112486. lajstromszámú szabadalom • Oszcillátor-modulátor, különösen középfrekvenciás vevőkhöz
modulátorcső anód- és rácsköreiben használatos, hogy a rácselőfeszültséget a közepes anódáramnak megfelelően szabá^ lyozza. Ez az ellenállás, amelyhez rádió-5 frekvenciás mellékzárkondenzátor van párhuzamosan kapcsolva, csakis a közepes rácselőfeszültségre hat és úgy van elrendezve, hogy a közepes anódáram fölé való növekedés a rácselőfeszültség növe-10 kedését eredményezi, ami viszont az anódáramot gyakorlatilag állandó értékre igyekszik csökkenteni. A rezgéskeltés a közepes anódáramot kissé megnöveli, ami a rácselőfeszültség további növekedését 15 idézi elő, amint, ezt a következőkben részletesebben le fogjuk írni. A találmány harmadik jellemzője a visszacsatolásnak a rezgéskörhöz A^aló arányosítása. Ez a visszacsatolás előnyö-20 se n a cső katódvezetékében van úgy, hogy ez az anód- és rácskörökkel közös. A hatékony visszacsatolás és a katódellenállás szabályozó hatása úgy van megszabva, hogy az elért maximális rezgósfesziilt-25 ségnél a rács, a rezgéseknek a rácskörre való hatása folytán, ne legyen eléggé pozitív ahhoz, hogy rácsáramot idézzen elő, továbbá, hogy a katódellenállás a visszacsatoló csatolással szemben ne legyen go elegendő a rezgés megakadályozására. Avégből, hogy elegendően nagy ellenállást használhassunk, amely nagy feszültségváltozást eredményez kis anódáram változás mellett, ajánlatos a rácsnak, 35 nehogy az a katódával szemben túlságosan negatív legyen, pozitív előfeszültséget adni ahhoz a negatív előfeszültséghez képest, amelyet az egész ellenállás használata adna. Ezt oly pozitív előfesziilt-40 seggel érhetjük el, amelyet a rácsnak ellenállásán át adunk, mimellett a rácsot a rácskörtől rácskondenzátor szigeteli el. Ez a lényege a találmánynál alkalmazott negyedik jellemzőnek. 45 A következőkben a vezérlőrácsot és a katódot egy vákuumcső bevezető-szorítócsavarjaival, az anódot és a katódot a kivezető-szorítócsavarokkal és a katódot közös szorítócsavarral kapcsolatban állónak 50 tételezzük fel. A vákuumcső vagy kisiitőedény belsejében az olektronáramra mint téráramra hivatkozunk. A mellékelt rajzon az 1. ábra egyszerű oszcillátort feltüntető 55 kapcsolási vázlat, amelynél a találmány fentemlített második, harmadik és negyedik jellemzője van alkalmazva, 2. ábra a találmány szerinti oszcillátormodulátort középfrekvenciás-vevőben alkalmazva mutatja. 60 Az 1. ábrán a (11) vákuumcső közönséges háromelektródás eső anóddal, ráccsal és katóddal. A hangolt rácskör (12) tekercset és (14) kondenzátort tartalmaz. A visszacsatolást a (12) tekercsnek az anód- 65 körben fekvő (13) tekerccsel való kapcsolása révén kapjuk. A (15) és (16) kondenzátorok magasfrekvenciális áthidaló kondenzátorok. (17) a katódellenállás, amelyre fentebb hivatkoztunk és amely a rács- és 70 anódkörrel közös. A sorosan kapcsolt (20) és (21) telepek az anód és katód közötti téráramot szolgáltatják. A két telep közötti (23) pönt adja a fentebb említett rácselőfeszültséget, ennek potenciálja pozití- 75 vabb, mint a (17) ellenállás negatív vége, de negatívabb, mint ez ellenállás (24) katódvége. A (18) mérőeszköz a nulla-rácsáramnak megállapítására való, a (19) mérőeszközt pedig az anódáram önszabályozá- 80 sának és rezgések jelenlétének megállapítására alkalmazzuk. A (11) háromelektródás cső bármely ismert típusú, például NY 227 típusú lehet, amelynek erősítőtényezője 8. Még jobb 85 eredmények elérésére kisebb erősítő tényező, pl. (3) alkalmazható. A rács egyes drótjai előnyösen egyenlő távolságban vannak egymástól. A rács kiterjedését célszerűen oly nagyra választjuk, hogy a 90 katódától az anódhoz vivő elektronáramot egész terjedelmében vezérelje. Ezeket a feltételeket oly rács elégíti ki, amelynek nagyon finom, aránylag nyilt, egymástól egyenletes távolságban levő drótjai van- 95 nak. Aquipotenciális katód, mint amilyen a közvetve fűtött csövekben van, előnyösen alkalmazható. A (17) ellenállás lehetőleg 2—20-szor oly nagy legyen, mint a cső belső ellenállása, 100 amin a meredekség reciprok értékét értjük, vagy más szóval, a rezgésfeszültség változásának az anódáram változásához A'aló viszonyát. A (21) rácselőfeszültség a (20) plusz (21) 105 összfeszültségének nullától a feléig terjedő valamely értékét veheti fel. Nagyobb (21) feszültség általában nagyobb (17) ellenállást kíván, ami egyúttal jobb önszabályozást hoz létre. A (15) és (16) kadót- no mellékzárkondenzátoroknak elegendően nagyoknak kell lenniök, hogy az oszcillátorfrekvenciánál kis impedanciák gyanánt hassanak. De elegendő kicsinyeknek is kell lenniök, hogy az önszabályozás gyors 115 működését megengedjék és az oszcillátor periodikus elzárását meggátolják. Ennél-
