113997. lajstromszámú szabadalom • Szabályozótranszformátor
zóollenállásnak a zérus és a végtelen, közötti változtatásával a (10) fogyasztóra valamely, zérus és E» közötti feszültséget helyezhetünk. Megvan tehát a lehetősége annak, hogy kisfeszültségű szabályozóellenállással magasfeszültséget 'egészen folytonosan és tág határok között szabályozzunk, természetesen csak addig, amíg a (10) fogyasztó a szabályozóellenállással egybevethető terhelést jelent. Oly esetekben, amikor a (10) fogyasztó terhelést gyakorlatilag nem vesz fel, pl. nagyon kis kapacitású, úgy a (10) fogyasztóval párhuzamosan egy segéd-terhelési ellenállást vagy segéd-terhelési kondenzátort, vagy segéd-terhelési fojtótekercset rendezhetünk el, amely a feszültségnek a (7) és (8) tekercselések között, a (11) körben levő elleállás által változtatható elosztását lehetővé teszi. Szabályozóellenállás helyett szabályozófojtót is alkalmazhatunk, amelynek az ellenállással szemben az az előnye, hogy a szabályozás veszte ségmen tes. Eme elrendezések nincsenek fázisszámhoz kötve. A 3. és 4. ábra egy háromfázisú szabályozótransziformáítornak példaképeni fogan atosítási alakját alaprajzban és elölnézetben mutatja. Az 5. ábra a háromfázisú transzformátor mindegyik szárán elrendezett szabályozótekercselések egyikének a kapcsolási vázlata. A három, (12, 13) és (14), szár hat-hat, (15, 16, 17) stb., rész-szárra van felosztva. Az összes szárakat végeiken a (18) és (19) jármok kötik egymással össze, amelyek a találmány értelmében elágazási pontok. A (15, 16, 17) stb. rész-szárak mindegyikének külön szabályozótekercselése van úgy, hogy a három, (12, 13, 14), szár egyikén összesen hat szabályozótekercselés van. Ezeket az egyik pl. a (12) szárhoz tartozó (20). (25) tekercseléseket az 5. ábra szerinti ka.ucsolási vázlaton kiilön tüntettük fel* A (12) szárnak egy-egy rész-szárán elrendezett eme tekercselések mindegyike — mint amilyen a (20) tekercselés, — csapolásokkal pl. négy szakaszra van fel osztva. E csapolások kontaktusokhoz vezetnek, amelyek a (21) tekercselés megfelelő kontaktusaival együttesen kontaktuspályává vannak egyesítve, melyet a mozgatható (26) kontaktusdarab, kiilö-i nősen kefe súrol. Ugyanilyen elrendezés van a (22) és (23), illetve (24> és (25) tekercselések számára. Mindaddig, amíg a (26, 27) ós (28) mozgatható kontaktusdarabok az 5. ábrán feltüntetett legalsó helyzetükben vannak és a (20) és (21), illetve (22) ós (23), illetve (24) és (25) tekercselések alsó végeit egymással összekötik, addig a hat rósztekercselés sorosan kapcsolt és azok a (29) és (30) kapcsok között a szabályozott feszültség maximális értékét adják. Világos, hogy ha a (26, 27, 28) kontaktusdarabokat kontaktuspályájukon felfelé toljuk, a szabályozott feszültség lineárisan csökken és e kontaktusok felső véghelyzetének elérésekor a zérusértékre megy vissza. E kontaktusdarabok működési módját és mozgását illetőleg különleges viszonyok forognak fenn. Ha mindenekelőtt a (26)!moi zgatható kontaktusdarabot veszszük tekintetbe és azt felfelé toljuk, úgy hogy az a (31) ós (32) helytálló kontaktusok helyett a (32) és (33) helytálló kontaktusokat köti össze, úgy ezzel a (20) rész-tekercselés (34) tekercselés-része lekapcsolódik és a (29) és (30) kapcsok között fennálló szabályozott feszültség a (34) tekercselés-részen át indukált részfeszültséggel csökken. Ahhoz, hogy a szabályozó-tekercselésnek a (26) kontaktusdarabon átfolyó terhelési árama é kapcsolási folyamat közben egy pillanatra se szakíttassék meg, a (26) kontaktusdarabnak a (33) kontaktust szükségképen el kell érnie, mielőtt a (31) kontaktust elhagyja. Van tehát oly időköz, amelyben a (34) tekercselésrész a (31, 26, 33) kontaktusokon át rövidrezáratik. [A (34) tekercselés-részben folyó rövidzárlati áraim a (20) tekercseléshez tartozó rész-száron átfolyó erőfolyamat a (12) szárnak többi öt szár-részére szorítja. Ennek következtében e rövidzárlati áram azonnal az erőfolyameltoláshoz szükséges mágnesezőáram nagyságára, tehát a terhelési áramhoz képest elhanyagolható kicsiny értékre csökken. Ez a mágnesezőáram az, amelyet a (26) mozgó kontaktus és a (31) helytálló kontaktus közötti rövidzárlati kör nyitásánál meg kell szakítani, ami nyilvánvalólag a kontaktusoknak elhanyagolandó igénybevételével jár, különösen pedig nem okoz a kontaktusfelületek megsérüléséhez vezető megszakítási fényívet. Pontosan ugyanezek a folyamatok játszódnak le a (27), ill. (28) kontaktusok egyikének az eltolásánál. További kérdés az, hogy a (29) és (30) kontaktusok közötti feszültségnek a szabályozásánál miképen kell e három, (26,
