116883. lajstromszámú szabadalom • Eljárás többrétegű szövetek kezelésére és ezen eljárással készített fehérneműáruk

leten vagy afelett, még pedig egy olyan kapcsolódást, amely a víz forrpont ján, azaz 100 C°-on nem szűnik meg, célszerű ezen gyantaszerü anyagok közül néhányat egy-5 mással keverni. Elsősorban a kívánt olvadáspont biztosítása, másodsorban pedig a mosáskori színváltozási tendencia kiküszöbölése céljából a mosásba beleértve a hőhatást is, amelynek a szövetet kitehet-10 jiik ós harmadsorban a mosásnál használ1

, sav, vagy alkáli káros hatásának a kiküszöbölése céljából. E célt a gyantaszerű anyagoknak a következő példaképen! arányban való elegyesítése útján érhet-15 jiik el: „Vinilit H" kb 69% „Vinilit A" „ 29.5% Kalciumstearat (stabil izátorkénti használatra, ha kivá-20 natos, azonban nem feltétlenül szükséges) . . . . „ 1.5% A fent megadott arányokat bizonyos határok között változtathatjuk a kívánt talajdonságok megtartása mellett. A „Vinilit 25 H" arányának csökkentése és a „Vinilit A" arányának növelése az olvadáspont csökkenését idézi elő. Ezzel szemben a „Vinilit H" arányának kb. 75%-lg és azon túl való növelése hőhatás alatt bekövetkező 30 színváltozást okoz, míg az egyes szövetrétegek közötti kapcsolódás nem változik. Másik oéldaként a kívánt hatást a következő körülbelüli összetétel alkalmazásával is el lehet érni: 85 ..Vinilit A" ........ 49% „Vinilbenzol" ....... 50% Kalciumstearat (s t ab i 1 i z á t or -kénti használatra, ha kívánatos, bár nem feltétlenül szük-40 séges) 1% Ebben az esetben a „Vinilbenzol" arányát egészen 65%-ig növelhetjük és a „Vinilit A" arányát egészen 35%-ig csökkenthetjük, mimellett még kielégítő kap-45 esolódást érünk el. Ha azonban a „Vinilbenzol" arányát lényegesen 65% fölé növeljük, akkor nem kapunk többé kielégítő kapcsolódást. Ha a „Vinilit A" arányát növelnők lényegesen 50% fölé, ak-50 bor az, olvadáspont a víz forrpontja alá sülyedne, minek következtében mosáskor az egyes szövetrétegek szétválnának. A fentemlített gyantaszerű keveréknek a műveletek elvégzéséhez szükséges pépes 55 alakba való hozatalához a gyantákat közelítőleg ekvivalens súlyú acet-onban feloldjuk és hensőleg elkeverjük. Ha az oldószer illókonyságát csökkenteni akarjuk, akkor előnyös lehet az aceton egy részét toluollal helyettesíteni. A szövetet, amely 60 az első műveletben előzetes appreturát kapott, legalább egyik oldalán a gyantaszerű keverékkel olymódon vonjuk be, hogy vékony folytonos réteget kapjunk. Kielégítő eredményeket kapunk, valamely 65 szokásos bevonó géppel. A rajzon a gyantás bevonatot (3) ábrázolja. A feljebb elsőnek ismertetett művelet a betétgyártáshoz felhasznált szövetnek bizonyos fokú merevséget kölcsönöz. A 70 fonalak rostjait egymáshoz kapcsoló és a szövet fonalait egymáshoz kapcsoló cellulóza pedig úgy a mosáshoz, mint a tisztításhoz használt anyagokban, valamint a gyantaszerű bevonat készítéséhez használt 75 oldószerekben oldhatatlan. Nyilvánvaló, hogy a gyantaszerű bevonat, a fent leírt módon alkalmazva, a betét szövetét még merevebbé és keményebbé teszi. Ennélfogva a gyakorlatban kívánatos a szövet 80 merevségét, illetve keménységét az elsősorban ismertetett kezelés növelésével vagy csökkentésével szabályozni. Mindazonáltal azt találtuk, hogy a kész fehérneműáruk kielégítő minőségben való elő- 85 állításához, szükséges, hogy az alkalmazott gyantaszerű anyagok az alább ismertetett szűk határok között tartassanak. Ha a betét szövetét, melyet olymódon kezeltünk, oly szövetrétegek közé helyez- 90 zük, melyek azt beborítják vagy pedig egy szövetrétegre helyezzük rá, és ha ezt szükség esetén nedvesítjük és ha hő, valamint nyomás hatásának teszük ki, akkor az oldószer vagy oldószerek eltávoznak 95 és a kész Fehérnemű merevsége növekszik. A gallérok gyártásánál és mosás utáni vasalásánál alkalmazott hőmérséklet a gyakorlatban rendszerint 150 C° környezetében van. Az alkalmazott hőfok természe- io( tesen korlátozva van, amennyiben azon hőfok alatt kell maradnia, amelyen a vasalt szövet már megégne. Mively bármely hőmérséklet, amelyet gyapotszöveteknél megégés veszélye nélkül alkal- 10; mázni lehet, nem elég magas ahhoz, hogy az alkalmazott gyanták termoplaszticitását megsemmisítse, a gyantaszerű bevonat azon termő-plasztikus állapotban marad, amely a legkívánatosabb, ha a betétet m pulia vagy félkemény gallérban alkalmazzuk. Nyilvánvaló továbbá, hogy ha valamely szokatlan behatás következtében a betét helyenként az őt borító szövetrétegtől vagy rétegektől elválna, a gyantaszerü llí anyag, mivel még thermoplasztikus álla-