113380. lajstromszámú szabadalom • Gázokkal vagy gőzökkel töltött villamos lámpa

tésre vagy újabb ionizációkra fordítja energiáját. A plazmaelektronokkal képződött újabb ionpárok a maguk részéről is elősegítik az abszorpciós folyamatot. 5 Javítja továbbá a fénykeltés hatásfokát az is, hogy a lassúbb elektronok ütközései fénygerjesztés szempontjából kedvezőbbek, mint a gyors elektronokéi, mert ezeknél kevesebb energia vész kárba túl-10 ságosan rövid hullámhosszú sugárzás alakjában. Az új fényforrásban előálló fényjelenség spektruma az, ívkisülés színképéhez közeledik, amelyet azért neveznek így, mert eddig csak ívben volt meg-15 figyelhető, itt azonban nagy elektron sugárintenzitások alkalmazásával előállítjuk ezt a színképet és pedig ívkisülés vagy bármely egyéb gázkisülés elkerülésével. 20 Nagy ionsűrűségeknél még két, a jó hatásfok szempontjából előnyös jelenség áll elő: Először is a primérelektronok és gázmolekulák ionizáló ütközéseinél szekundér elektronok is keletkeznek, ame-25 lyeknek energiája elenyésző értéktől egészen a primérelektronok energiájának jelentékeny részéig terjedhet. Ezeket azonban a nagysűrűségű elektrongáz kis távo1

ságokon belül lefékezi, ezek is plazma-30 elektronokká válnak és energiafeleslegük szintén növeli a plazmaelektronok energiáját. Másodszor pedig a plazma nagy ionsűrűségeknél nemcsak erősen fékez (abszorbeál), hanem erősen szór is, tehát 35 ez okból is meghosszabbodik a primérelektronok átlagos útja. így az abszorpció szintén fokozódik, vagyis megjavul a plazmaelektronokra történő közvetlen energiaátvitel. Mindezekből a jelensógek-40 bői az a paradoxnak látszó felismerés következik, hogy erős áramok jó kihasználására kisebb edények szükségesek, mint gyenge áramokhoz. A találmány szerinti lámpában alkal-45 mazandó elektronsugárforrásra a következő feladatok hárulnak: Lehetőleg csekély segédteljesít-mény, mint pl. fűtőteljesítmény igénybevételével erős elektronáramot kell előállítania és azt a teljes 50 üzemi feszültségnek megfelelő sebességre hoznia. Az elektronsugár lehetőleg veszteség nélkül jusson a világítótérbe, továbbá a sugárképzésnek — az erősen ionizált gáztöltés dacára — üzembiztos, ellenőriz-55 hető módon kell történnie, úgy hogy ne álljon fenn ívképződés veszélye. Ezeíket a feladatokat a találmány új elvek alapján oldja meg. Az elektron ütköző csövekben ugyanis oly módon állították elő a gyenge, de ho- 60 mogén elektronsugarat, hogy izzókatód elé finom, sűrű rácsot helyeztek és erre alkalmazták a gyorsító feszültséget. Ezt az egyszerű eszközt a találmányi cél megvalósítására nem alkalmazhatjuk, mivel 65 az ilyen rács nagy áramveszteségekeL okozna. Másik ismert mód, amellyeil közelítőleg homogén sebességeket adhatunk az elektronoknak, az, hogy kiskiterjedésű testeket alkalmazunk katód gyanánt. Kis 70 gömböknél, vékony drótoknál stb. az elektromos tér összesűrűsödése folytán a teljes feszültségesés jelentékeny része a tér egy kis részében összpontosul, úgy hogy az ütközési tér többi részében az elektro- 75 nok sebessége közelítőleg egyenlő. Nagyobb áramoknál ez a módszer fölmondja a szolgálatot az elektronok okozita erős tértöltés következtében. Gáz jelenlétében a pozitív ionok kompenzálhatják ezt a 80 tértöltést, amely esetben különleges gázkisülés keletkezik, amelyben az egész feszültségesés vékony rétegen belül helyezkedik el a katód felületén. Ilyen gázkisülést azonban csak úgy lehetne elektron- §5 sugárforrásul használni, ha lemondanánk >v/, elktironáram előállításának gazdaságosságáról. A katód árama ugyanis egészen a katód hőmérsékletétől függő telítési áramig növekszik, ha azonban a ka- 90 fódnak nincsen kifejezett telítési árama, mint pl. az oxydkatódoknak, akkor kor'átlanul tovább növekedhetik és ívtkisii'lée áll elő. De még ha olyan katódanyagot választunk is, amelynek, mint pl. a "wol- 95 framnak, kifejezett telítése van, gyenge fűtéssel igen csekély értéken kell tartanunk a már különben is csekély fajlagos elektronkibocsátást a következő okból: A kilépő elektronok ionizálják a gázt és a too keletkező pozitív ionok bombázzák a katódot, amelyet így tovább fűtenek. Ha azonban a fajlagos elektronemisszió értéke nagy, akkor oly erősen megnövekszik az emittált elektronáram, hogy a le- 105 írt folyamatok kölcsönösen határtalanul fölfokozhatják egymást. Ebben az esetben katódfolt keletkezik ós ív áll elő, amely elpusztítja a. katódot, ha csak stabilizáló kapcsolási elemekkel, mint ellenállások- no kai, fojtótekercsekkel stb. nem gondoskodunk az áramerősség korlátozásáról- A mondottakból következik, hogy új eszközök szükségesek oly elektronsugárforrás létesítéséhez, amely a fenti követeimé- 115 nyeknek megfelel és amelyben gazdasá-