116093. lajstromszámú szabadalom • Eljárás finomszemcséjű szénnek vagy porszénnek keringőgázzal való elgázosítására

teknek vannak kitéve. Ezek a tolattyúk ennélfogva vízihűtés esetén is bizonyos idő múlva már nem zárnak elég jól, hamar kopnak, megakadnak, azonkívül a víz-5 hűtéssel sok nieileg távozik, amely az elgázo'Sítási folyamat számára veszendőbe megy. Ez okból kiképeztek már olyan szerkezeteket, amelyeknél ezek a tolattyúk 11 i á -10 nyozmak és amelyeknél a forrógázáraimot, a füstgázár amot, valamint a keringőgázáratmot az egyes terek közötti nyomáskülönbségek útján vezérlik. Ha pl. az 1. ábrán a (d2) regenerátor adná a gázcsítás-15 hoz szükséges meleget és a (dl) regenerátort fűtenék fel, akkor pl. az (a) elgázosítóban 80 mm vízoszlopnyomásnak megfelelő túlnyomást lehetne beállítani, továbbá. a keringőgáz (p2)-nél kb. 140 mm 20 vízoszlopnyomásnak megfelelő túlnyomással lépne l;e és a regenerátor alsó végénél inéig í)0 m|m vízcszlopnycmás uralkodnék, úgy hogy a 10 mm vízoszlopnyomásnak megfelelő nyomáskülönbségnek kellene a 25 regenerátor és az elgázosító közötti összekötőivezieték ellenállását legyőznie. Ha a fűtött (dl) regenerátor (ml) huliladékgáztolattyúját úgy állítanák be, hogy a (dl) regenerátor alsó terében ugyanazon nyo-30 más uralkodjék, mint az elgázosítöban, tehát szintén pontosan 80 mim vízoszlopnyomáisnak megfelelő túlnyomás, akkor elméletileg a füstgáz nem: juthatna he az elgázosító térbe és a keringőgáz neim jut-35 hatna be visszafelé a felfűtés ailatt álló (dl) regenerátorba. Gyakorlatilag azonban a nyomásoknak ilyen beállítása útján a fűtendő regenerátor elzárását közelítőleg sem, lehet megvalósítani, mert hiszen 40 a nyomások sohasem állíthatók be pontosan. Ha pl. a (dl) regenerátor alsó részében a nyomás c?ak 2 ram vízoszlopnyomásniak megfelelően ingadoznék, amit még a legjobb vezérléssel, önműködő készülék-45 kel sem lehet elkerülni, akkor az elgázosító és a regenerátor között gázáram keletkeznék, amely a szóbanforgó nyomáskülönbségek négyzetgyökeinek megfelelően a másik oldalon, tehát a gázfejlesz\f 2 50 lés oldalán., folvógázáramnak 0.47-t " * ' 1/10 tenné ki, tehát kb. a keringőgázimennyiséig felével egyenlő gázárammennyiség a keringőgázt füstgáza ramként liigítaná, vagy pedig keringőgázáramként részben 55 a (dl) regenerátorban égne el utólag, részben pedig a hulladékgázzal a szabadba jutna. A nehézségek hasonlók, bár nem egészen ilyen nagyok, lia a regenerátorokból jövő íűtőgázcsatornákat az elgázosítóba való fjo belépés előtt egymással egyesítik és így az elgázosítóba egy közös 1 üstgázcsat arna torkollik. Ebben az esetben, ha a feltütendő regenerátort a keringőgázoik egy részével fűtik, egy meghatározott üzemmód 65 adódik. Ez a konstrukció azonban a regenerátoroknak idegen gázzal való fűtését kizárja, illetőleg nagy nehézségekkel kapcsolja össze. Ennélfogva ott, ahol idegen gázfűtést kell alkalmazni, ez az út nem 70 járható. Már ajánlották gázból, a7

agy gázból és tüzelőanyagból álló áramnak fúvókákon át kamrákba való befuvatását. Itt tehát nem valamely gyakorlatilag csak gázok 75 számára való, két teret összekötő, vezetéknek szelep alkalmazása nélkül való elzárásáról van szó. A találmány célja azonban éppen ez utóbbinak megvalósítása. so E végett megfelelő rendszabályokkal arról gondoskodunk, hogy a regeneráló tereket a gázfejlesztő terekkel összekötő vezetékekben bizonyos túlnyomást kelljen legyőzni az összeköttetés létrehoza- 85 tala céljából Ezt úgy érjük el, hogy az átáramlási keresztmetszetet ezen az úton megszűkítjük, pl. megfelelően kialakított tárcsák beépítése útján. A találmány szerint, hogy az iizemileg 90 nem .alkalmazható (rl) és (r2) forrógáztolattyúkat (1. ábra) elkerüljük és ennek ellenére a fűtés alatt álló regenerátort az elgázosító tértől eléggé elválaszthassuk, a 2. ábrának megfelelően célszerűen ia kö- 95 vetkező módon járunk el: A forró (700—1600 C°) keringőgázokat az elgázosítóba vezető belépőcsatornák, illetőleg a regenerátorok és az elgázosító közötti összekötő csővezetékek, vagy az elgázo- 100 silóba való belépésnél, vagy pedig bármely in.á.s helyen, valamilyen fúvóka-félével, illetőleg szűkítéssel vannak ellátva, úgyhogy a forró keringőgáznak (amely mindig vízgőzt tartalmaz, pl. különböző ösz- 105 szetételű vízgázzal vagy hidrogénnel és szénsavval vagy generátorgázzal együtt) az illető regenerátorból az elgázosítóba való benyomásához egy bizonyos nagyobb túlnyomásra van szükség. Ezt a szűkítést 110 célszerűen úgy méretezzük, hogy az átáramlási keresztmetszet ezen a helyen kb. 5%—80%-kal kisebb legyen, mint a normális keresztmetszet. Az összekötővezeték fúvókaszerű szűkülésének nem kell 115 az elgázosítóba való belépésnél lennie, hanem az az összekötővezetéknek tetszéssze-