116566. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó képátviteli rendszer

zolt) eltérítő" tekercsbe vezethetjük, me­lyek a katódsugarat a (68) tekercseknek megfelelő koordinátára merőleges koordi­náta irányába terelik. 5 Láttuk, hogy miután a képlétesítő foto­cella és a modulálási hely között vezetői csatolást alkalmaztunk, a hordozó hullám modulációja az adóberendezésben oly módon történt, hogy a „feketét" a hor-10 dozó-hullám amplitúdójának valamely meghatározott értéke képviseli. A vevő­berendezésben pedig minthogy a detektor és a szétválasztási hely között egyen­áramú csatolást alakalmaztunk, a trióda 15 rácskörében a „feketének" megfelelő feszültség szintén független az átlagos képamlitudótól. Ily módon a szinkroni­záló impulzusok gyakorlatilag állandó amplitúdóját érjük el, miért is ez a kép-20 jelekhez viszonyítva kisebb lehet, mint eddig. Ha vevőben medhaniai képösszetevő készülék van, akkor a szinkronizáló jele­ket természetesen a mechanikai képössze-25 tevő készülék szinkronizálására használ­hatjuk. A vevőkészülék második foganatosítási alakjánál, melyet a 3. ábra vázlatosan szemléltet, a modulált hordozó hullámot 30 megfelelő felerősítés után a (70) kapcsok­hoz. és így az anód egyenirányítóként kap­csolt. (71) trióda vezérlőrácsába és katód­jába vezetjük. Az anódot a (72) ellenállá­son át a (73) stabilizátor (280) voltos 35 elektródájához, a katódot pedig a. földhöz, valamint a stabilizátor negatív kapcsához kötjük. Ebben az esetben a fűrészfog-hullá­mokat thyratronok segélyével gerjesztjük 40 (1. pl. a 400.976. számú brit szabadalmi leírást). A (74) thyratron a vonalfrek­venciás rezgéseket, a (75) thyratron pedig a keretfrekvenciás rezgéseket állítja elő. A (71) detektor anódját a (76) ellenállá-45 son át vezetőileg a (74) vonalfrekvencia­thyratron rácsával, a kisebb frekvenciát átbocsátó, vázlatosan jelölt (77) sávszű­rőn át pedig- a (75) keretfrekvenciathy­ratron rácsával kötjük össze. A (74, 75) 50 thyratronok katódját a (78) potenciomé­ter változtatható (81, 82) leágazási pont­jaihoz kötjük) a potenciiométert magát a (73) stabilizátor (140) és (210) voltos elek tródáihoz kötjük. Az (50) ellenállás, vala-55 mint az (51) ellenállás és (52) egyenirá­nyító ugyanazt a szerepet töltik be, mint a 2. ábrán. A modulált hordozó-rezgéseket a (80) kapcsokhoz és ekként második (79) de­tektorhoz is vezetjük, mely a képjeleket 30 aá (56) katódsugárcsőhöz vagy egyéb re­produkáló készülékhez továbbítja, me­lyet vázlatosan tüntettünk fel. A (79) cső (83) anódellenállásának leágazási pontját tehát az (56) katódsugáreső (57) katódjá.- 65 hoz, az (56) cső (58) vezérlőelektródáját pedig a (78) potenciométer egyik változ­tatható leágazási pontjához kötjük. A (74, 75) thyratronok anódkörének ve­zetékeit nem tüntettük fel, mert azok már 70 jól ismeretesek. Ennek a megoldásnak, melynél külön detektorokat használunk a szinkronizáló és a képjelek számára, az az előnye van, hogy nincs szükség hosszú, egyenes egyen- 75 irányítási karakterisztikára. A szinkro­nizáló jelek (71) detektorát (valamint az ezt megelőző erősítőt, mely a szinkroni­záló jeleket nem befolyásolja) világos kép­jelekkel minden nehézség nélkül túlter- 80 b elhetjük. Ha a szinkronizáló jelekhez használt külön (71) detektort megelőző erősítőt vi­lágos képeknek megfelelő, rádiófrekvenciás amplitúdókkal túlterhelhetjük, akkor vi- 85 lágos, hogy a szétválasztás bizonyos része rádiófrekvencián megy végbe, miért is igen világos képelemek amplitúdói a de­tektor kivezetésénél nem jelentkeznek azoknak megfelelő impulzusok alakjában. 90 Az. ilyen részleges szétválasztás, amennyi­ben az adóberendezés a képmoduláció egyenáramú komponensét is kisugározza, a moduláció egyenáramú komponense te­kintetében stabilizált viszonyok közt 95 megy végbe, inert az egyes hordozó-érté­kek bizonyos meghatározott képjelampli­tudóknak felelnek meg. Ez a szétválasz­tás a találmány lényegét öleli fel. Meg­jegyzendő, hogy a szinkronizáló és kép- 100 jelek külön detektorai előnyének teljes kihasználása végett gondoskodnunk kell arról, hogy a detektorok egyenirányítási karakterisztikájuk legkedvezőbb részén dolgozzanak, annak az amplitudókörzet- 105 nek megfelelően, melyen dolgozni kell. így .pl- a képdetektornak a teljesen fe­kete és teljesen fehér közötti körzetnek megfelelő rádiófrekvenciás amplitúdók között kell a leghatásosabbnak lennie, 110 míg a szinkronizáló jelek detektorának a feketénél feketébbnek megfelelő körzet rádiófrekvenciás amplitúdóinál kell a leg­hatásosabbnak lennie. A szinkronizáló de­tektor működési körzetének megfelelő 115 megválasztásával további részleges szét­választást érhetünk el.

Next

/
Thumbnails
Contents