél, midőn a szívások gyorsabban következnek egymásra, a beömlő (P, E, F) nyílások nagyobbodnak, hogy a szívások közötti rövidebb szünetek- 95 ben gyorsabban nyújtsanak utánpótlást. Olcsóbb és kevésbbé kényes kivitelt mutat a 3. ábra. A porlasztó főalkatrésze egy felül hengerré keskenyedő (Bl) folyadéktartály. A 100 henger felső és alsó részét egy közlekedőcső köti össze, melynek felső (FI) szája a hengerfejbe, alsó (El) szája a henger alsó részébe torkollik. A hengerfej (01) nyílású fuvókacsőben folytatódik, melynek 105 (hl) csatornájában egy a hengerben felalá mozgó dugattyúhoz szerelt (Dl) szabályozótű követi a dugattyú mozgását az ugyancsak hozzászerelt (Cl) zárótűvel együtt, melyre még egy (Ml) lengéscsilla- 110 pító tárcsát is szerelünk. A fuvókacsjövecske külső palástján (KI) forgáspontban fixirozott (II) emelőkarral fel-alá mozgatható (Hl) vezetőpalástot alkalmazunk. 115 E szerkezet működése teljesen azonos a két ábrán látható szerkezet működésével; szerkezeti különbsége pedig abban