116534. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kátránytermékek feldolgozására

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BffiÓSÍG SZABADALMI LEÍRÁS 116534. SZÁM. Xl/'b. OSZTÁLY. — M. 10838. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés kátránytermékek feldolgozására. Markó Béla vegyész Kispest. Pótszabadalom a 115664. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1936. évi augusztus hó 3-ika. A 115664. lajstromszámú törzsszabadalom eljárást és berendezést ismertet bázisképző, vagy savképző gyököt tartalmazó kátránytermékekben, főként alkáli 5 fenolát-krezolátban disszociált alkálisók elektrolizises úton vlaó kiválasztására. A törzsszabadalomnak 3—5. igénypontjaihoz csatlakozó találmány az alábbiak szerinti eljárás és 6—13. igénypontjaihoz 10 csatlakozó találmány a berendezés, melyeknek több lényeges előnye van minden eddigi, hasonló célra alkalmazott eljárás és berendezés felett. Ezek az előnyök: az elektrolitos szétválasztás folyamatának 15 gyorsasága, folytatólagossága, szabályozhatósága és az, hogy a berendezés egyik végén beadagolt nyersanyagból, mire a készüléken áthalad, már az egymástól különválasztott termékeket fejtjük le. 20 Ismert tény, hogy az elektrolizises leválasztás gyorsítását a Faraday-törvény alapján igen egyszerűen megoldhatjuk úgy, hogy a leválasztáshoz szükséges árammennyiséget minél rövidebb idő 25 alatt vezetjük át az elektroliton, vagyis az áramerősséget növeljük. Ennek azonban adott határai vannak. Ugyanis elektromos áramot csak olyan oldatok vezetnek, amelyek disszociált ionokat tartal-30 máznak. Bármely oldaton csak annyi elektromosság haladhat át, amennyit az iohok átvisznek. Tehát az elektrolitoldatok vezetőképessége arányos az oldatok koncentrációjával, Ha pedig az oldat tö-35 ménysége adva van és mi az oldat vezetőképességét mégis növelni szeretnők, ezt elérhetjük különböző mechanikus fogásokkal. Ezeknek a mechanikus beavatkozásoknak az alábbiakban ismertetett sorozatos alkalmazása képezi a jelen talál- 40 mány lényegét. Ismeretes, hogy ha az elektrolitot nagy sebességgel forgatjuk, keverjük, akkor az elektródák közvetlen közelében beálló ionelszegényedést megakadályozzuk. Tehát 45 ezzel a művelettel az oldat belső ellenállását csökkentjük, ami lehetővé teszi az áramerősségnek bizonyos határokon belül való növelését. A fenti megállapítás módosított felhasz- 50 nálásán alapszik a találmány szerinti eljárás egyik változata, amelynek lényege, hogy a felbontandó vegyületet gyors keverés alkalmazása mellett diafragmával kettéosztott elektrolizáló készüléken bo- 55-csátjuk át, a diafragma egyik fala mellett és ugyanakkor a diafragma túlsó fala mellett egy segéd-elektrolit-oldatot vezetünk gyors keverés alkalmazásával a készüléken át, amely segéd-elektrolitoldat a 60* felbontandó vegyület savas, vagy lúgos természetétől függően híg sav, vagy híg lúg oldata. Tekintettel arra, hogy az elektrolízis folyamán fejlődő gázok a sűrű, nagyobb 65-viszkozitású oldatokból nehezebben távoznak, mint a híg anorganikus oldatokból, ezért a sűrű oldatokat a habképződés elkerülése érdekében célszerűen kisebb sebességgel keverjük. 70-Az elektrolizises leválasztás tartamának második tényezője: az ionok vándorlási sebessége. Ez a vádorlási sebesség fülgg egyrészt az elektródák közötti feszültségesés nagyságától és azzal egyenesen ará- 7f> nyos. Ezenkívül függ az oldat belső surló-