116685. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés képeknek villamos töltésekkel való létesítésére

nál keskeny eb vonalakat rajzol, minél nagyobb negatív feszültséget kapcsolunk a vezérlőelektródára, minek folyományaképen az elektrografálásnál ú. n. változó 5 vonalvastagsággal rajzolt képet kapunk. Megjegyezzük, hogy más eljárásokkal előállított változó vonalvastagságú képek már ismeretesek, miért is jellegzetességeik részletesebb ismetetése fölösleges. 0 Fentiek folytán a szóbanforgó berendezéseknél a lyuk méreteit — tehát átmérőjét köralakú nyílás, oldaLhosszát négyzetes nyílás esetén — a sortávolságnál nagyobbra választhatjuk és a felrajzolandó 5 sorok (vonalak) szélességét a rácselőfesziiltséggel állíthatjuk be. Megemlítjük, hogy 0,5 X 0,5 mm-es nyílással 0,1 mm vastag vonalat is nehézség nélkül rajzolhatunk. 0 Ismeretes, hogy a helyes képátvitelhez az adó- és vevőkészülék mozgó szervei közti szinkron izmuson kívül általában még e kettő mozgásbeli fázisának is egyeznie kell. Ez az utóbbi feltétel csu!5 pán az olyan berendezésnél hagyható el (aminő az 1. ábra szerinti is), hol a kép egyetlen megszakítatlan csavarvonal alakjában rajzolódik fel, míg a törzsszabadalom rajzának 9. ábrája vagy jelen le;0 írás rajzának 9. ós 10. ábrája szerinti berendezéseknél a fázisok különbözősége esetén olyan kép rajzolódik fel, aminőt kapunk, ha egy képet kettévágunk s e részeit felcserélve rakjuk egymás mellé. 5 E nehézséget, St/ZvSiZ cl ifázisegyezés szükségességét, találmányunk értelmében azzal küszöböljük ki, hogy a felfogóifelületnek a képsorok hossza menti méretét, tehát például a 7. és 8. ábrán az (51) gyűrűnek, 0 vagy a 9. és 10. ábrán a (35) dohnak, illetve (36) rétegnek szélességét legalább kétszer akkorára választjuk, mint amekkora a képsorok (hossza, például legalább kétszer akkorára, mint a Nipkoiv-tárcsán, 5 vagy az alább ismertetendő egyéb képösszerakó berendezéseken két szomszédos nyílás egymástól váló távolsága. Ebben az esetben az adó- és vevőberendezés közötti fáziskülönbség csupán abban fog je-0 lentkezni, hogy a teljes kép a felvevőfelületen többé-kevésbé jobbra vagy balra eltolódik és tőle jobbra és baka egy-egy részkép is megjelenik. Ha képösszerakásra a Nipkov-tárcsát és 5 felvevőfelület gyanánt egy dobnak palástfelületét használjuk, akkor a doib szélességének megnövelésével egyúttal a dob és a Nipkov-tárcsa átmérőjét is célszerű megnövelni. A tárcsa egy-egy nyílása ugyanis nem egyenes vonalait, hanem körívet ír 60 le, s a körív egyes pontjai a hengeralakú feli'ogó felülettől nincsenek egyenlő távolságba, ami a kép torzítását okozhatja. A fenti nehézség elkerülése végett találmányunk értelmében olyan képösszerakó szer- 65 lcezetet is használhatunk, amelynek nyílásai a dob alkotóival párhuzamosan mozognak. Ilyen megoldást mutat oldalnézetben a vázlatos 11. ábra. Az ábrán (35) a képfelvevő dob, melynek palástja vékony 70 szigetelőanyagréteggel van bevonva. A kópösszerakásra és egyúttal vezérlőelekitróda gyanánt itt a végtelen: (40) fémszalagot használjuk; a szalag hossza mentén egy egyenesben egymástól egyenlő távol- 75 ságban elhelyezett (38) nyílások vannak, a szalagot a (41, 41') és (42) tárcsák egyenletes mozgásban tartják. A (15) izzókatóda a szalag nyílásai alatt, a szalag hosszirányával párhuzamosan van elhelyezve; 80 ennél a berendezésnél is célszerű pl. a 4., 5., vagy 6. ábra szerinti segédelektródát alkalmazni. A szalagrezgés által okozott zavaró hatásokat itt azzal csökkenthetjük, hogy a (41) és (41') tárcsák közötti szalag- 85 rész hosszát kicsire vesszük, azaz e tárcsákat egymáshoz közel hozzuk, minek akadálya nincs. Egy másik szerkezeti megoldást oldal- és elölnézetben a vázlatos 12. és 13. ábra tüntet fel. Itt (43) a képössze- 90 rakódob s egyúttal vezérlőelektróda, ennek palástja a sugárirányú (38) nyílásokkal van ellátva; a (35) képfelfogódob palástja, amely vékony szigetelőanyaggal, pl. paraffinozott papirossal, van bevonva, gyengén 95 konkáv alakú, ugy, hogy alkotója, a (43) dobéval majnem azonos, annál rendszerint csak néhány tizedmilliméterrel nagyobb sugarú körív. A (15) izzókatóda a (43) dobban van elhelyezve, a segédeléktróda 100 pedig a (44) fémlemezgyűr 1, amely a (43) dob belső palástfelületére attól szigeteDten van felerősítve és a (38) nyílásokkal kongruens nyílásokkal van ellátva. Az eddig ismertetett képfelvevő beren- 105 dezések közös jellemvonása, hogy bennük az ionforrás — pl. az izzókatóda — helytálló és ennek következtéiben a felvett képnek egyik méretét az izzókatóda hossza szabja meg. Ha az átvitt képeket nagyobb no méretben akarjuk felrajzolni, célszerű olyan megoldást választani, ahol az ionforrás együtt mozog a képösszerakó berendezéssel, pl. a Nipkov-tárcsával. Ilyen berendezést ábrázol oldalnézetben a vázlatos 115 14. ábra. Az ábrán (45) a Nipkov-tárcsa,