113914. lajstromszámú szabadalom • Szuperheterodin kapcsolás és ahhoz való elektroncső

vei jár, miért is nagyobb teljesítményt ilyen csövekkel csak ezek rovására lehet elérni. A találmány olyan kapcsolás és elektroncső, amely a fent leírt liatrácsos csőnek és kapcsolásának előnyeit megtartja, azonban nagyobb kisülési áramot idéz elő, amelyet a negyedik rács sűrítésével lehet a kívánt értékre leszorítani, miáltal a cső meredeksége és belső ellenállása emelkedik. A találmány abban van, hogy a csőben, amely a jelfrekvenciából és az ugyané cső által előállított helyi frekvenciából az összetett frekvenciát előállítja, a katódától számított hatodik rácsnak nem negatív, hanem állandó pozitív potenciált adunk. A cső áthatása pozitív potenciálnak e rácsra való kapcsolása esetén ugyanúgy csökken, mintha a rács negatív töltést nyerne, de az elektronáram a hatodik rács segédanóda hatása következtében nő és nem. csökken, mint negatív töltésű rács esetén. A hatodik rács potenciálja célszerűen a harmadik és ötödik rács potenciáljával egyenlő és ezért a hatodik rács ezekkel a rácsokkal a csőben vagy azon kívül vezotőileg összeköthető. A találmány szerinti cső és kapcsolás lehetővé teszi a vezérlőrács sűrítését és ezáltal a cső áthatásának további csökkentését. A vezérlőrács sűrítése a meredekség emelését is lehetővé teszi, úgy hogy a cső a magasfrekvenciájú pentódák hatásfokát is eléri, ami megkülönbözteti az ismert öt- és liatrácsos csövektől. A találmány szerinti kapcsolást és csövet a mellékelt rajzzal kapcsolatban példaképpen részletesen alantiakban ismertetjük. A rajzban (1) a találmány szerinti cső (2) a közvetett fűtésű katóda, amely a (21) ellenálláson keresztül van földelve. Ez az ellenállás a (15) ellenállással együtt, mely a (14) blokkondenzátor után van a (4) rács vezetékéhez kapcsolva, ismert módon a szükségelt rácselőfeszültség előállít ásá,na valló*. (3) a cső anódája, (4) az első vezérlőrács és (5) az ú. n. pálca. A csőnek ebben a részében állanak elő a (13) rezgőkörre való visszacsatolás útján a rezgések. A (6) és (8) rácsok a (19) pontról kapnak állandó pozitív potenciált, míg az (5) pálca pozitív potenciálját a (18) pontról kapja. Az ii. n. szignálfrekvenciát a (10) rezgőkör közvetíti a második (7) vezérlőrácsnak. A csőnek ebben a részében történik a két frekvencia egymásra helyezése. Az előálló rezgést az anódkörből a (11, 12) középfrekvenciás részre viszszük át. A (9) rács a (17) pontról kapja a szükségeit pozitív potenciálját, de a (6) és (8) rácsokkal a eső belsejében vezetőileg össze is lehet kötve, ínég pedig akár az üvegburában, akár a cső fejében. A (20) ponthoz az anódfesziiltségforrás negatív sarka van kapcsolva, a (18) ponttal való rövidzárlatot a (16) kondenzátor akadályozza ineg. Ha a (9) rácsot a cső belsejében összekötjük a másik két állandó pozitív potenciálon tartott ráccsal, ennek az az előnye, hogy egy áramkivezetés elmaradhat és a csövet ötrácsos csövekre szerkesztett készülékekbe is belehelyezhetjük. A (8) és (9) rácsokat alkotó fémdrótspirálisokat vagy fémdróthálókai célszerűen úgy helyezzük el a csőben, hogy drótjaik egymást az elektronok áramlási irányában fedjék, mert ekkor a rácsok által felvett áram mennyisége csökken. A találmány szerint azonban e két rácsot szerkezetileg egymással egyesíthetjük is, oly módon, hogy a (8) és (9) rácsokat helyettesítő egyetlen rácsot olyan fémlemezek sorozatából készítjük, melyek síkjai egymással célszerűen párhuzamosak és a katóda tengelyére célszerűen merőlegesek. Ezek a fémlemezek például körgy Lírűalakú ' tárcsák lehetnek, melyek központi nyílásain nyúlnak át a többi racsok és a katóda. Az ilyen ráccsal a rácsáram csökkenése érhető el, a nélkül, .hogy a két külön (8) és (9) rács hatását elveszt enők, minthogy a fedés tökéletes és a rács a tárcsák merevsége folytán igen vékony fémlemezekből készíthető. Az új rácsot alkotó fémtárcsákat egymáshoz célszerűen a hozzávezetést is alkotó rácstartók segélyével erősítjük és az ilyen rács alkalmazásával a csőszerkezet egyszerűsítését érjük el, mert a vele elérhető hatás szempontjából hatrácsos csővel ekvivalens csőnek szerkezetileg csak öt rácsa van. Az utolsó, széles rács ugyanis az elektronoknak e rács mezejében befutandó hosszú útja következtében két rendes méretű egymás mögött fekvő rács hatását fejti ki, feltéve, hogy a tárcsák szélessége (azaz, az elektronoknak közöttük megteendő útja) elegendő nagy, pl. 1 mm-nél nagyobb. Megjegyezzük végül, hogy a, találmány szerinti, kapcsolás nincsen hatrácsos csövekkel való foganatosítására korlátozva, mert előnyös hatásait megtartjuk pl.