113564. lajstromszámú szabadalom • Féktalp, elektromágneses síktalp

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 113564. SZÁM. — Vll/G. OSZTÁLY. Féktalp elektromágneses sínfék. Fejér Gábor oki. gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1934. évi jalius hó 19-ike. A találmány az ezideig használatos elektromágneses sínfék néhány szervi hibáját van hivatva kiküszöbölni, melyek abból adódnak, hogy a sínféktalpak a sín-5 fék használásakor a mágneses erőhatás alatt a sín futófelületeinek egyenetlenségei folytán aránylag csak kicsiny felületrészeken fekszenek fel (az érintkezés elméletileg mindig csupán három ponton 10 történhetik), míg a féktalp és a sín többi szemközti felületrészei közt légrés mutatkozik. Ennek következményei az alábbiakban foglalhatók össze: 1. Az összes mágneses erő, mely a fék-15 talpat a sínfejhez szorítja, kizárólag az említett kis felületekre oszlik s így a sínek túlságos igénybevétele mellett azt eredményezi, hogy a sínfejből egyes részecskék kiszakadnak, a sínfejet a fék út 2o mentén végigszántják és erősen rongálják. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy <a .sínfejeken nem ritkán 1 mm mély barázdáik is mutatkoznak. 2. Ugyanez a hatás a féktalpakat is 25 erősen koptatja s azok gyors elhasználódását, okozza. 3. A féktalp és sínfej közti légrés a mágneses erővonalak útjában nagy mágneses ellenállást képvisel, miért is a 30 mágneses mező nem képes oly intenzitással kifejlődni, mint azt á mágneskör tökéletesebb záródása megengedné s így sok a.mpermeneteit emészt fel. 4. A féktalpak kicsiny felfekvő felüle-35 tei a sínfej futófelületének egyenetlenségei folytán a féktalp csúszó felületei mentén fékezéskor sűrűn változtatják helyzetüket, minek következtében a mágneses erőhatás rovására nagy hiszterezis-mun-ÍO kát emésztenek fel. Mindezek folytán a jelenlegi sínfék mint állandó üzemfék szóba sem, jöhet és a szükséghez képest csak mint időnként használandó biztonsági fék szerepel. A találmány mindezen hátrányokat oly 45 módon küszöböli ki, hogy a sínféktalp a sínfejhez képest —• esetleg rugalmasan •— egyenként beálló, önálló egységeket képező tagakból van kiképezve. Az ily osztott féktalpakíkal ellátott sínfékeknél a 50 mágneses erőhatás aí'att az egyes egységeket képező tagok egyenként kötődnek a sínfejelkhez. Ily módon a féktalpra eső összerő e tagokra megoszlik és ezért úgy a sínek, mint a féktailpak igénybevétele a 55 kisebb erőhatások következtéken lényegesen kisebb s egyben a mágneses viszonyok is kedvezőbbek, mint a. jelenleg használatos osztatlan féktalpak esetében. A csatolt 1—8. ábrákcin a találmány 60 több példaképem foganatosítási alakja látható, melyek közül az 1. ábra egy kiviteli ailak hosszmetszetét, a 2- ábra ugyanennek keresztmetszetét, a 65 3. ábra pedig egy másik kiviteli lallak keresztmetszetét mutatja. A 4—8. ábrákon a találmány szerinti féktalp-tagok különböző elrendezési módjai és 'kiviteli üéldái láthatók. 70 Az 1—2. ábrák szerinti kivitelben (1) és (2) az egyes féktalptagok, melyek közül egyesek, célszerűen a szélső (1—1) tagok, a (3) mágnesszárakhoz szilárdan [pl. (4) csavarokkal] hozzá vannak kötve, míg a 75 többiek a mágnesszárak közt függőleges irányban elcsúszhatnak s ebbeli lehetőségüket bizonyos határok közt az (5) rugók biztosítják. Az 1—2. ábrabeii megoldással