116773. lajstromszámú szabadalom • Fémek folytonos öntése

kristályokból állnak, nem eléggé lehütött fém dermedésekor keletkező jellegzetes egyenlőtengelyű kis kristályok nélíkül. A Jtalálinány egyik eélja fémek folyto-5 nos öntése olyan szabályszerű hőelvonás­sal, hogy a dermedés folytonosan egy irányban haladjon előre. Más célja a találmánynak a dermedés olyan irányítása, hogy a fém fokozatosan a 10 közepén dermedjen, célszerűen kissé előbb, mint a kerületi részein, minek következté­ben a kristályok gátlás nélkül fejlődhet­nek ki, közöttük ós bennük feszültségek gyakorlati értelemben nem keletkeznek és 15 fémkeverékek esetén az alacsonyabb olva­dáspontú alkotórészek nem válnak külön. A találmány szerint készült fémöntvé­nyek továbbá jobb minőségűek, mint az azonos összetételben eddig készült hasonló 20 öntvények, amelyektől lényegesen külön­böznek abban, hogy kristályszövetük mind -végig egyenletes, túlnyomóan makrokris­tályokból állnak, különösen pedig az önt­vény közepe mentes egyenlőtengelyű kis 25 kristályoktól. A találmány értelmében a nyitott végű öntőformába bocsátott megolvasztott fém­ből külön-külön útakon vonjuk el a túl­ír evítési hőt és a rejtett meleget; neveze-30 tesen a túlhevítési hőt elvezetjük, mielőtt a fém a dermedési övbe ér, a rejtett mele­get pedig- a dermedési övben vonjuk el a dermedésben lévő fémmel érintkező, leg­utóbb megdermedt fémen át a megelőzően 35 alakba hozott öntvényben fenntartott ki­felé irányuló hőáramlással. Az eljárás leg­sikeresebb keresztülviteléhez, kívánatos, hogy a hőelvonásnak ezt a megosztását a lehető legtökéletesebben fenntartsuk, mert 40 egyfelől nem kívánatos, hogy rejtett hő távozzék a forma falán át, de másfelől az sem kívánatos, hogy túlhevítési hőt a megdermedt fémen keresztül vonjuk el. Némi tolerancia azonban megengedhető, 45 különösen, ha a hőelvonás tökéletes meg­osztásától való eltérés kedvezőtlen hatásait egyéb, alább említett feltételek fenntartá­sával csökkentjük. A hőelvonás külön­külön útjait csak a közvetlen hőelvonás 50 kritikus öveiben kell fenntartanunk, ké­sőbb ezek az útak összefuthatnak és egyet­len hűtőközeg. ;el tarthatók fenn- Meg­jegyzendő, hogy a már alakba felhozott öntvényben bárminő eszközökkel létesít-55 hetjük a kívánt hőáramlást, hogy a fém hozzádermedjen. Ugyancsak bárminő esz­közöltet alkalmazhatunk a túlhevítési hő elvezetésére, hogy a fémet a dermedésre előkészítsük, anélkül, hogy a találmány velejétől eltérnénk. Az alább leírt eszközök 60 gyakorlati méretekben végzett kísérletek­ben beváltak, de a berendezés és elj aras leírt kivitele csak egyike a kipróbált vál­tozatoknak. A rejtett hőnek adott idő alatt elvo- 65 nandó mennyisége adott fémre, adott öntő­forma-nyílásra ós a fémnek az öntőformán való áthaladása adott sebességére köny­nyen megállapítható. Ha ezenfelül isme­retesek a megdermedt alakzat szélső hő- 70 mérsékletei, ú. m. a dermedési hőmérsék­let az egyik végén és a hűtőközeg hőmér­séklete a másik végén, valamint a fém vezetőképessége, megállapíthatjuk a hő­esés ama hosszúságát, amely a két vég 75 között a kívánt hőelvonáshoz szükséges. Ez a hosszúság- a fém adott haladási se­bessége mellett állandó lesz, a haladási sebesség növekedtével rövidül, annak csökkentével pedig hosszabbodik. Adott 80 összetételű fémre célszerű a haladási se­bességet állandó értéken tartani, amikor is a dermedési vonal vagy öv helye az öntőformában mindaddig nem változik, amíg a felvett adatokat nem változtatjuk. 85 E feltevés mellett, lia az olvasztott fém hőmérsékletét a kemencében ismerjük és pl. termosztatikus szabályozással a lehe­tőség szerint állandó értéken tartjuk, a túlhevítési hőnek azt a mennyiségót, ame- 90 lyet el kell vonnunk, mielőtt a fém a der­medési övbe érne, szintén meghatározhat­juk. Ha ez, is megvan, meghatározhatjuk az öntőforma falának adatait arra való tekintettel, hogy az annyi hőt vonjon el, 95 hogy, mire a fém az előzetesen meghatáro­zott dermedési övhöz ér, túlhevítési hő gyakorlati értelemben ne maradjon benne, úgy hogy megdermesztés végett csakis a rejtett hőt kelljen a megdermedt fémen 100 át elvonni belőle. Célszerűnek bizonyult, hogy a kemen­céből kiömlő fémből a túlhevítési hő na­gyobb részét az öntőforma belső végeihez közel eső övben vonjuk el, amely közel 105 van a hőforráshoz azaz a kemencében levő fémhez, mert így könnyebben meg­határozhatjuk, hogy milyen megfelelő hőmérséklettel kell a fémet az öntőfor­mába bevezetnünk. Ezután az olvadt fémet 110 olyan övön át vezetjük a dermedési öv felé, amelyben a hőelvonás kifelé nagyon korlátolt. Ennek következtében az olvadt fém ez övön való áthaladtában a meg­maradt túlhevítési hőjét csak lassan és 115 egyenletesen veszti el. A hőmérséklet

Next

/
Thumbnails
Contents