114493. lajstromszámú szabadalom • Eljárás köralakú fémlemeztárcsáknak hengerléssel való előállítására
az oly szögeknek van, amelyek 90°-nál kisebbek ás amelyeket úgy választunk meg, hogy a köralakra való visszaalakítás kevés számú ismétléssel befejeződik. 5 Ha 25%-os vékonyításnál 30°-ú szöget választunk, úgy öt ízbeni, tehát összesen 150°-ot kitevő elforgatás szükségeltetnék, míg a felvett 45°-os szögnél a három ízbeni elforgatás 135°-ú össz-szöget ered-10 ményez. Az egymásután következő hengerlési menetnél, amelyek a további vékonyításra és a köralakba visszatérésre valók, különböző, pl. 90 J -á elforgatási szögeket 15 is alkalmazhatunk, vagy pedig olyan elforgatási szögeket is közbeiktathatunk, melyek az előzetesen alkalmazott elforgatást szöget 90°-ra egészítik ki. Azonban az átalakítás megrövidítésére, esetleg 20 végül, oly szöget is beiktathatunk kiegészítésképen, amely még a pontos köralak elérésére hiányzik. Ahelyett,, hogy minden egyes hengerlési menetnél ugyanazzal a százalékos 25 vékonyít,ássál dolgoznánk, a százalékszámot meg is változtathatjuk, mely esetben azonban arra kell ügyelnünk, hogy ta köralák megközelítését ezzel ne befolyásoljuk hátrányosan. A köralak megközelí-30 tését esetleg az, előző hengerlési műveleténél nagyobb mérvű vékonyítás választásánál meggyorsíthatjuk úgy, hogy a köralakra vialó visszaalakítás össz,folyamata ilykép megrövidül. 35 A valamely felvett szöggel való elforgatás szükséges ismétléseinek a számát grafikusan állapíthatjuk meg, éppúgy grafikusan állapíthatjuk meg azt is, hogy valamely felvett forgásszög egyáltalán 40 alkalmas-e, tehát nem teszi-e szükségessé az elforgatás és a vékonyítások túlságosan nagyszámú megismétlését. Grafikusan állapíthatjuk meg továbbá azt is, hogy kiegészítő szögnek a beiktatása célszerű 45 vagy szükséges-e a köralakba való rövides visszavezetés elérésére. A változó vékonyítási fokok befolyása is grafikus úton állapítandó meg és ez bevonható annak a megállapításába, hogy a köralak mikép 50 érhető el. Azonban számítással és természetesen empirikus úton való megállapítások is lehetségesek. Magában véve belátható, hogy az összszög, latmellyel a munkadarabot az, ellip-55 tikus alakból a koraiakba való visszaalakítás végett el kell forgatnunk, annál kisebb, minél inkább közeledünk a 90°-hoz. Oly szögeknél, amelyek a 0°-ot megközelítik, eleinte még az ellipszis nyújtása, tehát iái köralaktól való eltérés megna- 60 gyobbodása következik be, amihez azonban később a köralakhoz való közeledés és azzal egyenlővé: válás csatlakozik. Az ellipszisnek ezt a zavaró kezdeti túlnyujtását elkerülhetjük, ha 45°-ot megközelítő 65 vagy annál nagyobb szögeket alkalmazunk. Egyébként azok a szögek előnyösek, amelyeknek alkalmazásánál az egyáltalán elgondolható legkisebb össz-elforgatási szög maradék nélkül a szögnek a sokszo- 70 rosa, mint a példakép megadott 45°-ú és 30°-ú szögnél. Igen sok szögnél a magában véve elgondolható legkisebb összelforgatási szöget további ismétléssel túl kell lépni, ha :nem akarjuk az egyébként 75 fennmaradó maradékot más fokú kiegészítő szöggel kitölteni, amelyet a szükséges vékonyítás figyelembevétele mellett kellene megállapítani, mely azonban a másféle elforgatásra való kapcsolás szűk- 80 ségessége következtében esetleg zavaró lehetne. A rajzon 45°-os elforgatási szögnek, a példáját az, ellipszis körré való visszaalakításánál az egymásután következő fo- 85 kozatek feltüntetésével ábrázoltuk és pedig annak a feltételezése mellett, hogy minden fokozatban százalékosan ugyanazt az — itt 25 % -osnak felvett — vékonyítási alkalmazzuk. 90 (1) jelöli a kezdeti ellipszist, mely a pontozottan rajzolt köraliaikú munkadarabnak kihengerlésével keletkezett (2) a 45°-kal való elforgatás után keletkezett, ugyancsak ellipszisalakú közbenső foko- 95 zat, (3) a további ellipszisalakű közbenső fokozat és (4) a végül elért köralak. A közbenső alakok, mint már említettük, ellipszisek ugyan, ezek mindegyike azonban az előző ellipszishez, képest elfor- 100 gatott. A 45°-kal való mindenkori elforgatás úgy értendő, hogy iái megelőző hengerlési menetben kapott ellipszisalakú munkadarabot a következő hengerpárba úgy vezetjük be, hogy az ellipszis nagy- 105 tengelye a hengerlési irányhoz képest 45°-kal elfordult, mire azután a munkadarabot a hengerlési irányhoz képest ismételten további 45°-kal elforgatjuk, úgy hogy az végül a hengerlési irányhoz ké- 110 pest 135°-kal elforgatott, miközben az utolsó ellipszis nagytengelye a hengerlési irányhoz képest mindenesetre csak 45°-kai fordult el. Az említett kiegészítő szög nem mindig állapítható meg pontosan számitással. Feltéve, hogy valiamely a°-ú szög három ízbeni ismétlésnél csaknem a kör-
