113997. lajstromszámú szabadalom • Szabályozótranszformátor

27) és (28) kontaktust, egymással való iüggöségben eltolni. A szabályozót-ransz­iormátor kifogástalan munkája ahhoz kö­tött, hogy .az egyik, (12) száron keresz­tülfolyó erőfolyam a hat rész-száron kb. egyenlően oszoljék el. Ez természetesen csak addig következik be, ameddig az erőfolyam létesítése számára tekintetbe­jövő mágnesezőáram a hat rész-szárra megközelítőleg egyenlő módon képes hatni. Ehhez nyilvánvalólag az szüksé­ges, hogy a tekercselésnek mindenkor dolgozó részei a hat rész-száron egymás­sal kb. megegyezők legyenek. Ebből an­nak a szükségessége adódik, hogy a (26, 27, 28) kontaktusdarabokat megközelítő­leg együttesen mozgassuk előre az egyik véghelyzetből a másikba, úgy hogy azok a szabályozási folyamat bármely idő­pontjában a két véghelyzet között kb. ugyanazon magasságban legyenek. Más­részt természetesen a (26, 27) és (28) moz­gatható kontaktusok előremozgatásának nem szabad olymódon történnie hogy a szabályozási folyamat valamelyik idő­pontjában egynél több tekercselés-szakasz zárassák rövidre a hat rész-száron, vagyis az elöremozgásnak olyannak kell lennie, hogy mindig" csak egy rész-erő­folyam szoríttassák egy rész-szárról .a többi ötre. Amint az közvetlenül belát­ható, e feltételeket a szabályozás követ­kező módja, elégíti ki: A feszültség pl. maximális értékéről legkisebb értékére csökkentendő. Ez nyilvánvalólag célsze­rűen akként történik, hogy elsősorban a (26) kontaktust toljuk egy lépéssel föl­felé, azután, a (27) kontaktust toljuk egy lépéssel fölfelé és erre a (28) kontak­tust toljuk egy lépéssel felfelé. A feszült­ség további lecsökkentésénél ismét a (26)-tal kezdjük, azután a (27)-re és ugyanígy a (28)-ra térünk át, vagyis a kontaktusoknak folytatólagos ciklikus felcserélésével — amelyeket egy-egy lé­péssel eltolunk — elérjük a kívánt szabá­lyozási folyamatot. Ebből az a. közelfekvő rendszabály adódik, hogy a (26. 27, 28) kontaktusok alkalmas^ különösen mecha­nikai módon, pl. célszerű hajtómű révén, egymással összekapcsolandók és általá­ban a három, kontaktuspálya egymással szerkezetileg egyesítendő. Minthogy a kapcsolási folyamat pilla­natában az egyik rész-száron keresztül­haladó' erőfolyam a többi öt rész-szárra szoríttatik, ennélfogva a többi öt rész­szárban a mágneses indukció megnövek­szik. vagyis a többi öt rész-szárban az ál­lapot a telítettséghez közeledik. Világos, hogy a mágneses indukciónak ez a meg­növekedése annál kisebb, minél na­gyobbra választjuk a rész-szárak számát, minthogy az erőfolyam egy rész-szárról mindig a többi (n—1) rész-szárra szorít­tatik. Ha tehát a szabályozótranszformá­tornál a vasat jól ki akarjuk használni, úgy nagyobbszánni — legalább négy, cél­szerűbben hat — rész-szárnak az alkal­mazása elenged ehetetlen. Ha nem így járunk el, úgy vagy az indukcióval kell tetemesen a telítettség alatt és a vas gaz­daságos kihasználása alatt maradni, vagy pedig .az erőfolyamnak az éppen kapcso­lásban lévő rész-szárakról való leszorítá­sánál a többi rész-szárnak erős telítését és azzal a rövidzárlatban levő, pl. (34) szakasziban nagyobb mágnesezőáramot idézünk elő, amely azután már msgsza­kítási fényívhez és ezzel a kontaktusok­nak lassankénti elpusztításához vezethet. Az 5. ábra szerinti kapcsolási vázlatból továbbá az látható, hogy a rész-szá­rakat célszerű páros számúaknak válasz­tani, mert páros számú elrendezésnél két tekercselésnek egy és ugyanazon kon­taktuspályához páronként! beosztása le­hetséges. Az egyik, (12) szárral kapcsolatban le­írt viszonyok, pontosan ugyanilyen mó­don, ;a másik két, (13) és (14) szárnál is keresztülvibetők, úgy hogy a 3. és 4. áb­rán féltüntetett transzformátor ez eset­ben minden fázisban külön szabályozható háromfázisú transzformátor. Ami három fázisnál lehetséges, az természetesen minden más fázisszámra, különösen pe­dig" egyfázisú elrendezésre is érvényes. A (12, 13, 14) szárak mindegyike körül ez esetben a szokásos módon, pl. henger­tekercselésként, az összes rész-szárakat körülforgó primertekercselós van helyez­ve. A primertekercse,lésnek ilyen elren­dezése különös előnyökkel jár, amennyi­ben e tekercselés ezzel a rész-szárakon elrendezett szekundertekercselésekkel kü­lönösen szorosan csatolt. A primer- és szekundertekercselések között a szóródás ez esetben minimális. A két tekercselés között természetesen a hűtéshez, vagyis a levegő- vagy olaj cirkulációhoz szüksé­ges átereszeket kell alkalmazni. Szabadalmi i igények: 1. Transzformátor váltófeszültségek sza­bályozására vagy kapcsolására, azzal

Next

/
Thumbnails
Contents