116063. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műgyanták előállítására

2 1160Ö3. de kitűnt az is, hogy ha a polimerben a molekuláris aggregáció elég nagy ahhoz, hogy a termék lágyulási pontja kellő mérvben emelkedjék, a gyanta más saját-6 ságai ugyanekkor olyan változásokat szenvedhetnek, melyek a nyert előnyöket teljesen ellensúlyozzák. így pl. ilyenkor a gyanta oly nehezen oldhatóvá válik, hogy számottevően megnehezíti a tisztító és fel-10 dolgozó műveleteket, mimellett esetleg majdnem olvaszthatatlanná válik, ami viszont a formálási műveleteket nehezíti meg nagy mérvben. Felismertem, hogy az előbb említett 15 módszerrel járó hátrányokat nagyrészt elkerülhetjük és a jelen találmány céljait elérhetjük, ha a vinilgyantákat létesítő polimerizáló eljárásnál kis mennyiségben bizonyos nemű anyagokat alkalmazunk, 20 melyek nyilván a polimerizáló reakció menetét befolyásolják és a termék sajátságait módosítják. Ilyen módosító anyagként a találmány értelmében olyan szerves anyagokat használunk, amelyek szer-25 kezetében legalább kétolefines kettős kötés van, de nincs konjugált olefines kettős kötéspár és nincs keresztben konjugált kettős kötés-pár. Az ilyen anyagok tartalmazhatnak szénhez kettős kötéssel kap-30 csolt oxigént, vagy éterkötésű oxigént. Az ilyen anyagok olefines kettős kötései konjugálva lehetnek egy — de csak egy — oxigénatommal, de csak ha a kettős kötések két rendszere egymástól elszigetelt 35 — egymással nem konjugált — és csak ha az olefines kettős kötések egyike sincs konjugált rendszerben, vagyis egyike sincs két oxigénatommal vagy más kettős kötésekkel konjugálva. 40 A találmány foganatosításához szükséges módosítóanyag mennyisége fontos, de általában csekély. A mennyiség felső határa a polimerizálandó vinilvegyi.il a4. vagy -vegyületek súlyára viszonyított H>' . de 45 rendszerint 0.25 ós 5% közötti mennyiség elégséges. A módosító anyagból előnyösen 0.50 és 2% közötti mennyiségeket alkalmazunk, az eddigi tapasztalatok szerint 0.50 és x% közti mennyiség adja a legjobb 50 eredményeket. A találmány foganatosításánál a polimerizálást a feldolgozandó vinilvegyületre alkalmazható bármely ismert módon végezhetjük, a különbség csak abban van, 55 hogy a szokásos reakeióelegyhez kismeny nyiségű módcsítóanyagot is adunk. Alifás vinilvegyületek vagy keverékeik polimerizálásánál célszerűen polimerizáló katalizátorokat, mint pl. dibenzoilperoxidot, acetilbenzoilperoxidot és 60° alatti, cél- 60 szerűen 40° körüli vagy alatti hőmérsékeket alkalmazunk. A reakciónál folyékony közegeket vagy higítószereket alkalmazhatunk; a magasabb polimereket akkor kapjuk, ha a folyékony vagy oldóanyago 65 kat lehetőleg kis mennyiségben alkalmazzuk és úgy választjuk meg, hogy csak rosszul vagy ne oldják a létesítendő gyantás temeket. Alkalmas folyékony közegek pl. az alifás szénhidrogének, alifás alkoho- 70 lok és alifás ketonok. A találmány szerinti eljárásnál keletkező gyantaszerű anyagok belső szerkezete valószínűleg teljesein eltér az olyan polimerekétől, melyek a nevezett, két kettős 75 kötést tartalmazó telítetlen módosító anyagok nélkül képződtek. Az új termékek makromolekularis szerkezete nagy valószí nüséggel nagyobb egyenletessége a tér három dimenziójában, mint a közönséges 80 vinil-poilimerek, melyekre már meglehetős biztonsággal feltételezhető, hogy hoszszukás, elágazatlan lánctipusúak. Az új polimereknek három dimenzióban való elhelyezkedési hajlama valószínűleg a kö- 85 zönségps vinilpoliinerek elágazatlan láncai közötti keresztező kapcsolatok képződésével, vagy bőséges elágazott láncpolimerek létesülésével vagy mindkettővel magyarázható. 90 Ámbár ezek a feltevések csak elméletek, valószínűségűket néhány vonatkozó kísérleti tapasztalat igazolni látszik. így pl. bebizonyult, hogy a találmány szerinti termék átlagos makromolekula-súlya nem 95 sokkal nagyobb az azonos körülmények között, de a fentnevezett módosító anyagok nélkül létesített vinilpolimerekénél. Ez nyilván arra mutat, hogy a találmány szerinti polimerek szerkezete és elrende- 100 záse lényegesen eltér az eddig ismert viíiilpolimerekétől, mert egyébbel alig lehetne az új termékek meglepő új sajátságait megmagyarázni. A találmány lényege azonban természetesen független ezektől a 105 feltevésektől. Mindenesetre gyakorlati tény az, hogy a találmány szerint készült új gyanták rendkívül erősek, szívósak és jó hőállók. Hő-torzulási fokuk aránylag magas, kiíá- 110 1 adási ellenállásuk pedig meglepően nagy. Ezek a sajátságok az új gyantákat igen értékessé teszik olyan célokra, amelyeknél nagy kifáradási ellenállás, magas lágyulási fok és jó hőállóság szükséges. így pl. 115 az új gyanták a fogászatban szükségelt