113310. lajstromszámú szabadalom • Égési turbina

MAGYAR KIRÁLYI föJI SZABADALMI BÍRÓSÁG ll|§lP SZABADALMI LEÍRÁS 113310. SZÁM. — V/D/2. OSZTÁLY. Égési turbina. Martinka Mihály oki. mérnök Duisburg- és Dr. Ing*. Müller H. Pál mérnök Hannover. A bejelentés napja 1935. évi márcins hó 1-je. Németországi elsőbbsége 1934. évi március hó 22-ike. Égési turbinákkal csak akkor lehet kielégítő hatásfokot elérni, ha az égési térbe vezetendő levegőt megelőzőleg sűrítjük. Az ehhez szükséges légsűrítőt 5 eddigelé, a gyakorlatban tényleg létesített gázturbináknál, külön gőzturbinákkal hajtották, melyeknek üzemgőzét a gázturbina fáradt hőjével fejlesztették. Égési tur bináknál a zonban kedvezőbb összhatás -10 fokok érhetők el úgy, hogy a turbinakerekeket elhagyó hajtógázokban még megmaradt hőt regenerátorokban adjuk le avégből, hogy azt a friss égési levegőnek adjuk át és így a körfolyamba visszalő vezessük. Ez esetben a légsűrítőnek szükséges külön hajtásáról az említettől eltérő módon kell gondoskodni. Ezt többek között úgy érjük el, hogy a légsűrítő tengelyét az égési turbina hasznos telje-20 sítményét leadó tengellyel mereven kapcsoljuk. Ebben az esetben a légsűrítő fordulatszáma a hasznos teljesítményt leadó tengely fordulatszámához kötött, ami általában véve nem kívánatos. Kerékmű-25 nek vagy villamos áttételnek a hasznos teljesítményt leadó tengely és a légsűrítő közötti alkalmazása a berendezést nemcsak megdrágítaná, hanem az áttétellel járó veszteségek folytán az összhatásfokot 30 is károsan befolyásolná. Itt végül az is hátrányos volna, hogy állandó, azaz wem változtatható áttételi viszonnyal volna dolgunk. Javasoltak már oly megoldást, mely 35 szerint az égési turbina hasznos tengelyének és a légsűrítőt hajtó tengelynek egymással nem mereven kapcsolt hajtókerekeit a két hajtás számára közös égési kamrából táplálják. Ezzel kapcsolatban, azt tervezték, hogy fúvókával két egy- 40 mással ellenkező értelemben járó kereket csapjanak meg, amelyekbe a hajtóközegáram egymásután áramlik és amelyek közül az egyik a hajtóltengellyel szilárdan összekötött, míg a másikat a légsűrítő 45 tengelye hordja. Ez a javaslat nem adhatott gyakorlatilag hasznavehető eredményeket, mert egymással ellenkező értelemben járó kerekeknek ilyen, közvetlenül egymásutáni elhelyezésénél a gázáramtól 50 másodsorban megcsapott, a, légsűrítőt hajló keréknek csak oly teljesítménye volt, amely a gázáramtól elsősorban megcsapott, a hasznos tengelyt hajtó kerék teljesítményéhez viszonyítva túl kicsiny 55. volt, semhogy eléggé nagy légmennyiséget, eléggé nagy nyomásra hozzon avégből, hogy olyan hajtógázhőmérsékleteken, amelyeken az ismeretes szerkezeti anyagok még üzemképesek maradnak, kielégítő nagyságú hatásfokot érhessünk el. Ezenkívül javasoltak már oly eljárást is. mely szerint a forró égési gázokat előbb egy előiktatott turbinában, meJy a légsűrítő utolsó fokozatait hajtotta, bízó- 65 nyos kívánt mértékben kiterjesztették és ehhez csatlakozóan a további kiterjesztést két egymástól térbelileg elkülönített, de csővezetékeken át egymással közlekedő turbinában úgy foganatosították, hogy a 79 két turbina minegyikét a forró hajtógázok egy-egy része csapta meg. Ez a javaslat i-iem tudott kielégítő eredményre vezetni, mert a forró égési gázok hőmérséklete a turbináknak térbelileg való elválasztása folytán szükségképpen alkalmazott hosz-