114119. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mészcukorvegyületek kicsapatására cukoroldatból

meszel a (8) csatornán, át vezetjük a (3) tartályban levő oldathoz. Avégből, hogy az oldatot a mésszel alaposan átkeverjük és a mész és a cukor közötti reakciót meggyorsítsuk, kavarószerkezetet alkalmazunk. A kavarószerkezet egy vagy több, a (3) tartályon átvezetett (11) tengelyen rögzített (9) szárnyból áll. A (11) tengelyt a (12) motor hajtja. A (11) tengelyen a (8) hozzávezetőcső alatt (13) elosztólap vau avégből, hogy a bevezetett mésznek a folyadékban való további elosztását érjük cl. Ez a lap a meszet a, tartályban levő oldat egész felületére szórja. A mész és a cukor reakcióba lépnek és oldhatatlan mészcukorvegyület keletkezik. E vegyületben! a cukor az oldatból leválasztható. A reakció meglehetős hőfejlődéssel jár és a hőkicserélésre a (3) tartályban célszerűen (14) hűtőkígyókat építünk be. A leírt berendezés olyan, minit amilyen a Steffen-féle eljárásnál általában használatos. Erre a célra azonban más tartályokat és kavarószerkezeleket is használnak. Ennél az ismert eljárásnál a folyadékot, amely a lecsapódott mészcukrot is tartalmazza, a (3) tartályból szűrőkészülékbe vezetik és itt végzik el a csapadéknak a folyadéktól való elkülönítését. A szűrő felett megmaradó csapadékot kimossák és derílőszerként a nyers répaléhez adják. Minthogy azonban az ebből az első szűrőműveloLből származó szűrlet még aránylag nagy cufcormennyiséget tartalmaz, azt rendszerint felmelegítik, ami a további lecsapódási kedvezően befolyásolja. A találmánj' szerinti eljárásnál a (3) 'tartályban előállított keveréket előbb utánkezeljük. mielőtt azt a szűrőkészülékhez vezetjük. Másrészt a melegítéssel való csapadékképzési célzó eljárás feleslegessé válik. A találmány szerinti berendezésnél második (16) tartályt alkalmazunk, amelybe az. első (3) reakciótartálybői a keverék a (17) vezetéken és a (18) csapon át áramolhalik. Ebben a (16) tartályban is (29) motorral felszerelt (19) kavarószerkezet van. E második (16) tartállyal kapcsolatban csővezetéket alkalmazunk, amelyen a keveréket keringésben tartjuk. A (22) vezeték a (16) tartály fenekéből indul ki és annak felső széle fölé vezet vissza. A keveréknek e vezetékben való keringletésére a (22) vezetékben a (21) motortól hajtott (23) szivattyút szerelhetjük. E keringtető rendszerben, ama mészrészecskék finomabb eloszlására való készülékek vannak, amelyek még nem léplek reakcióba, amelyek tehál a fonadékban még szabadon lebegnek. Evégből a (26) őrlőszerke/.elel iktatjuk a (22) vezetékbe, mely szerkezetet a, (27) motor hajtja. Az őrlőszerkezet tetszőleges kivitelű lehet. A feltétel csak az, hogy a tésztaszerű tömeg egyes részecskéit nagyon kicsire aprítsa szét. Erre a célra a kollodiális anyagok előállítására használt malmok alkalmasak, azonban íogaskerékszivatlyúk is beváltak. Ha fogaskerékszivattyút iktatunk a (22) vezetékbe, úgy a (23) szivattyú nélkülözhető, mert a fogaskerék,szivattyú nemcsak a mészrészecskéknek kollodiális nagyságra való széLnyo.mását végzi el, hanem magát a folyadékot is továbbszállítja. A (22) vezetékben a (23) szivattyú és a vezetők kiömlővége között (28) csap van. A (23) szivattyú továbbá közvetlenül 'csatlakozhatik a (31) csappal felszerelt (29) vezetékhez, amely a folyadékot a (32) szűrőkészülékhez szállítja. Ha tehát ,a (28) csapóit; nyíljuk és a (31) csapot zárjuk, úgy a folyadék körfolyamban kering. Ha ellenben a (31) csapot nyitjuk és a (28) csapot zárjuk, úgy a szivattyú a folyadékot a (32) szűrőkészülékbe nyomja. A mészrészecskék "további szétőrlésére a leírt berendezés helyett természetszerűleg más berendezések is használhatók, lényeges csak az, hogy a szűrőberendezéshez való szállítás előtt ilyfajta szétaprítást végezzünk. Oly berendezéssel való kísérleteknél, amely mechanikailag még nem volt tökéletesen kifejlesztett, a ;m e,l ászban tartalmazott cukornak több, mint 99»/o-át, néha 99.1o/o-ál tényleg kitermeljük. Ez tehát a régi Steffen-féle eljárással kitermelhető cukormennyiséggel szemben több, mint 5°/o-os hozamlöbbleLct jelent. Emellett tekintetbe veendő, hogy a felhevítés, művelete nélkülözhelővé vált, ami gazdaságilag nagyon előnyös, inert ezzel a berendezési költségek csökkennek és idő-, valamint liizelőanyagmegtakarítás érhető el. A hozamnak 5°,'o-al való megnövelése igen jelentős. 100 kg répából kb. 7 kg melászt kapunk. Ez a 7 lcg melász kb. 3.5 kg cukrot tarlalmaz, A cukormennyiségnek 5%-al, való megnövelése tehát minden 100 kg répánál 0.175 kg cukortöbbletet jelent. Eszerint tehát minden 2000 kg répából közel 35 kg-al több cukrot kapunk. Minthogy már most oly nagyobb telep, amelyen az eljárás, kivihető, évente kb. 475.000 t répát dolgoz fel., úgy ez évente kb. 330.000 kg cukortöbbletet jelent.