113343. lajstromszámú szabadalom • Homokszóró berendezés gépjárművekhez

Megjelent 1935. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 113343. SZÁM. — XX/a/3. OSZTÁLY. Homokszóró berendezés gépjármüvekhez. Erik Bfig-vad, gyáros, Kopenhága. A bejelentés napja 1935. évi január hó 29-ike. Dániai elsőbbsége 1934. évi február hó 21-ike. Gépjárművek síkos utakon való megcsúszásának megakadályozására már javasolták, hogy a gépjárműveket homokszóró berendezéssel lássák el. Ezek a berende-5 zósek általában olyan elrendezésűek, hogy a homokot vagy murvát, egy a gépjármű megfelelő hágódeszkáin, a gépjármű alatt vagy mögött elhelyezett tartányból, közvetlenül mindegyik hátsó kerék elé jut-10 tatjáik. Az ilyen berendezéseknek cüZ cl hátránya, hogy mivel a tartányba töltött homok rendszerint nedves, hajlamos arra, hogy alacsony hőmérsékletnél a ta)rtányban összeálljon (összetapadjon), ezenkívül 15 a homokot az útközben fellépő rázás öszszesajtölja, úgy, hogy azt a tartány kifolyócsövéből csak körülményesen kaphatjuk ki ós szórhatjuk széjjel. Azoknál a homokszóró berendezéséknél, melyeket 20 az út-hatóságok rendeletére az utakat homokkal beszóró teherjárműveiken alkalmaznak, a befagyás meggátlása céljából megkísérelték az autómotor égéstermékeinek, egy a homoktartányt körülvevő té-25 ren való átvezetését; ez azonban meglehetősen bonyolult berendezéseket tett szükségessé és ezért csak olyan gépjárműveken alkalmazható, melyeket kizárólag homokszórásra használnak. 30 Mivel az ismeretes berendezéseknél a homokot személykocsik esetében, mint fent említettük, közvetlenül a hátsó kerekeknél adagoljuk, nem tudjuk megakadályÓKiii, hogy az elülső kerekek, pl. egy 35 útkanyarban meg ne csússzanak, minek következtében a homokszórás csak kevéssé hatályos és nincsen a kocsi szélességi méretein keresztirányban túlterjedő tulaj donképeni „szórás", miért is oldalirányú csúszáskor (faroláskor) a hátsóké- 40 rekek hamar lekerülnek a homokkal beszórt területről. A találmány szerinti berendezéssel fenti hátrányokat kiküszöböltük. Ennél a berendezésnél ismeretes módon szóró szer- 45 kezetet használunk, ami a homokot a pályán jelentős szélességben rakja le és a homokkészletet (töltést) a mótor melegével melegítjük fel. A találmány lényeges jellegzetessége abban áll, hogy a bereride- 50 zés homoktartányát a motorháztető alatt rendezzük el és hogy a szórókéswiléket, mely a homokot ismeretes módon egy a gépkocsi első és hátsó kerekei kőzött levő helyen szórja, úgy helyezzük el, hogy ez- 55 által a homdkot az előbb említett kerekek közelében rakjuk le. Az a meleg, ami az üzem alatt a motort körülvevő testen a motorháztető alatt fejlődik, teljesen elégséges ahhoz, hogy meg- 60 gátolja a homok összeállását (csomósodását) és a mótorház-tető alatt bőségesen elegendő hely is van a homoktartány részére, már csak azért is, mert az utóbbi időben szépészeti szempontok miatt a mó- 65 torháztetőt szeretik aránylag nagyra méretezni, úgy hogy több hely áll alatta rendelkezésre, mint amennyi a mótorhók és a hozzátartozó segédberendezésekhez szükséges ós az üzemanya'gtartányt ma,- 70 napság a tűzveszély csökkentése végett leggyakrabban egész hátul rendezik el. Amennyiben a homokot a tartányból egy olyan szóróberendezéshez vezetjük lefelé, amelyik lényegében a kocsinak 75. ugyanazon keresztmetszetében van elrendezve, mint amelyikben a tartányt is elrendeztük, nem jár nehézséggel a homok-