116259. lajstromszámú szabadalom • Berendezés frekvenciasorok átalakítására

tesen külön'bözőképen változtathatjuk, lényeges csak az, .hogy az 1. ábra értelmében foganatosított elrendezést, vagy annak ekvivalensét alkalmazzuk. 5 Hasonlóképen számos változtatiVi e ••:/.közölhető az 1. ábra szerinti berendezésen is, így például a (4) tekercset olyan egyenes vezetővel helyettesíthetjük, mint amilyet a 4. ábra szemléltet, ahol a (30) egye-10 jieu vezető, példának okáért fém drót látható a (2) talp és a (32) szigetelő rész. között. A (30) vezető a (31) vezetékhez kapcsolt. A 4. ábra szerinti berendezés ép úgy működik, mint az 1. ábra szerinti belő rendezés és ugyanolyan a kapcsolása is. Bizonyos esetekben szükséges, hogy a frekvenciák korlátozott szám;', melyeket az 1. és 4. ábra szerinti berendezé; felfog", bizonyos 1 örvényszerüséget tüntessen fel. 20 példának okáért, hogy harmonikus skálái képezzen, konstans frekvenciakülönbséget vagy más megfelelő változást mutasson. Ezért szükséges, hogv a (3) és (5) tekerc-s és néhány esetben a (4) tekercs is az 25 1. ábm értelmében olykép j'legyenek elrendezve, hogy a tekercsek egymásra következő csavarodásainak induktiv ellenállásai a tekercsek hosszában változzanak. Ezt egyszerűen úgy érhetjük el, hogy a 30 tékerestartó keresztmetszetét hosszirányában változtatjuk, így például kúpalakban képezhetjük ki, mint az 5. ábra mutatja, vagy — a 6. ábra értelmében — tetszésszerinti görbe hosszában változtathatjuk. 35 Ebbe naz esetben figyelemmel kell lenni arra, hogy bármilyen legyen a tekercsek alakja, a tekercseknek a kisülési pontokon párhuzamosaknak kell lenniük, úgy hogy a kisülési ellenállás a tekercsek 40 egész hosszúiban kentáns legyen. Ha erre nem ügyelnénk, akkor a második frekvenciasor amplitúdói nem volnának az eredeti frekvenciák amplitúdóival arányosak. Ez azonban nem lényeges, mivel bizonyos 45 esetekben kívánatos, hogy egyes frekvenciák amplitúdóját más frekvenciák amplitúdójával szemben csökkentsük; így például a kis frekvenciák megfelelően kisebb amplitudójúak lehetnek, mint a naigyobb 50 frekvenciák és megfordítva, hogy az eme frekvenciákkal táplált berendezések jellemző görbéjéhez igazodjanak. Az 5. és G. ábra szerinti berendezéseket a 4. ábrában szemléltetett módon is alakíthatjuk. 55 Az 1., 4., 5. éi 6. ábra szerinti berendezések nemcsak induld ív ellenállások be-és kikapcsolása értelmében működnek, hanem a szomszédos tekercsek bizonyos kapacitásénak megfelelően is. E berendezések alkalmazásánál bizonyos célra tekin- 60 tatbe kell vennünk ezt a kapacitást, mivel bizonyos mértékben befolyásolja a rezgéskörök beállítását. Ha a berendezéseket az 1., 4., 5., 6. és 7. ábra szerint alakítjuk, akkor célszerű a tekercs kisüléspontjának 65 eltolódását egyenes vonalra hozni. E végből a tekercstartót éles széllel látjuk eil és ezen át vezetjük — mint a (9) rész mutatja a 7. ábrán, továbbá az 1. ábrán — a tekercs meneteit. A széleket úgy rendez- 70 ziik el, hogy a legrövidebb kisülési utat alkossák két tekercs között, mint az I. ábrán látható, amelyen az említett szélek legcélszerűbben egyenoldalú háromszög csúcsán feküsznek. A 4. ábra szerinti el- 75 rendezőméi célszerű, ha a tekercsek két széle olyan háromszög két csúcsát alkotja, melynek harmadik csúcsát a (30) vezető képezi. A berendezés ilyen alakítása esetén a katódniak, illetve az 1. ábra szerinti go (4) tekercsnek és a 4. ábra szerinti (3!J) vezetőnek ködfénykisülése a katód é.- a két anód közötti kisülési, ellenállás erős csökkenését eredményezi. A 2. ábra szerinti berendezésben fellépő 85 szekunder frdkveneiasort közvetlenül drótialan adáshoz használhatjuk fel és ebben az esetben alapliullám nélküli mellékfrekveneiasort képez, amelyet vételnél a 2. ábra szerinti berendezéssel közlünk 90 le. Az alapfrekvenciát a szekunder vételi oldalra vezetjük, hogy az eredeti modulációt normális egyenirányítás segítségével eszközölhessük. Ez az eljárás azonban nem igen. célszerű a dróttatlan átvitelnél, 95 mivel igen bajos a mellékfrekveneiasort alaphullám nélkül fölvenni, minthogy a helyi alaphullám a vevőben gyakran labilis és folyton, változtatja fázisát, a 2. ábra szerinti (16) tekercs alaphullámát 100 azonban, a (17) tekercs frekvenciasorával adhatjuk le, de a kívánatos stabilitás itt sem áll fenn teljes mértékben. Az alaphullám. csak egy mellékfrekvenciasorának fölhasználása nem is felel meg kiilö- 105 nősen élesen elkülönített rezgéskörök alkalmazásának a vevőben. A legjobb tehát a leadást két mellékfrekveiiciasorozattal bíró alaphullámmal eszközölni, azaz rezgésekkel, melyek a 2. ábra sze- 110 rinti (16) tekercsben foglaltakhoz hasonlóak, csakhogy a sor itt lényegesen szűkebb. Ez a fent leírt- eljárás (amely szerint a (11) tekercset magában foglaló áramkörrel (lásd a 2. ábrát) két mellék- 115 írekveneiasorral biró alaphullámct köz-