116566. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó képátviteli rendszer

jelekkel ellenkező értelemben, vagyis a „feketénél feketébb" irányba terjednek. Ez esetben az átlagos képvilágosság növekedésekor a szinkronizáló impulzusok 5 amplitúdója a villamos zérusvonalhoz képest szintén nő, az átlagos képvilágosság csökkenésekor pedig kisebbedik. Pontos szinkronizálás elérésére a szinkronizáló jeleket valamely alkalmas esz-10 közzel, pl. megfelelő előfeszültségű egyenirányítóval, el kell különíteni a képjelektől. Az egyenirányító előifeszültségének — amennyiben a jelekben nincs egyenáramú komponens — a villamos zérus-15 vonalhoz képest úgy kell rögzítve lennie, hogy az egyenirányító a szinkronizáló jeleket áitbocsássa, a képjeleket azonban nem. Minthogy a szinkronizáló jelek amplitúdója a villamos zérusvonalhoz képest vál-20 tozik, és minthogy a kép legsötétebb részeinek valamely pillanatban megfelelő képjelamplitudó időről-időre szintén változik, olyan erős szinkronizáló jeleket kell alkalmazni, melyek minden körülmények 25 között eléggé kinyúlnak a, villamos zérusvonal alá ahhoz, hogy amplitúdójúknak legalább egy része biztosan elkülöníthető legyen anélkül, hogy az elkülönített szinkronizáló impulzusok a legkisebb képvilá-30 gosságnál túlkicsinyek lennének, vagy hogy a képjelek a legnagyobb kép világossá g alatt a szinkroniáló részbe juthatnának. Ezek szerint az átvitt szinkronizáló impulzusok számára aránylag nagy ampli-35 tudót kell biztosítani, pl. kétszer vagy még többször nagyobbat, mint mekkora a legnagyobb képjelamplitudó, hogy a vevő szinkron működésének kellő fenntartásához szükséges szinkronizáló impulzusok 40 minimális amplitúdója is mindenesetre felhasználható legyen. Aránylag nagy amplitúdójú szinkronizáló jelek alkalmazása természetesen nem gazdaságos, mert a hordozó hullám ampli-45 tudójának teljes, rendelkezésre álló változásából aránylag nagy részt kell felhasználni a szinkronizáló jelekhez-A találmány célja mármost olyan távolba látó vagy más eféle rendszer létesí-50 tése, melynél a legnagyobb képjel amplitúdót a szinkronizáló jelek amplitúdójához képest nagyobbra vehetjük. A találmány szerint olyan távolbalátó vagy más efféle rendszernél, mely egy és 55 ugyanazon az úton képjelsorozatokat és közbeiktatott szinkronizáló jeleket kisugárzó adóberendezésből és a szinkronizáló jeleket a képjelektől amplitúdó-szelekció útján szétválasztó szerveket tartalmazó vevőberendezésből áll, a vevő szétválasztó 60 szerveit olyan áramkörök előzik meg, hogy a vevő valamely pontjára vonatkoztatva a szétválasztó szervekbe vezetett szinkronizáló j^flek amplitúdóját a képjelek átlagos amplitúdójának változásai 65 gyakorlatilag nem befolyásolják. Ekként az az út, mely a képjeleket létesítő hely (pl. fotoelektromos eella) és a vevőbeli szétválasztási hely között van, alkalmassá válik arra, hogy az minden ké^jelkompo- 70 nenst közvetítsen, beleértve az egyenáramú komponenst is. A találmány szerinti egyik elrendezésnél a képjeleket létesítő fotoelektromos cella, ós az adási hely, pl. ama hely kö- 75 zött, melynél hordozó hullámot modulálunk a jelekkel, vczetőileg csatolt erősítő van, mely az egyenáramú komponens közvetítésére képes. Az ilyen elrendezés azonban rendszerint kényelmetlen. A mellé- 80 kelt rajz 1. ábrája ezért vázlatosan más változatot tüntet fel. A képfelvevő fotocellából eredő jeleket egyenáramú komponensekkel együtt (akár egyszerű vezetői összeköttetéssel, akár vezetőikig csatolt 85 erősítőn keresztül) a (C) kapcsokhoz, a szinkronizáló jeleket pedig a (D) kapcsokhoz, majd ezektől a (41) segédmodulátorba vezetjük, ahol azok a (42) oszcillátorban fejlesztett segéd hordozó hullámot 90 modulálják. A modulált segéd hordozó hullámot a (43) erősítőben tetszés szerint erősítjük, majd a (441 dernorlulátorba vezetjük. A felsorííet: kép- és szinkronizáló jeleket ezután egyenáramú komponensük- S5 kel együtt a (45) modulátorban a (46) oszcillátorral fejles^tet" hordozó hullám modulására használjuk-Világos, hogy a (44) demodulátort és (45) főmodulátort esetleg el is hagyhat- 100 juk; ekkor a (42) segédoszcillátort rendezzük be úgy, hogy az a kisugározandó hordozó frekvenciát adja. Ekként az egyenáramú komponens az adás helyén jelen van és hogy az a szét- 105 választás helyén is jelen legyen (ahol ugyanis a szinkronizáló jeleket különválasztjuk a képjelektől), a vevőberendezést úgy kell megszerkeszteni, hogy a szétválasztás, amplitúdó-szelekció révén, rádió- 110 frekvencián (demodulálás előtt) történjék, vagy hogy vezetői csatolás (akár egyszerű konduktív csatolás, akár közvetlenül csatolt erősítő) kösse össze a demoduláló detektort a szétválasztási hellyel. 115 A találmány szerinti vevőbereindezé;S nek a 2. ábrán vázlatosan feltüntetett foganatosítási alakjánál a modulált, rá-