116442. lajstromszámú szabadalom • Berendezés sínjárműveknek lejtős pályákon a fékezett állapotból való megindítására

jármű ahhoz képest hosszirányban bizonyos mértékben elmozdulhat. Erre a célra a sínfék a járműhöz képest a legmegfelelőbb megoldás szerint rugózva van és pofi dig önmagában ismert módon úgy, hogy a rugó a sínféket a hosszirányú elmozdulás középhelyzetében tartja. A rugózásnak (a rugó előfeszítése folytán) célszerűen olyannak kell lennie, hogy a sínfék-10 nek a középhelyzetből való legkisebb elmozdítására is már erő kifejtése legyen szükséges, de ez az erő ne legyen túlnagy. Elképzelhető természetesen olyan megoldás is, ahol a sínfék rugózás nélkül. 15 csupán egy hosszirányú mozgásában határolt (pl. hosszirányú pályán szélső ütközők közt vezetett) felfüggesztéssel készül. Ugyanígy elképzelhető olyan megoldás is, ahol a síníékeL rugó helyett vala-20 mely rugalmas közeggel, pl. sűrített levegővel működtetett szerkezel tartja középhelyzetében. Amikor a jármű hegymenetnél megáll és a sínlék mágneses teste a sínhez rög-25 zítődik, a jármű a sínfékhez képest saját súlyánál fogva kissé visszacsúszik és a rugót összenyomva, rátámaszkodik a sínfékre. Indításnál, amely ebben az esetben a sínfék előzetes megoldása nélkül tör-80 ténik, az összenyomott rugó szintén ad a járműnek egy bizonyos értékű, lejtőn felfelé irányuló erőt és így a dörzskapcsolónak segít is az indítás első pillanalábau. Mihelyt a dörzskapcsoló kezdi kifejteni az 85 emelkedő legyőzésére szükséges erőt, a jármű a fent vázolt módon megindul, a rugó kitágul, úgyhogy a járműnek a sínfékhez való viszonylagos helyzete megváltozik. Ezt a jármű és a sínlék közti vi-40 Szonylagos elmozdulást a fentiek értelmében arra használjuk fel, hogy egy villamos érintkezőpárt nyitunk, mellyel megszakítjuk a sínfék mágnestekercsében keringő áramot és ezáltal a sínfékei feloldjuk. En-45 nek megfelelően tehát a jármű és a sínfék közt megengedett elmozdulásnak legalább is oly mértékűnek kell lennie, amely mellett a gerjesztő áramkör érintkezőinek a rögzített sínfékhez képest szélső állásból 50 meginduló kocsitest általi nyílása biztosítható. A féknek ily módon való megoldása egyébként semmiféle kellemetlen következménnyel nem jár, mivel a jármű ebben a pillanatban már lejtőn felfelé irányuló 65 mozgásban van. A sültek vezérlése példaképen egy olyan kapcsoló, illetőleg kapcsolóhenger (kontrollear) segítségével eszközölhető-, amelynek három állása van. Az első állásban a sínfék a kocsitesthez való viszonylagos 60 helyzetéiül függetlenül be van kapcsolva. A második állásban a sínfék be van kapcsolva, ha a gerjesztő áramkörében fekvő érintkezők egyidejűleg szintén zárva vannak, tehát pl. ha a sínfék a járműhöz 65 képest végzett hosszirányú elmozdulásának valamelyik szélső helyzetében, ill. e szélső helyzet környezetében van — ezzel szemben a sínfék kikapcsolódik, ha a járműhöz képest ebből a helyzetből bizo- 70 nyos úthosszal kimozdul. Célszerű a kapcsolást úgy választani, hogy a sínfék a két szélső helyzet közül csak a menetiránnyal megegyező szélső helyzet környezetében van bekapcsolva. A harmadik 75 állásban a sínfék a járműhöz viszonyított hosszirányú helyzetétől függetlenül ki van kapcsolva. Lejtmenetnél a fékezés úgy történik, hogv a vezérlő emeltyűt megállásnál az 80 első állásba, induláskor pedig a harmadik állásba helyezzük, miáltal a fékezés és a fékoldás a sínfék viszonylagos helyzetétől teljesen függetlenül történik. Hegymenetnél a jármű megállítása színién az első 85 állásban történik, megindulás előtt azonban a második állásba kapcsolunk át, amely állásban a jármű megindulásakor a fent leírt módon a sínfék önműködő kioldása következik be. 90 Az elektromágneses sínfék természetesen helyettesíthető erőművileg működtetett, célszerűen ollós sínfogóval, melynek liarapófogószerüen kialakított fogószárai pl. lánckerékhajtással forgatható csavarorsó- 95 val mozgathatók el egymáshoz, ill. az általuk pl. kétoldali megfogott sínhez képest. A kél szárai pl. egy befeszített rugó állandóan nyitott állapotban igyekszik tartani s a fogóberendezés felfüggesztése a 100 kocsialvázhoz csuklós, továbbá mindkét menetirány felé rugózott, hogy menetközben a fogóberendezés a kocsitesthez képest középállásban legyen tarlhaló s emellett a megoldás olyan, hogy keresztezők vagy 105 váltók feletti áthaladás lehetővé tételére a fogószerkezet az alvázhoz képest emelhető és sínfejmagasságra lebocsáthaló. Az elektromágneses sínféknél szükséges három vezérlési állásnak megfelelően két ve- 110 zérlőemeltyű alkalmazható, melyek közül az egyiket a fenti értelemben a kocsi lest viszonylagos elmozgatása működleli, míg a másik kézi mozgatással különböző vezérlési állásokba hozható. A két emeltyű az 115 egyik fogószárban az említeti lánckerékhajtású csavarorsó leugelyirányában ágyazott és egymáson forgathatóan egymásba