114776. lajstromszámú szabadalom • Fokozatnélküli hajtómű

forgáspont csapja egy (c) karon van megerősítve, melynek másik vége a személykocsi eltávolított hátsó kerekének (d) tengelyén forgathatóan van ágyazva. Ugyan-5 erre a tengelyre van azonkívül a kis (e) hajtófogaskerék is felhúzva, amelyik az (a) hajtókeréken megerősített (f) fogaskoszorúval kapcsolódik. Ha feltesszük, hogy a (b) és (d) pontok 10 a járműhöz képest egyelőre mereven meg vannak erősítve és az (e) fogaskereket forgatjuk, akkor az (a) hajtókerék az (e) és (f) közötti áttételi viszonynak megfelelően szintén forgásba jön, miáltal a 15 jármű mozog. Amint a (g) vontató horogra terhet akasztunk, a (b) és (d) tengelyeken reakcióerők állnak elő, melyek a (b) pontot jobbra ós .a (d) pontot balra igy'ekeznek elmozdítani. Ha most .a (d) 20 pontot eleresztjük, akkor az (e) fogaskerék az (f) fogaskeréken balfelé legördül, anélkül, hogy az (a) kerék is forogna. Ezt a jelenséget oly módon akadályozzuk meg, hogy a (d) pontot rugóerővel tartjuk 25 helyben. Ebből a célból a (c) kar a (h) orral van ellátva, amely gömbösfejű rúd útján a nyomás alatt álló (i) dugattyúra hat. A (c) kar elmozdulását balfelé a (k) ütköző határolja el. 30 Amíg a reakcióerő nem nagyobb, mintami az (i) dugattyúra ható nyomásnak megfelel, a (e) kar megtartja rajzolt helyzetét. Ha azonban valamilyen akadály a vontatóerőt megnöveli, akkor első pil-35 lanatban a (b) tengely és vele az (a) kerék megáll, vagy csökkenti sebességét. A kis (e) fogaskerék addig gördül az (f) fogaskeréken balra lefelé, míg csak az (i) dugattyúra ható ellennyomás a vontató-40 erőnek meg nem felel. A hajtómotor tehát az ellenállás pillanatában, még álló hajtókerék esetében is, eleinte tovább jár. Közben, a lassulás folyán, a lendítőkerék energiát ad le és •45 ezzel növeli a vonóerőt- A jármű vezetője érzi a lassulást és ennek következtében a gázemeltyűt mélyebbre nyomja, vagy pedig a motor regulátora lép működésbe. Ezáltal a motor vonóereje növekszik, míg 50 az ellenállás le nincs győzve. Azután az (i) dugattyú a (c) kart megint rajzolt helyzetébe nyomja vissza. Az ábrákból világos, hogy az áttétel e példánál csak akkor engedékeny és önműködően változó, ha a 55 rugóerő ellen, azaz a jármű előrehaladása irányában dolgozik. A (k) ütköző rugóssá való kiképzésével vagy egyéb analóg módon azonban az áttétééi mindkét menetirányban engedékennyé tehető. A találmány szerinti hajtókerék-hajtó- 60 berendezés útján tehát elérjük, hogy valamely akadály fellépésekor a motor eleinte tovább járhat, mert gyakorlatilag a hajtógép és kerék közötti áttételi viszony változik. Az elrendezésnek egy további előnye 65 az, hogy a mechanikus lökéseket a kocsiszekrénytől távoltartja és a kerekek, melyek az eddigi szerkezeteknél a lökések javarészét átvitték, a vontatási irányban rugalmasan és rugózva vannak elrendezve. 70 A rugózott (c) kar ferde állása még útegyenetlenségek esetén is lehetővé teszi a hajtókerekeknek ferdén felfelé való kilengését, miáltal a jármű igen jó rugózását érjük el. 75 A továbbiakban még egyes szerkezeti részleteket is ismertetünk: Miként az 1. és 2. ábrából látható, a traktorkerék valamely normális személykocsi hátsó kerekei helyébe léphet. Az öntött (m) házat az (i) 80 dugattyúval és az azon ágyazott (c) emelővel a hátsó tengelyre szereljük. A hajtókerék reakcióerejét a kocsiszekrény (n) bakja fogja fel. A jobb és a bal hajtókerék (m) házai egy (o) kereszttartó útján van- 85 nak egymással összekötve és ehhez van a (g) vontatóhorog is hozzáerősítve, miáltal a vonóerőt közvetlenül ez a kereszttartó veszi fel és így a gépjárműalvázra, melynek saját kormányszerkezete a gépjármű 99 mozgásirányát megszabja, csak a hajtónyomaték reakcióerői adódnak át. A két kerék tehát a kereszttartó útján merev egységet alkot, amelyet még a differenciálmű által összekötött hátsótengelyek is me- 95 revítenek. A kocsiszekrény a szokásos módon a hátsó tengelyekre támaszkodik. Az (m) öntött házban van az (i) dugattyú is, amely a (p) hengerben jár. Ehhez egy további henger csatlakozik, amely- 100 ben az (r) tömítődugattyú csúszik. Az (r) és (i) dugattyúk közötti teret a (q) tömítőfolyadék tölt ki. Ez a folyadék célszerűen nagyviszkozitású és fagyálló, mint pl. az olaj vagy glicerin. A folyadéknak az a fel- 105 adata, hogy az (s) térben levő, nyomás alatt álló levegő kifúvódását megakadályozza. Az (i) dugattyúra ható nyomás tehát a (q) folyadékoszlopon és az (r) tömítődugattyún át az (a) lég- vagy gázpárnára 110 vivődik át. Az (s) holttérben a levegőt a talaj minéműsége szerint, többé vagy kevésbbé erősen egy légszivattyú útján előfeszítjük; ezt a nyomást monométeren olvashatjuk le. 115