115314. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátóadó

Ez oly réskoszorúból áll, melyet külön (16) fényforrással kell megvilágítani (1. ábra) s külön (17) fotocellával és külön (18) erősítővel kell az állandó erősségű 5 szinkronjeleket előállítani. Sajnos a (7) képerősítő és a (18) szinkronerősítő kivezetési feszültségeit nem lehet egyszerűen egymásfölé helyezni, mert akkor a szinkronjelek állandó amplitúdójának a 2. áb-10 rán feltüntetett törvényszerűsége még megközelítőleg sem volna teljesítve. Sőt inkább egy külön(19) készülék szükséges, az úgynevezett impulzuskészülék, amelyik a szinkronjelek csúcsíeszültségének állandóságát i.-, és azok görbealakjának a (16, 17, 18) fénysziréna görbealakjától való függetlenségét kell hogy biztosítsa. Csak a (19) készülék csatlakozásába kapcsolható be a tulajdonképeni (20) rádióadó. 20 Amint az 1. ábrából kitűnik, a (16—19) készülékek, melyek a színkronjclek előállítására és hozzákeverésére szükségesek, igen jelentékeny berendezési költséget jelentenek az adóoldalon. Még az elektromos rész 25 kifogástalan működésénél is, egy kettősen lyukasztott, külön szinkronrésekkel ellátott Nipkow-tárcsa alkalmazásánál, amilyet a 3. ábrán mutattunk be, súlyos hátrányt kell látnunk abban, hogy a (15) 30 rések és (14) lyukak relatív helyzetének pontossága gyakorlatilag sohasem elég jó és hogy ennek folytán a kép egy teljesen egyenes függőleges vonala a vevőben állandóan kis elgörbítésekkel adódik vissza. 35 Ez elgörbítéS'Ck, melyek iránt a szem igen érzékeny, akkor következnek be állandóan, ha egy résszél helyzetének pontossága kisebb, mint egy képpontszélesség. Ekkor nyilvánvalóan a mindenkori sor indulásá-40 nak valamivel korábban vagy későbben kell kezdődni, úgy hogy a rákényszerítés, azaz a világossági moduláció, egy képpont nagyságrendjében a helyes értékhez képest rétegszerűen a vételi képen eltoló-45 dik. Kézenfekvő, hogy ilyfajta osztási hibával szemben a berendezés elektromos részében már nincsen segítség, így például a szinkronfrekvenciának igen szelektív alakzattal való kiszűrése, pl. hangvillák-50 kai vagy elektromos hangkörökkel, a függélyes vonalak kiegyenesítéséhez semmivel sem járulhatna hozzá; amennyiben ugyanis a képpontoknak kis eltolási hibáik vannak, az impulzusjelek izokron kibocsátása sem-55 mit sem használna és fordítva. Segíteni, a találmány értelmében csak úgy lehet, hogy a (15) réssort elhagyjuk és a szinkron jeleket a (14) letapintó lyukakkal adatjuk le; ekkor ugyanis egy hamisan felrakott lyuk világossági jelét 6i épen annyival túl korán vagy későn bocsátja ki, mint a szinkronizáló impulzust. E célra egyszerűen egy élesszélű (21) fényvonalat külön résoptikával, például a tárcsa hátsó oldalára kell vetíteni, amint azt 6: a 4. ábrán rajzoltuk. E fénysugár iránya célszerűen a (3) filmtől a (4, 4') optikán keresztüljövő fénysugár felé hajló, ennélfogva lehetséges a (17) szinkron fotocellát úgy elrendezni — amint a 4. ábrában 7( bemutatjuk — hogy ez csak a (22) résoptika fényét fogja fel, míg a (3) és (4) filmoplika fényéből semmit sem vesz fel. Ugyanez lenne érvényes a 1. ábrán rajzolt berendezésben a (6) íőfötoeellára. azaz 7c ez utóbbi csak a képvilágosságokat fogná fel, nem pedig a (22) szinkronrésoptika lényét. A keresztezett fénysugárú 4. ábra szerinti elrendezéssel, nyilvánvalóan kiküszö- 8f bölhető a külön résosztás hibája. Ezzel azonban a berendezése nem lesz egyszerűbb. A következőkben leírt találmányszerinti adómódszerrel az adóállomás jelentékeny egyszerűsítését érjük el, ameny- 8." nyiben — amint mindjárt be fogjuk mutatni — külön (18) szinikronjelerősítő. második (17) fotocella és (19) keverőkészülék nélkülözhetővé válik és csak a (7) felerősílő és a (20) rádióátvivő marad meg. 90 Ezenfelül a tatálmánybeii módszernél a letapintó tárcsának elegendői csupán egy lyukkoszorú és kiküszöböli a függőleges vonalelgörbülés leírt hibáját. Az 5. ábra ez új eljárást szemlélteti. A 95 filmoptika az 1. ábrához képest változatlan és a (2) reflektorral ellátott (1) ívlámpából, a (3) filmből, melynek folytonosan haladnia kell és célszerűen a két (4) és (4') lencséből áll. Oly tisztaságú fii- 10 met' tételezünk fel, hogy az (5) Nipkowtárcsál érő fény a film fekete helyein teljesen eltűnjön, világos helyein pedig csaknem csökkenés nélkül haladjon át. Már most a találmány abban van, hogy a külön 10; (23) járulékos fényforrással egyenletes járulékos megvilágítást vetítünk az (5) tárcsa képmezejére. Míg a film (24) képének, amint az 5a. ábrán feltüntettük, a fekete helyeken teljesen fénytelennek kellene len- ll( nie, addig ezt az egyenletes járulékos megvilágítás egész szélességében beállítható homogén módon deríti fel. A találmány értőimében e járulékos megvilágítást oly sávszélességben vetítjük, mely pontosan ak- n? kora, mint a (24) filmkép szélessége, azaz a járulékos fényt és a film fényét egymással pontosan fedésbe hozzuk. E tárcsameg-