114800. lajstromszámú szabadalom • Vegyi képhordozókat előállító és velük nyomtató eljárás

képtől szabadon hagyott helyeire visszük-e fel a higanyíémelegyet. Az utóbb említett esetben valamely ismeretes másolóéi járással előzetesen kell íevinnünk a képhov.lo-5 zóra a nyomtatandó képet. A kép szabad helyeit ezután célszerűen maratjuk és ilyként a mélyebbre eső helyeket feltöltjük a kész higanyfémeleggyel. Ugyanez lehetséges akkor is, ha az olvasztással kapott 10 higanyfémelegy folyékony állapotában hatol ezekre a mélyebben fekvő helyekre, hiszen a fémötvözet olvadáspontja mélyen az enyvéé alatt marad, aminek segélyével eredetileg felvisszük a képet a képhordo-15 zóra. Gyakorlati kísérletek bebizonyították, hogy ha valamely képhordozót, amelyen enyvlenyomat van, forrasztófolyadékkal való bekenés után, folyékony higanyfémötvözetbe mártunk, akkor a. kimart és 20 így viszonylag mélyebben eső, a képtől szabadon hagyott helyek a. folyékony fémmel kitöltődnek, úgy hogy ezek a festéktaszító helyek, a felesleges fém letöi lése és a forma símítása után a kép nyomóhelyei-25 vei azonos szintbe esnek. Ugyanígy bebizonyították gyakorlati kísérletek, hogy a higanyfémelegy, az eljárás egyszerűsítése és olcsóbbítása végett, galván, azaz elektrolitos úton ugyancsak kiválasztható. 30 Mindezen eljárások kész higany fémelegyet tételeznek fel, amelyet valamely tartóra kell i'elvinnünk. Tartóul lemez ajánlató^, a rotációs nyomtatásban eddig alkalmazóit, súlyos lapok 35 helyett. Az illető lemez higany iránt érzéketlen anyagú, azonban oly bevonata van, amely a higannyal amalgamálódik. Lemezül közönséges vasbádogot alkalmazunk, amelynek egyik felülete sárgarézzel van 40 borítva. Amellett önmagában véve közömbös, vájjon ezt a sárgarézréteget galván riton, vagy valamely lemezelő eljárással, avagy valami más módon visszük-e fel a lemezre. 45 Galván felvitelnél mindenesetre ajánlatos, hogy ne közvetlenül á vasbádogra vigyük fel a borítást, mert amiatt, hogy az ily vékony vaslemezek felülete porózus és mert az eredetileg sík lemezeket a 50 nyomtatóhengerre kell hajlítanunk, a közvetlenül galván úton lecsapott rétegek felszakadoznak és lefoszlanak. Ezért szükséges, hogy a vas vagy acél bádogra előbb galván úton, közbenső nikkel vagy 55 króm bevonatot, stb. vigyünk fel és csak erre a réz, ill. sárgaréz bevonatot. E bádogokat azután nikkelezzük, felvisszük rájuk a nyomtatóképet, a szabadon hagyandó helyekről a nikkelt eltávolítjuk és amalgám ózzuk. Az ily lemezek, a gal- 60 vánműveletek folytán, igen egyszerűen állíthatók elő, rendkívül tartósak és a galván, közbenső nikkelbevonaton létesített sárgaréz bevonat még egyenletesebb, mint ha hengereinők az összetett bádogot. 65 Ha kevés számú lenyomatra készülődünk, akkor a nyomókép felvitelét megelőző és követő nikkelezés és nikkeleltávolítás elmaradhat. Az elért, meglepő jó hatás nyilván azzal 70 magyarázható, hogy a galván nikkelbevonat közelebbi rokonságban van a. vassal, mint a réz vagy sárgaréz és megvan az a sajátsága, is, hogy eltömje a vas vagy acélbádog felületi pórusait. Tökéletesen 75 sima réteg képződik, amelyen azután a szükséges réz- vagy sárgarézbevonat gal? ván úton, rendkívül jól állítható elő. Kitűnt, hogy a felhasadozás és lefoszlás teljességgel kiküszöbölődik. 80 Ha ellenben erőművi úton kívánjuk felvinni a higanyt, ill. amalgámot, akkor csupán vékony hártyaként kell a bádogra felvinnünk a réz- vagy sárgarézbevonatot, ill. lemezelnünk kell a vas vagy acél 85 bádogot. Végül azt is megtehetjük, hogy kész higanyfémelegyből állítjuk elő a teljes dúcokat, ill. képhordozókat, továbbá azt is, hogy vagy hideg úton, higannyal dör- 90 zsölünk el fémport és ezt alakítjuk a mindenkori képhordozóvá, vagy pedig higany fémötvözetből öntjük meg a képhordozót. A következőkben röviden leírunk né- 95 hány kiviteli példát: I. Higannyal eldörgölünk réz, ón, horgany, vagy egyéb fémforgácsot és sárgarézlemezre vagy egyéb képhordozóra hengereljük fel az így kapott amalgámot 100 vagy pedig ez utóbbit tömör képhordozóvá formáljuk. Valamely másolóeljárással felvisszük az így kapott képhordozó felületére a mindenkori nyomóképot. A képben szabadon maradó helyek ekkor, 105 a higanytartalom folytán, nem vesznek fel festéket. II. Valamely képhordozót „katódá"-ul és higannyal elkevert fémből, pl. rézporból vagy példaképen ón és higany egy- no beolvasztásával kapott és a képhordozó hoz illővé alakított lemezt „anódá"-ul függesztünk a galvánfürdőbe. Ekkor az amalgám galván úton csapódik le a képhordozó felületére, még pedig ennek tel- 115 jes felületén, ha nem vittük fel már eleve a képet a képhordozóra. Ha már előzetesen fevittuk a képet, akkor az amalgám a