113914. lajstromszámú szabadalom • Szuperheterodin kapcsolás és ahhoz való elektroncső

Megjelent 11)36. évi március hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 113914. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — /. 3521. ALAPSZÁM. Szuperheterodin kapcsolás és ahhoz való elektroncső. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. cég- Újpest. A bejelentés napja 1934. évi decsmber hó 12-ike. Ausztriai elsőbbsége 1934. évi május hó 15-ike. A találmány új rendszerű szuperheterodin kapcsolás rádióvevőkészülékekhez és annak foganatosítására alkalmas elektroncső. Szuperheterodin kapcsolásoknál tudvalevőleg a rádióvevőkészülékekben bizonyos frekvenciájú rezgéseket létesítenek és azokat a beérkező rezgésekre szuperponálják. Ismeretes, hogy a modulálásnak is nevezett szuperpozíciót ugyanabban az elektroncsőben foganatosítják, mint amely a rezgéseket élőállítja. Erre a célra ismert módon ötrácso^ kisütő csöveket használnak, amelyek szerkezete és kapcsolása a következő: Ezek az ismert ötrácsos csövek emittáló katódát tartalmaznak, amely célszerűen közvetett fűtésű. A katódához legközelebb eső első, valamint a második rács, a katódával együtt oszcillátoresőként működve, ismert módon meghatározott rezgésszámiú rezgést állítanak elő. A második rács az oszcillátorcső anódájának tekinthető és ezért elég, ha néhány drótból áll, sőt szokásos ennek a rácsnak a helyén egyszerűen egy vagy két fémrudat alkalmazni és ezért ezt a rácsot általánosságban pálcának nevezik. A szokásos kapcsolásoknál a pálca az oszcillátortekercsen át 70—150 Voltnagyságrendű pozitív potenciált kap. A harmadik rács arra való, hogy az elektródarendszer többi részét a pálca váltakozó potenciáljának hatása elől megvédje és ezért ugyanolyan nagyságrendű állandó pozitív potenciálra kapcsolják, mint a pálcát. A most következő negyedik rács kapja az antennáról bejövő rezgéseket, az ú. n. jelfrekvenciát. Az ötödik rács ezt a vezérlőrácsot az anóda potenciáljának visszahatása elől védi és ugyanazt a potenciált kapja, mint a harmadik rács. Ezért a harmadik és ötödik rácsot célszerűen a cső belsejében összekötik egymással. A cső anódája olyan potenciált kap, amely 50—150 Volt tal magasabb, mint a pálca, valamint a két árnyékoló rács potenciálja. Ez a cső úgyszólván két rendszert tartalmaz, amelyeket az elektronáramlás csatol egymáshoz. Az első rendszer az oszcillátor rész, amely a katódából, az első rácsból és a pálcából áll. A második rendszer az erősítő és moduláló rész. Ennek a. résznek katódája az az elektronfelhő, amely a negyedik rács előtt keletkezik ós amelyet virtuális katódának neveznek. Az is ismeretes, hogy ily ötrácsos csövekbe az ötödik rács és az anóda közé még egy hatodik rácsot szerelnek be, amely az esetleg fellépő szekundárelektronok felfogására való és ebből a célból a cső fűtött katódájával van rendszerint a csőben vezetőileg összekapcsolva. Az utóbb említett hatrácsos csőnek az előbb ismertetett ötrácsos csövekkel szemben az az előnye, hogy áthatása kisebb és belső ellenállása nagyobb, aminek következtében a szuperheterodin kapcsolásokra jellemző transzponáló erősítés is nagyobb. Hátránya azonban, hogy a negatív töltésű hatodik rács az elektronáramot csökkenti, úgy hogy a szükséges elektronáram létesítése céljából a negyedik rácsot aránylag tágasra, azaz ritka osztásúra kell készíteni. Ez azonban a meredekség és esetleg a belső ellenállás csökkentésé-