116685. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés képeknek villamos töltésekkel való létesítésére

lik és a kép előhívása csak akkor történik meg. Ennek a -berendezésnek több hátránya van. A végtelen szalagokat ugyanis nehéz szigorúan a kellő módon mozgatni, 5 mert a szalagok könnyen keresztrezgésbe jönnek. Ez pedig közöttük bizonytalan érintkezést és a képösszerakó tárcsától való távolságuk megváltozását okozhatja. A szalagok elválásakor ezenkívül a szí-10 getelőszalag hátlapján eddig lekötött töltés felszabadul és az első lapjára írt villamos képet eltorzíthatja. Ez utóbbi nehézség" elkerülése végett már törzsszabadalmunkban javasoltuk felfogófelület 15 gyanánt olyan szigetelőanyagból készült szalagok alkalmazását, amelyek hátlapja maradandóan metallizálva van, amikor is ez a fémbevonat lesz a szívóelektróda. Az ilyen szalag használatakor azonban a 20 fentemlített rezgések veszélye még mindig fennáll. Mindkét nehézséget elkerülhetjük, ha a találmány szerint szívóelektródaként egyik oldalán sík fémtárcsát vagy fémdobot használunk s a felfogófelü-25 letet alkotó vékony, egyenletes vastagságú szigetelőanyaglemezt a itárcsa sík felületére vagy a dob palástfelületére maradandóan felerősítjük, pl. felragasztjuk. Mindkét esetben a képösszeraíkásra célsjO szerűen Nipkov-tárcsát használhatunk. A tárcsaalakú szívóelektróda és a Nipkov-táresa viszonylagos elrendezését elől-és oldalnézetben a vázlatos 7. és 8. ábrák mutatják, melyeken (37) a Nipkov-táresa, 35 (38) a rajta levő koncentrikus lyuksor, (50) a tárcsaalakú szívóelektróda, (51) az ennek sík felületére felerősített szigetelőlemez, A Nipkov-tárcsát célszerűen a 8. ábra szerint alakítjuk ki, nevezetesen a 40 kerületén, ahol a lyuksor van, levékonyítjuk körülbelül olyan vastagságúra, ntint amekkora -a lyukak átmérője. Az (51) felfogófelület gyűrűalakú lehet; a gyűrű szélessége legalább akkora, mint a 45 Nipkov-táresa két szomszédos nyílásának egymástól való távolsága. A 2. és 3. ábrával kapcsolatban említettük, hogy a segédelektródát a vezérlőelektródával mechanikailag lehet egye-50 síteni. Ez a megoldás célszerűen alkalmazható abban az esetben is, midőn a kép összerakására Nipkov-tárcsát alkalmazunk, amely ez esetben a törzsszabadalornban ismertetett módon egyúttal ve.55 zérlőelektródaként is működik. Egy ilyen például dobalak,ú szívóélektródáva1 ellátott képvevőberendezés vázlatos rajzát oldal-, illetve elölnézetben a 9., illetve 10. ábra mutatja. A képfelvételre e berendezésnél a (35) dobot használjuk, melynek e palástfelülete a vékony szigetelőanyagból, pl. keménygumiból való (36) réteggel van bevonva. (37) a Nipkov-táresa, (39) a gyűrűalakú fémlemezből való segédelektróda, amelyet a Nipkov-tárcsától a vé- 6 kony (40) szigetelőréteg választ el. A képösszerakásra való (38) furatok a Nipkovtárcsán, a (40) szigetelőn) és a (39) fémlemezen végighaladnak. A Nipkov-táresához, illetve a (39) gyűrűhöz egy-egy, a 7 rajzon, fel nem tüntetett csúszó-kontaktus szorul, melyekkel hozzájuk a kívánt feszültségeket vezetjük. Vonalalakú ionforrásként célszerűen a fentismertetett, vagy egyéb, rendszerint közvetett fűtésű izzó- 7 katódát alkalmazunk, a villamos kapcsolás pl. a 3. ábra szerinti lehet. A feltöltésre való (29) izzóanódát ez esetben a dob palástja közelében, ennek alkotójával párhuzamosan, helyezhetjük el. E berendezés s működése az ábrákból világos. A Nipkovtáresa és a képfelvevő dob a nyilakkal jelzett irányban egyenletesen forognak. A dobra tehát egy képsor rajzolódik fel, mialatt a Nipkov-táresa 1/n fordulatot s végez, ahol (n) a nyílások száma. Ugyanezen idő alatt a dob kerülete egy sor szélességével tolódik el, a Nipkov-táresa tengelyét a dobot elforgató szervvel összekötő, megfelelően áttótelezett tetszéssze- 9 rinti szerv hatása folytán, melyet a rajzon nem tüntettünk fel. A találmány szerinti berendezéseknél alkalmazott Nipkov-tárcsának vagy és az alább ismertetendő egyéb képösszerakó 9 berendezéseknek elkészítését lényegesen megkönnyíti az a körülmény, hogy a nyílásokat — ellentétben a Nipkov-tárcsának eddig javasolt alkalmazásaival — a találmány szerinti eljárással dolgozó 1 berendezéseknél a felrajzolandó kép sortávolságánál tetemesen nagyobbra választhatjuk. Ennek a meglepő ténynek az a magyarázata, hogy a vezérlőelektróda nyílásán átmenő ionnyalábnak erősségét t a vezérlőfeszültség nem úgy változtatja meg, hogy a nyaláb keresztmetszete állandó marad és benne az áramsűrűség változik, pl. növekvő negatív rácsfeszültségnél kisebbedik, hanem az áramsűrű- 1 ség marad nagyjában állandó és a nyaláb keresztmetszete lesz annál kisebb, minél nagyobb negatív feszültséget alkalmazunk a vezérlőelektródára. Az 1. ábrán feltüntetett berendezésnél tényleg 1 megfigyelhetjük, hogy az ionnyaláb an-