113343. lajstromszámú szabadalom • Homokszóró berendezés gépjárművekhez

Megjelent 1935. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 113343. SZÁM. — XX/a/3. OSZTÁLY. Homokszóró berendezés gépjármüvekhez. Erik Bfig-vad, gyáros, Kopenhága. A bejelentés napja 1935. évi január hó 29-ike. Dániai elsőbbsége 1934. évi február hó 21-ike. Gépjárművek síkos utakon való megcsú­szásának megakadályozására már java­solták, hogy a gépjárműveket homokszóró berendezéssel lássák el. Ezek a berende-5 zósek általában olyan elrendezésűek, hogy a homokot vagy murvát, egy a gépjármű megfelelő hágódeszkáin, a gépjármű alatt vagy mögött elhelyezett tartányból, köz­vetlenül mindegyik hátsó kerék elé jut-10 tatjáik. Az ilyen berendezéseknek cüZ cl hátránya, hogy mivel a tartányba töltött homok rendszerint nedves, hajlamos arra, hogy alacsony hőmérsékletnél a ta)rtány­ban összeálljon (összetapadjon), ezenkívül 15 a homokot az útközben fellépő rázás ösz­szesajtölja, úgy, hogy azt a tartány ki­folyócsövéből csak körülményesen kap­hatjuk ki ós szórhatjuk széjjel. Azoknál a homokszóró berendezéséknél, melyeket 20 az út-hatóságok rendeletére az utakat ho­mokkal beszóró teherjárműveiken alkal­maznak, a befagyás meggátlása céljából megkísérelték az autómotor égéstermékei­nek, egy a homoktartányt körülvevő té-25 ren való átvezetését; ez azonban megle­hetősen bonyolult berendezéseket tett szükségessé és ezért csak olyan gépjár­műveken alkalmazható, melyeket kizáró­lag homokszórásra használnak. 30 Mivel az ismeretes berendezéseknél a homokot személykocsik esetében, mint fent említettük, közvetlenül a hátsó ke­rekeknél adagoljuk, nem tudjuk megaka­dályÓKiii, hogy az elülső kerekek, pl. egy 35 útkanyarban meg ne csússzanak, minek következtében a homokszórás csak ke­véssé hatályos és nincsen a kocsi széles­ségi méretein keresztirányban túlterjedő tulaj donképeni „szórás", miért is oldal­irányú csúszáskor (faroláskor) a hátsóké- 40 rekek hamar lekerülnek a homokkal be­szórt területről. A találmány szerinti berendezéssel fenti hátrányokat kiküszöböltük. Ennél a be­rendezésnél ismeretes módon szóró szer- 45 kezetet használunk, ami a homokot a pá­lyán jelentős szélességben rakja le és a homokkészletet (töltést) a mótor melegé­vel melegítjük fel. A találmány lényeges jellegzetessége abban áll, hogy a bereride- 50 zés homoktartányát a motorháztető alatt rendezzük el és hogy a szórókéswiléket, mely a homokot ismeretes módon egy a gépkocsi első és hátsó kerekei kőzött levő helyen szórja, úgy helyezzük el, hogy ez- 55 által a homdkot az előbb említett kerekek közelében rakjuk le. Az a meleg, ami az üzem alatt a motort körülvevő testen a motorháztető alatt fej­lődik, teljesen elégséges ahhoz, hogy meg- 60 gátolja a homok összeállását (csomósodá­sát) és a mótorház-tető alatt bőségesen elegendő hely is van a homoktartány ré­szére, már csak azért is, mert az utóbbi időben szépészeti szempontok miatt a mó- 65 torháztetőt szeretik aránylag nagyra mé­retezni, úgy hogy több hely áll alatta rendelkezésre, mint amennyi a mótorhók és a hozzátartozó segédberendezésekhez szükséges ós az üzemanya'gtartányt ma,- 70 napság a tűzveszély csökkentése végett leggyakrabban egész hátul rendezik el. Amennyiben a homokot a tartányból egy olyan szóróberendezéshez vezetjük le­felé, amelyik lényegében a kocsinak 75. ugyanazon keresztmetszetében van elren­dezve, mint amelyikben a tartányt is el­rendeztük, nem jár nehézséggel a homok-

Next

/
Thumbnails
Contents