114638. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos hullámok erősítésére
látható, de kívánatos, hogy a csillapítás, amennyire lehet, feleljen meg a vonal jellemzőinek, amellyel kapcsolatban van és ez legkönnyebben a (14) és (15) hídelrenö dezésekkel érhető el. Ez állapotában a vonal (A)—(C)-ig teljesen ki van egyenlítve, mivel az átviteli jellemzők mindennemű változása az (a) és (c) átviteli csatornákon azonos mértékben t0 befolyásolja a visszacsatoló áramkört is és így az erősítő hasznos erősítése oly módon változik, hogy a (C) pontnál az energiaszint lényegében változatlan marad, függetlenül az átviteli veszteségekben beálló változásoktól. A 4. ábrán, valamint az 1. és 3. ábrán vázolt áramköröknél a (Wl) és (W4) Wheatstone hidak célja kettós, egyrészt, hogy a visszacsatolt energiamennyiséget 20 a külső csatlakozásoktól függetlenítsék, másrészt, hogy e külső csatlakozások impedanciáit függetlenítsék a visszacsatolástól. Így az áramkör (A) és (B) közötti szakasza gyakorlatilag egyirányú erősítő-25 nek tekinthető, melynek erősítése és impedanciája független azoktól a vonalaktól, amelyekhez csatlakozik. E feltétel, bár bizonyos alkalmazásoknál kívánatos, nem alapvető követelmény és az áramkör 30 hatásosan működhet a (Wl) és (W4) Wheatstone-híd nélkül is. Ha e hidaikat eltávolítjuk, úgy egy tetszőleges pont, mint például a (B) pont, bizonyos feltételek mellett olyan pont lesz, amelynél az 35 (A)-ból leadott áramok részhen (C)-be továbbhaladnak, részben visszaverődnek az (A)-ba. A (C)-ből jövő áramok részben a (C)-be verődnek vissza és részben áthaladnak az (a) vonalszakaszba. Ilyen visz,o-40 nyokat könnyen létesíthetünk, ha a 4. ábrán a (B) állomás szerelvényeit megfelelő egyenlőtlenségg'el vagy reflexiós ponttal helyettesítjük. Ilyen egyenlőtlenség vagy reflexiós pont két kiviteli alakja látható 45 a (4b) és (4c) ábrákon. Ez egyenlőtlenségtől visszavert hullám szolgáltatja a visz,szacsatolást, mely az (A) állomáson ugyanazt a működést fejti ki, mint a 4. ábrán vázolt megoldásnál. Hogy a vesz-50 teségeket és erősítéseket helyes értéken tarthassuk, ez egyenlőtlenség okozta reflexiós veszteségeknek egyenlőknek kell lenniök a saját átviteli veszteségükkel, azaz a fele energiát kell visszaveretni, 55 ami 6 db (decibell) átviteli csillapításnak felel meg. Ha a 4. ábrán vázolt áramkörből a (Wl) és (W4) Wheatstone hidakat eltávolítjuk, az (A—B) szakasz tényleges erősítése nem lesz már független a szomszé- 60 dos szakaszoktól. Ha e függőség a szomszédos szakaszoktól nem elfogadhatatlan, úgy az áramkör akként alakítható, hogy nemcsak a szükséges készülékeket egyszerűsíthetjük, hanem — a végződések meg- 65 felelő változtatásával — lehetővé tehetjük a jeleknek mindkét irányú átvitelét egy vezetékpáron, a közbenső pontok minden átalakítása nélkül. A találmány egy része az áramköröknek ilyen és különösképen 70 a jeleknek mindkét irányú átvitelét lehetővé tevő módosításából áll. Ilyen áramkör van ábrázolva a 6. ábrán. Hogy világosabbá váljék azonban a 4. ábrán vázolt kapcsolásról a 6. ábrára való átté- 75 rés, egy átmeneti állapot van az 5. ábrán feltüntetve, melynek kapcsolása nyilvánvaló. A nyugatról küldött jelek a felső vezetékpáron a kelet felé mutató nyíllal jelölt utat követik és a nyugat felé mu- 80 tató nyilak e jelek visszacsatoló útját jelzik. A keletről küldött jelek pedig a nyugat felé mutató nyilak útját követik és a kelet felé mutató nyilak pedig a jelek visszacsatoló útját jelzik. Az 85 5. ábrán feltüntetett áramkör jobban érthetővé válik az 5a. ábrából, mely csak a vonal utolsó (C—D) szakaszát tünteti fel. Az (I)-nól bejövő jeleket felerősítjük és kiküldjük a vonalra, melynek hossza 90 A (D) állomásról az (I) pontig megfelelő visszacsatoló út van ez erősítő számára ós a (II) pontnál levő erősítő leadó oldaláról is vezet egy visszacsatoló út az előző erősítőhöz. Tételezzük fel, hogy a 95 (III) pontnál kapcsolt készülék nagy impedanciájú, azaz nem hoz be semmi rendellenességet a (C—D—C) hurokba. Tételezzük fel továbbá, hogy íu. ís) nagy az egységhez képest, úgy az (I) és (II) pon- 100 tok közötti valóságos erősítés (melyet N decibellel jelölünk) lényegében egyenlő a (C—D—C) hurok veszteségével. Vizsgáljuk meg most az 5b. ábrán vázolt áramkört, mely a (B—C) hurkot tünteti fel. A (Q- 105 él lévő készülék a (C—D—C) hurokkal együtt szaggatott vonalú négyzettel van helyettesítve. Az 5b. ábrán feltüntetett erősítő visszacsatoló útja (V)-től (I)-ig és (ID-től (IV)-ig terjed. A (B—C) vonalsza- 110 kasz csillapítása (N) és a (C—B) vonalszakaszé ugyancsak (N), míg az (I—II) közötti erősítés értéke (N). Tehát a (B—O— B) hurok tiszta vesztesége (N). Ebből következik, hogy (IV) és (V) között a tiszta 115 erősítés lényegében (N) és (IV) és (I) között (0), ami azt jelenti, hogy a (IV)
