115786. lajstromszámú szabadalom • Iránykeresőberendezés az irányértékek optikai jelzésével

ron belül lényegesen nagyobb, mint a teljesítményintegrálók hányadosai. E célból az elrendezés pl. olyan lehet, hogy mindkét (A—B) vezetékben (38. ábra) folyó áramok í) egy-egy ellenálláson feszültségesést létesítenek, melyeket elektroncsőhöz úgy vezetünk hozzá, hogy annak rácsai negatív töltést kapnak. Ennek folytán az iránykeresőszektor mindegyik félzónájában 10 mindegyik cső anódáramának az ugyanabban a pillanatban a vevő kimenőhelyén hatékony teljesítményminimummal fordítva arányos csúcsértéke lesz és hasonló célokra ismert eszközökkel — elektroncső-15 ves vagy ködfénylámpás kapcsolásokkal ellátott kondenzátorokkal stb. — a két félszektorhoz tartozó rendszerek közötti oly kiegyenlítőáramot érhetünk el, melynek iránya és erőssége az előbbi anódáramok 20 csúcsértékének integráljával, tehát a vevő kimenőleljesítményének miniimumér lékeivel arányos. A fentiekben ismertetett elv számos további változata lehetséges. Az elv lényege 25 azonban az, hogy folytonosan körbefutó iránykereső keret, iránykeresoszektor első és második felének átfutása közben egyegy villamos, mágneses vagy mechanikus impulzust vált ki, akként, hogy ez impul-30 zusok az iránykereső kerettől érkező, célszerűen felerősített és esetleg egyenirányítóit impulzusokat két, egymástól elválasztott áramkörre úgy kapcsolja át, hogy az ezáltal ezekben az áramkörökben létre-35 hozott állapotváltozások közvetve vagy közvetlenül optikailag láthatóvá tehetők és az optikai jelekből minden egyes irány keresőszektoron belül gerjeszteti vételi kimenőteljesítményre lehet következtetni, vagy hogy 40 az állapotváltozások közvetve vagy közvetlenül automatikusan külön kormányreléket működtetnek. Egy kiviteli alakot a 42. és 43. ábrák kapcsán magyarázunk el. Minthogy a köz-45 vctlenül előzőleg tárgyalt és az ezután tárgyalandó megoldás nemcsak tükrös elrendezésekkel, hanem valamilyen használatos oszcillográf-elrendezés felhasználásával is foganatosítható, a 42. és 43. ábrákban ka-50 tódsugároszcillográf használatát mutatjuk be. Az (A, B) és (D) gyűrűk a 37. és, 38., ill. a 10. és 11. ábrákkal kapcsolatban leírt módon működnek. A (D) gyűrű (P) fotocellát és a radiális (Y) fénynyaláb ger-55 jesztésére való (1) fényforrást hordja. Az ebből származó fénynyaláb radiális meghosszabbításában vannak a (D) gyűrű jelzései. Az iránykereső kerettel együtt körbefutó I. gyűrű állandó fényátbocsájtási értékét a két, egymással szemben 180°-al ö eltolt (q—r) és (s—t) szektorban (időkiválasztó fényrekeszben) akként szakítjuk meg (1. a 44. ábrát), hogy a (q) és (r) fényátbocsájtási értéke egymástól és (42. ábra) a gyűrű egyéb részeinek állandó 6 fényátbocsájtási értékétől eltérő, mimellett (q, t) és (r, s) értékei egymás között egyenlőek. A (P) fotocellában az (I) gyűrű kivilágítása mellett, állandó iránykereső keret körülforgásnál gerjesztett villamos im- 7 pulzusokat — esetleg megfelelő erősítés és egyenirányítás után — az (u) kitérítő lemezekhez vezetjük. Ezzel azt érjük el, hogy az (I) gyűrű nagyobb részének (42. ábra) kivilágításakor a katódsugarat a vi- 7 lágítóernyőnek a szemlélő által nem látott részére vetjük. A katódsugár az (r) és (s) fényrekeszek átforgása közben az (x) időkitérítési helyzetbe, a (q) és (t) félrekeszek kivilágításánál pedig a (z) időkitérí- f: tési helyzetbe juL (43. ábra). Az időtengely feletti ezekben a helyzeteiben a katódsugár periodikusan ismétlődő függélyes mozgásokat végez, melyek az iránykeresőkeretnek a megfelelő fél iránykeresőszektor fe- í letti elforgása közbeni vevő kimenőteljesítménynek felel meg és a kitérések a függélyes egyik (a 45. ábrában a felső) irányában a vevő kimenőteljesítményében elért maximális értékeknek, a függélyes í másik irányában pedig az elért minimális értékeknek felelnek meg. A 45. ábra a 43. ábra szerinti kép elölnézete. A ponlozottan jelölt görbe a katódsugárnak azt a nyomvonalát mutatja, amely a katódsugár ! alkalmas előzetes kitérüésénél vagy nyugalmi helyzetének alkalmas rögzítésénél az iránykereső szektoron belüli időarányos oldalkitérítésekor jönne létre, hasonlóan a 10. és 11. ábra szerinti elrendezéshez. Az itt leírt elrendezés feltétele azonban az, hogy a katódsugár az első szektorfél befutásakor (x) függélyes irányban, a másik szektorfél befutásakor pedig a _(z) függélyes irányban rögzítve legyen. Emellett a világító csíkok felső végpontját az ernyő megnövelésével a pontozottan jelzett (a—b) vonalig ernyőzhetr jük, mimellett a vételi hangerő vagy a sugár függélyes előkilérítésének szabályozásával a világítóvonalak helyzetét a függélyesben megfelelően eltolhatjuk. A világítómezőnek a 43. és 45. ábrákban ferde vonalakkal jelölt ernyőzése főként arra valói, hogy a különböző időkitérítési, helyzetek között vándorló katódsugár pályáját láthatatlanná tegyük. A 42. ábra szerint, minthogy a fotocella aktiválása az (r) és