116566. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó képátviteli rendszer

diófrekveuciás jeleket alkalmas antennarendszerrel fogjuk fel és a (47) erősítőben a kellő mértékig felerősítjük. Esetleg szuperheterodin vevőt használhatunk. 5 Mindegyik esetben az összetett jellel modulált rádiófrekvenciás hordozó hullámot (vagyis szuperheterodin esetén a közbenső frekvenciát) a (48) pentóda vezérlőrácskiatódkörébe vezetjük; a pentódát anód-10 egyenirányító detektorként működtetjük. A vevő számára szükséges különböző feszültségeket előnyösen valamilyen stabilizátorról vesszük le, minthogy e feszültségek nagy részét a lehető legállandóbb 15 értéken kell tartani. Egy ilyen ismert, alkalmas (49) stabilizátor neontartalmú burába zárt, egymástól egyenlő távolságba helyezett több elektródát foglal magában. A burában akkbra nyomást alkal-20 mázunk, hogy az elektródák közti gyújtófeszültség a kívánt nagyságú legyen. A feltüntetett elrendezésnél öt elektróda van, két-két szomszédos elektróda közt (működés közben) pl. 70 volt fesziültség-25 eséssel. A stabilizátort, az (50) ellenállással sorban, pl. 350 vollos alkalmas feszültségforrás körében rendezzük el. Amennyiben a felvett áram egy előre meghatározott határ alatt van, mind-30 egyik elektróda feszültsége gyakorlatilag állandó marad. A stabilizátor negatív kapcsa ós az áramforrás negatív kacsa között a kicsiny (51) ellenállás van; ezzel párhuza-35

inasan fekszik az (52) réz-rézoxid egyenirányító, mely az ellenállásban a feszültségesést kívánt értékre, pl. mintegy 3 voltra korlátozza. Az ellenállást úgy kötjük be a pentóda vezérlőrácskaitód-körébe, 40 hogy a vezérlőrácsnak íkb. 3 volt negatív feszültsége legyen a katódlioz képest. A vezérlőrácshoz közelebb fekvő rácsot a stabilizátornak pl. 140 és 210 voltos elektródái közé iktatott (53) potenciométer 45

változtatható (63) leágazási pontjához kötjük. A szélső rácsot a katódhoz, a pentóda anódját pedig az (55) ellenálláson át a stabilizátor 280 voltos (54) elektródájához kötjük. Az utóbb említett el-60

lenállás változtatható leágazási pontját a vázlatosan • feltüntetett (56) katódsugárcső (57) katódjához kötjük (vagy pedig pl. nátriumlámpa egyik elektródájához, ha a vevőben mechanikai kép összetevő 55 készüléket alkalmazunk). A katódsugárcső (58) vezérlő elektródáját, (illetve a nátriumlámpa másik elektródáját) az (53) potenciométer változtatható (64) leágazási pontjához kötjük. A katódsugárcső vezérlőelektródájához 60 és katódjához vezető kapcsolatok bizonyos esetekben megfelelnek, más esetekben azoniban azokat meg kell fordítani, hogy növekvő világosságnak megfelelő képjelek a vezérlőelektróda feszültságét 65 pozitív irányba terelhessék, amire nyilvánvalóan szükség van. A (48) pentóda anódját még közvetlen til az (59) trióda vezérlőrácsához is kötjük. E trióda katód ja az (53) potenciométer 70 változtatható (63) leágazási pontjával áll összeköttetésben. Az (59) trióda anódját a (60) ellenálláson át a (49) stabilizátor pozitív (54) kapcsához a (61) kondenzátoron át pedig a keret- és vonalszinkroni- 75 záró jeleket egymástól szétválasztó (62) elkülönítőhöz kötjük. A potenciométer utóbb említett (65) leágazási pontját úgy állítjuk be, hogy az (59) trióda anódkörében áram folyik, 80 amikor a berendezés nem vesz fel hordozó energiát. A (48) pentóda-detektorba jutó jelek amplitúdóját akkorára vesszük, hogy az (59) triódában az áram éppen megszűnik, ha a hordozó hullám ampli- 85 tudója „feketé"-nek megfelelő értékre növekszik. Az (59) triódában tehát képjeleknek megfelelő áram nincs, úgyhogy a trióda szűrőcsőként működik, mely a szinkronizáló jeleket a képjelektől elvá- 90 lasztja. A (61) kondenzátoron át a (62) keret- és vonalelkülönítőbe jutó szinkronizáló jelek tehát képjelektől mentesek és a (48) detektor, valamint az (59) szűrő trióda közötti vezetői kapcsolat folytán a 95 szinkronizáló jelek amplitúdója állandó marad az átlagos képjelamplitudó változásai ellenére is. A (62) keret- és vonaljelelkülönítő a vonalszinkronizáló impulzusokat külön- 100 választja a keretimpulzusoktól. A (62) elkülönítő bármely ismert, alkalmas tipusú lehet, így pl. ciZ cl vonal- és keretimpulzusok közti frekvenciakülönbség alapján működhetik. 105 A vonalszinkronizáló impulzusok ekként a (66) kivezetéseknél jelentkeznek és a szemléltetett módon a (67) készülékbe vezethetők, mely azok vezérlő hatása mellett fűrész-fog-hullámú rezgése- 110 ket kelt. Utóbbiakat a (68) eltérítő tekercsekbe vezethetjük, melyek a katódsugarakat az egyik képösszetevő koordináta irányába terelik. A keretimpulzusok a (69) kivezetéseknél jelent- 115 keznek és második, nem ábrázolt fűrészfog-hullámgenerátorba vezethetők. Ezt a második fűrészfog-huliámot (nem ábrá-