116420. lajstromszámú szabadalom • Közegellenállás csökkentésére szolgáló berendezés

2 116420. nyomása. (Persze feltételezzük, hogy a haladás sebessége m.) 2. Feltétlen követelmény, hogy a közegtömeg- m előrehaladás esetén az a utat 5 oldalirányban megtegye és ebben akadályozva ne legyen. Ha ugyanis az eltávozó víztömegek útjába akadályt állítanánk s ily módon akarnánk azok mozgási energiáját felhasználni, akkor ezzel az eltávolítá-10 suk'hoz szükséges energiát kellene növelnünk, vagyis ép annyival kellene növelnünk a mozgatószerv energiáját, mint amennyit az akadályozás révén való kihasználás útján nyernénk. Pl. az eltávolodó víztömegek 15 egy megfelelő vízturbinát hajtanának és e vízturbina energiáját valamely ismert módon felhasználnánk, pl. elektromos áramot állítanánk elő vele. Nyilvánvaló azonban, hogy ezzel akadályt állítanánk a víz-20 tömegek útjába és azok eltávolodását nehezebbé tennénk, vagy pontosabban az eltávolításukhoz szükséges energiát kellene növelnünk éppen annyival, mint amennyit a vízturbina révén nyernénk. Erre a köve. 25 telményre tehát nagy súly helyezendő. 3. Ha a közegellenállás legyőzésére kevesebb energiát akarunk fordítani, vagyis a közegellenállást csökkenteni akarjuk, akkor a haladó felület által eltávolított 30 közeg tömegek ily sebességű mozgása, által képviselt energiát kell felhasználnunk, a 2. feltétel szenn előtt tartása mellett arra, hogy a szerv által szolgáltatandó energiát pótoljuk vele. Az energia ily módon való 35 felhasználásának lehetőségére egy egyszerű példát említünk. (L. 6. ábra.) Az (ABCD) kettős ékalakú felületnek a nyíl irányában való előrehaladását a (G) golyók akadályozzák tehetetlen tömegükkel. 40 Ahhoz, hogy az illető felület előrehaladhasson, akkora energia szükséges, mint amemnyi a (G) golyók 2 m tömegének elmozdítására, a felület útjából való eltávolításukhoz. Tegyük fel, hogy ez az energia 45 rendelkezésünkre áll és ennek segélyével a felület előrehalad. Ekkor a felület a (G) golyókat oldalirányban eltávolítja. A (G) golyók bizonyos v sebességű oldalirányú elmozdulást tesznek s mozgásuk által kine-50 tikai energiát képviselnek. A két golyó a (F) falnak ütközik és onnan az ütközés törvényeinek megfelelő irányban visszapattan. Közben az (ABCD) felület az (AiBiCiDi) helyzetbe kerül és az (F) fal-55 ról visszaverődő golyók a nyíl irnáyábau az (A1B1A1D1) oldalainak ütköznek és azoknak mozgási energiájuk egy részét át, adják és pedig úgy, hogy ez az energia a felületnek a nyíl irányában való mozgását segíti elő, amely mozgást újabb (G) golyók 60 akadályoznak tehetetlen tömegükkel. Természetesen e folyamat úgy képzelendő el, hogy számtalan ilyen esetből tevődik öszsze; azaz a felületnek a (G) golyók egesz sorozatán kell áthaladnia. Ha a két (F) 55 falat eltávolítanánk, nagyobb energiára a volna szükségünk a felületnek a golyók 1 sora között való előreviteléhez. M 4. Valamely tömeg mozgásában rejlő " energiát akkor használjuk fel, ha megvan 7

Q a lehetősége annak, hogy a mozgásban levő tömeg sebességét elveszíthesse és így pl. ütközés folytán energiáját egy másik tömegnek átadhassa. Tehát arra kell törekednünk, hogy: 75 a) az elmozdított víztömegek sebességüket elveszíthessék, b) ezt a lehetőséget az elmozdított víztömegek mozgási energiájának átvételére (felhasználására) kihasználhassuk. 8Q A 2., 3., a 4a. és 4b. pontokban foglalt követelmények teljesítése megoldja a közegellenállás csökkentésének problémáját. III. A 2. és ia. pontokban foglalt fel- gg tételek teljesítése. A haladó felület útjában álló közegtömegeknek fokozatosan csökkenő sebességeket adunk a felület előrehaladása által úgy, hogy ezen sebességekkel megtett utak összege a legyen in előrehaladás esetén. Ezein sebességcsökkenés következtében a tömeg mozgási sebessége a maximális keresztmetszetnél 0 ériéket vehet fel. A sebesség csökkentés ét a felület alakjának ^ megfelelő kiképzésével érjük el'. (L. 2. ábrán.) A felület alakját a következőképen kapjak: Az m magasságot felosztjuk pl. 9 egyenlő részre. Az első osztáspontra állított 1

( merőlegesre felmérjük a 2 x í távolságot. y A második osztáspontra állított merőlegesre 2 X ('2—^ j jy távolságot; a hármavolságot és így toválbb. E merőlegesek 1 végpontjait folytonos vonallal összekötve egy görbét kapunk. E görbét a m körül forgatva, megkapjuk a kívánt felületet. Az ily módon alkotott felület a 2. és 4a. pont követelményeinek megfelel, mert az 1 egyes szakaszokhoz (0—1, 1—2, 2—3 ...