113846. lajstromszámú szabadalom • Tapadó kerekes munkaátviteli szerkezet

zet vezetékeit a (160) vonal mentén metszve mutatja a 21. ábra, melyen a (140) vezető hüvelynek az irányváltásra való (159) kivágásával szemközti oldalán 5 megmaradt, a félkörnél valamivel rövidebb ívet kitöltő anyaga metszetben látszik. A ' (148) állító hüvelynek irányváltás végetti elfordítására a (140) vezető hü-10 velynek a (159) résen túli részén levő (161) fogazott gyűrű való, mely a (162) beleerősített karral mozgatható. A 22. ábra mutatja ennek az irányváltoztató gyűrűnek a keresztmetszetét. (A 15 180°-kal való elfordulást a (140) vezetőhüvely félkörnyi kivágásába nyúló és a (161) gyűrűbe -erősített (163) szeg határolja. A (161) gyűrű belső lapján levő (166) fogazással szemben a (148) állító-20 hüvely homlokfelületén megfelelő, összekapcsolásra alkalmas (165) fogazás van. Ezeket a fogazásokat úgy kell készíteni, hogy a fogak akkor kapcsolódjanak, amikor a (148) állítóihüvelynek benyúló (149) 25 bütyke az irányváltáskor vezető (159) résbe jutott. Hogy a fogazások helyes összetalálkozása biztos legyen, meg kell akadályozni a (161) fordítógyűrűnek más helyzetben való elfordulhatását. E célra 80 való a (140) hüvely végéhez megerősített (167) rugó, melynek kampója a fordítógyűrű (166) fogainak üregébe akad. Midőn a (148) állítóhiivelyt a (151) kézikerék forgatása folytán a (154) csavar a 35 (153) tolótuskónál fogva kihúzza, annyira, hogy a (165) és (166) fogazások már egymásba kapcsolódnak, akkor a (148) hüvely (165) foga kiemeli a (167) rugó bütykét a (166) fogüregből és ezzel a (161) fordító 40 gyűrűnek 180°-kai való átfordítása lehetségessé válik. A 23—26. ábrák négy különböző metszetét mutatják a találmány egy példaképpeni foganatosítási alakjának, amely-45 nél a forgásiránynak is, meg az áttételi viszonynak is megvan a változtathatósága és az egy tengelyen együtt forgó, egymás felé rugalmas erővel szorított korongok között a közbenső korongoknak 50 két csoportja foglal helyet, amelyek mindegyikének van kivezető tengelye. A gépezet egyik (172) kivezető tengelyéhez tartozó csoportban négy korong van, amelyek közül a (172) kivezető tengelyen 55 levő a (169) tengelyen együtt forgó (170) és (171) síkkorongoktól egyenlő távolságra van. Ennek folytán a gépezet közepén levő (174) korong és a (170) korong közé eső (175) korong átmérője pontosan akkora, amekkora a másik oldalon levő 60 két, (176) és (177) korongoké együttvéve. Mindezeknek a korongoknak az érintkezési pontjai a 25. ábrába behúzott (178) egyenes vonalba esnek. Az összeszorított, együtt forgó (170—171) korongoknak (168) 65 tengelyükön túl levő oldalán két közbenső (190—91) korong foglal helyet, amelyeik együtt pontosan akkora, átmérőjűek, mint a másik oldali négy korong átmérőinek összege. Ezek közül a (190) je- 70 lűnek feszesen beszerelt (173) tengelye a gépezet (182) zárt tokjának födelén levő (199) hüvelyben van ágyazva és természetesen nem eshetik a gépezet középvonalába. 75 A középvonalban levő (174) korong is feszesen van a kivezető (172) tengelyére erősítve. Ez á tengely a vele egyközepes (181) hüvelyben elfordítható és szintén egyközepes (179) hüvelyben van ágyazva, 80 mely a (182) tokon kívül elehelyezett (183) emeltyűkarral 180°-kai átfordítható és szilárdan összefügg a (180) belső emeltyűvel, amelyre a középen levő (174) korong és az összeszorított (170—171) párhuzamos 85 korongok közé helyezett (175, 176) és (177) korongok (185, 186) és (187) tengelyeit tartó (195, 396) és (197) ingó villáknak (184,188) és (189) csapjai vannak felerősítve. A két szélső, (195) és (197) ingó villát a (180) 90 emeltyűre erősített (193) és (194) szegek biztosítják kibillenés ellen, mikor az emeltyű a rajzban látható helyzetből átfordul a 180°-kal eltérő helyzetbe, mert átfordulás közben a két párhuzamos (170 95 —171) korong nem tartja együtt a négy közbenső korongot. A párhuzamos (170—171) korongok (169) tengelyére helyezett (192) rugó szorítja össze a gépezet összes korongjait. Ha az JQO egyik párhuzamos (170) korong a (169) tengelyére feszesen van felerősítve, akkor a másik(171) korong, amelyre a szorító rugó közvetlenül hat, ékvezetékes lehet, de a tapadóikerekes hajtás a 23—26. ábrák szerint elkészítve akkor is használható, ha a (170—171) korongok nincsenek félékéivé, mert ezek, mint a tengelyükön levő kétkarú emeltyűk, akkor is átvisznek minden erőt az egyik oldalukon levő no közbeszorított korongokról a másik oldalukon levőkre, ha lazán vannak a közös tengelyükön, amelv ilyen esetben csak a rugó húzását közvetíti a két oldal között. A gépezetnek azon az oldalán, amelyen 115 a párhuzamos (170) ós (171) korongok kö-