115786. lajstromszámú szabadalom • Iránykeresőberendezés az irányértékek optikai jelzésével

rozoll iránykeresőszektor első felét átfutotta, akkor a (Pl)' fotocella inegvilágításával és az (rl) relékontaktus zárásával az iránykeresőkeret vevőjének egyenirá-5 nyitott kimenőteljesítménye az (sl) csévéhez vezetődik és a keret mindegyik forgási fázisában az (ml) tükörnek a kimenőtel jesíLménnyel arányos kitéri lését eredményezi, amelynek l>e folyás a alatt a tükörrel 10 kitérített fénysugár a látóablakra függélyes vonalat rajzol. Ha az iránykeresőkerei az iránykeresőszcklor második felét futja be, akkor a (P2, r2, s2) és (m2) elemek" együttműködésének eredményeként a szom-15 szédos fénysugár végez függélyes rezgéseket. Folytonosan körbeforgó iránykeresőkeret esetén e folyamatok mindegyik félkeretkörülfordulásnál ismétlődnek úgy, hogy a fénysugarak függélyes kitérései vo-20 nallá egyesülnek. Aszerint, hogv egy irány- • keresőszektoron belül gerjesztett vevőkimenőteljesítmény maximuma az iránykeresőkeretnek az iránykeresőszekloron való átforgatásánál annak első vagy má-25 sodik felében következik be, az (ml) vagy (m2) által visszavert fénysugár ír le lioszszabb függélyes szalagot. Hogy ezzel az elrendezéssel az iránykeresőkeret vevőjében a keret síkjának az adóra merőleges =i0 helyzetében fellépő teljesítményminimumra tájékoztató jelzést kapjunk, azt a körülményt hasznosítjuk, hogy ennek az abszolút irányminimumnak az iránykeresőszektor egyik felében való keletkezésekor 35 a másik szektoriéi maximális vevőteljesítményt fog adni, amelynek értéke nagyobb, mint az iránykeresőszcklor első felében kapott maximális vételi érték. Ez annál inkább bekövetkezik, minél kisebb az irány -40 keresőszektor. A 40. és 41. ábrák ezeket a viszonyokat tüntetik fel. A rajzolt görbék az iránykeresőkeret vevőjének a keretnek az iránykeresőszektoron való átfutásakor adott kimenőteljesítményét mu-45 tatják. Az ordinátára a kimenőteljesítménynek megtelelő értékeket vei l ünk fel, míg az abszcisza az iránykereső kereten való egy átfutás ideje. Ha az iránykeresőszektor a beeső irányítósugárhoz képest 50 szimmetrikus elrendezésű, akkor a 40a. ábra szerint a vevő kimenőteljesítményének maximuma, melyet az abszeisza baloldali és jobboldali széle feletti görbemagasság ábrázol, mindkét iránykereső-55 szektorfélben egyenlő. Ez azt jelenti, hogy a 38. ábrában a kéL világítóvonal egyenlő hosszú. Ha a vételi minimum az iránykeresőszeklor első felében lép fel, úgy a 40b. ábra szerint a kimenőteljcsílménv maximális értéke a második szektorfél- & ben, tehát a (P2) fotocella aktiválása alatt nagyobb, mint az első szektorfél maximális értéke. Ennek folytán az (m2) tükröcskétől eredő fénysugár kitérése túlnyomó, míg a 40c. ábrában jelzett esetben az (ml) 6 tükörtől eredő fény-kitérés a nagyobb. Elvileg lehetséges, hogy az időkiválasztófényrekeszek középvonalát az iránykeresőkeret síkjának vetületébe helyezzük és, hogy az abszolút maximumot használjuk jelzésre. r

/ Adóval meghatározott szándékolt haladási irány betartásához, tehát hasonlóan az eddig leírt berendezésekhez,, gondosikodni kell, vagy kéziszabályozással, esetleg az iránytű figyelembevételével, vagy* ' a leírt automatikusan működő módszerekkel, hogy az (1) fényforrás fénysugara, illetőleg a (B) gyűrűn lévő jelzések a légi jármű hossztengelyének irányába essenek, ha azt kívánjuk, hogy a légi jármű hossz- í tengelye állandóan az adó felé mutasson, vagy hogy az mindig abba az irányba tartassék, melyet a felszállás előtt az adóhoz képest a helyes irányba mutató haladási irányként határoztunk meg, vagy ha , az eltérési szög automatikus beállítása mellett egyenesvoiiialú repülési pályái kívánunk betartani. Repülés közben ekkor csupán a két világítóvonal egymáshoz viszonyított hosszára kell ügyelni, mimellett az egyforma hosszak a szándékolt haladási feltételek betartását jelzik, míg különböző hoisszak a kormány helyesbítését kívánják meg a szerkezettől függő egyértelműen meghatározott irány értelemben. Ha a berendezést úgy készítjük, hogy az (ml) és (m2) tükröcskéktőt eredő függélyes világítócsíkok, látófelület helyett liasílékos fényrekeszek résnyílásán át két fotocellára essenek, elérhetjük, hogy egyenlőtlen fénykilengésnél egyenlő megvilágításnál egyenlő áramot adó két fotocella áramkörében keletkező áramkülönbség a hasonló célokra használt villamos vagy elektromágneses kapcsolások segélyével egy vagy több relét váltson ki, melyek az egyik vagy másik fotocellaáram túlsúlya esetén a kormány állását az egyik vagy másik értelemben önműködően helyesbítik. A 20. ábrában fel tűnte tett elektromágneses (rl) és (r2) relék helyett elektroncsövek ismert kapcsolásait tehetetlenség nélküli relék módjára felhasználhatjuk. Le'íelségcs lováb'vi as is, hogy az (ml) cs (m2) tükröcskéket nem csévékkel, hanem oly- lemezekkel térítjük ki, amelyek közöií a tükrök közvetve vagy közvetlenül van nak elhelyezve és amelyek a kondenzátor-