115786. lajstromszámú szabadalom • Iránykeresőberendezés az irányértékek optikai jelzésével

elv vagy . valamely elektromágneses elv szerint működnek. A 38. ábrához hasonló elrendezéssel, amely helyett bármely más oszcillográf isi léphet, elérhetjük, hogy a 5 világítóvonalak hosszkiterjedése egy szektorfélen belüli teljesítményminimummal közvetlenül arányos legyen, ha a tükörrendszereknek valamely (V) feszültségforrástól arányos függőségben — amilyen íe-0 szültségforrásnak pl. valamely kitérítőcséve vagy ki térítőkondenzátor hozzávezetésein lévő feszültség is tekintendő — állandó előzetes kitérítést adunk és a berendezést úgy rendezzük el, hogy a vevő-5 tői érkező és egyenirányított feszültségimpulzusok a (V) feszültségnek vagy az ezzel létesített hatással közvetve vagy közvetlenül szembe működnek. Ennek azonban további feltétele, hogy az előzetesen 3 kitérítő impulzus az irány keresőkeret forgásának holt fázisai alatt ne legyen egyedül hatékony, hanem hogy az mindegyik tükörrendszerre csak az erre a tükörrendszerre beható iránykeresőkeret vevőjének j kitérítőimpulzusával egyidejűleg hasson. Esetleg a fénysugarat a holt fázisok alatt a megfigyelő részére nem látható mezőre térítjük ki. Ekkor a fénykitérítés nagysága a függélyes egyik irányában — vagy fent ) vagy lent — a mindenkor átfutott íranykeresőszektorfélben lévő teljesítményminimummal arányos. Ez utóbbi módszer lehetővé teszi nagyobb szögszélességű időkiválasztófényrekeszek, ill. iránykereső, szektorok alkalmazását. Az (F) gyűrűnek az irány keresőszektoron belül való fényletapogatása helyett az iránykeresőszektor közepén az átkapcsolást csúszókontaktusokkal is végezhetjük, még pedig e célra i a fentiekhez hasonló áramkörelemek közötti kapacitív vagy induktív kölcsönhatátását is felhasználhatjuk. Egyszerű módszert kapunk a légi járműnek irányítóadóhoz való automatikus kormányzására a 38. ábra szerinti elvnek a 39. ábra szerinti megváltoztatásával. Ez abban van, hogy a 39. ábrában (A—B) vonallal metszett vezetékek villamos impulzusait a 38. ábrában nem tükörkitérítőrendszerhez, hanem két (g) és (h) indukciós csévékhez vezetjük hozzá, amelyek a bennük keringő áramoktól függően vasmagot, másik csévét vagy horgonyt mozgatnak mezejükben. A vasmagok pl. mutatóval ellátott emelőrendszert mozgatnak és az emelőrendszer mozgásait rugófeszültséggel és alkalmas (i) és (j) csillapítóberendezésekkel egyenlítjük ki. A (g) és (h) csévék minden fél keretfordulatnál felváltva igyekszenek vasmagjukat az illető 60 félszektorban a vevő kimenőteljesítményének megfelelő erővel behúzni. Mivel az emelőrendszert tehetetlenebbé készítjük, semhogy az minden pillanatnyi impulzust követne, az emelőrendszer a csillapítás 65 kellő nagysága esetén az impulzusok eredőjére fog beállani és aszerint, hogy a (g) és (h) csévék húzóimpulzusa közül melyik a nagyobb, középhelyzelet fog felvenni, mimellett a mutató középállása va- 70 lamely szándékolt egyenesvonalú repülés betartását vagy a hossztengelynek a beeső irányítósugárral képezett meghatározott szögét adja meg. A mutató helyett a berendezés automatikus működésű kormány- 75 reléket működtethet. Hődrótrendszert is előnyösen használhatunk a mutató- vagy relérendszer működtetésére, vagy pedig a 38. ábra szerinti (A—B) vezetékeknek meghatározott időtartamon belül egymást 80 követő áramértékeit ismert kapcsolásokkal kondenzátorok késleltető ellenállásokon át való feltöltésének alkalmazásával ismert rendszer szerint akként összegezhetjük, hogy pl. két kondenzátorrendszer, amelyek 85 mindegyikét az, (A—B) vezetékrendszerek (38. ábra ) egyike táplálja, töltésének különböző erősségű kiegyenlítőáramát küldi ellenállásokon vagy csévéken keresztül, úgyhogy az áramok különbségét közvetve 90 vagy közvetlenül a jelzőberendezés vagy a relék kioldásának működtetésére használhatjuk. A kondenzátorok kisülését ismeretes módon beállítható, periodikus ismétlésekkel buktató cső- vagy időrelékap- 95 csolásokon keresztül is végezhetjük vagy a vevő kimenőteljesítményénck mindegyik szektoron belül való momentán impulzusai elektrolitikus jelzést adhatnak vagy két elektroncső rácsainak feltöltésére 100 használhatók, mely csövek anódáramai közvetve vagy közvetlenül jelzőrendszerre vagy kormányrelére hathatnak. Ily elrendezésnél lényeges lehet, hogy a keretnek egy fél iránykeresőszektoron 105 való mindegyik átfutása alatt az emelőrendszer mindegyik oldalát váltakozva beható erőhatás ne az. integrálja legyen e fél szektoron belül fellépő teljesítményértékeknek, hanem az ebben a szakasz- 11© ban fellépő minimumértékekkel (illetve maximumértékekkel) legyen arányos, minthogy ezzel bizonyos üzemviszonyok mellett az üzembiztonság emelkedik. Ezt az okozza, hogy pl. a 41. ábra szerinti irány- 115 keresőszektor teljesítménygörbéjénél a vevő kimenő helyén a 41. ábra szerint a mi|nimumértékek hányadosa a két félszekto-