112486. lajstromszámú szabadalom • Oszcillátor-modulátor, különösen középfrekvenciás vevőkhöz

— 3 — fogva eme két kondenzátor összkapacitásának időkonstansa, szorozva a cső effektív belső ellenállásával, valamivel kisebb kell hogy legyen, mint a csillapított sza-5 bad rezgések időkonstansa a hangolt (12, 14) körben. A (12) és (13) tekercsek közötti visszacsatoló csatolás, a (17) ellenállás és a (21) feszültség értékei úgy vannak egymáshoz 10 képest megválasztva, hogy a működési értékek ama értékek között a középen vannak, amelyek a rezgéseket éppen nem akadályozzák még és rácsáram keletkezését éppen nem idézik még elő. Ez értékeknek 15 egymáshoz képest való viszonya nem döntő befolyású ugyan, de azt a célszerűségi határok között kell tartani. Az 1. ábra szerint összeállított kísérleti szerkezet adatai a következők voltak. A 20 (11) cső NY 227 típusú volt, a (15) és (16) kondenzátorok mindegyike 250 mikromikrofarad, a (17) ellenállás 100,000 Ohm, a (20) feszültség 90 Volt, a (21) feszültség 45 Volt. A visszacsatolócsatolás 1:4 arány-25 ban variáltatott anélkül, hogy a rezgések szüneteltek volna, vagy rácsáram lépett volna fel. A rezgési rácsfeszültség nem lépte túl a 15 Voltot. Az anódáram (a 19 mérőeszközben) 0.55 és 0.7 milliamper kö-30 zött maradt, annak ellenére, hogy a viszszacsatoló csatolás ily tág határok között variáltatott és anélkül, hogy túlterhelési jelenségek, pl. rácsáram, felléptek volna. A 2. ábra egy teljes rezgő modulátort 35 mutat, ahogy azt a középfrekvenciásvevőben használjuk. Az oszcillátorra nézve lényeges elemek a következők: A (41) vákuumcső közönséges árnyékoltrácsú négyelektródás cső anóddal, árnyé-40 kolóráccsal, vezérlőráccsal és katóddal. A hangolt oszcillátorkör a (44) tekercset, a (43) fix kondenzátort és a változtatható (42) hangolókondenzátort tartalmazza. Ez a hangolt oszcillátorkör a katódhoz 45 a (44) és (46) tekercsek közötti kölcsönös indukció révén és áz anódhoz a (44) és (45) tekercsek közötti kölcsönös indukció révén, valamint a (43) kondenzátor révén van csatolva, 50 amely a hangolt körrel és az anódkörrel közös. A (47) kondenzátor rezgésfrekvenciás-mellékzárkondenzátor. A (48) ellenállás a katódszabályozó ellenállás, amely úgy a vezérőrácsnak, mint pedig az ár-55 nyékolórácsnak és az anódkörnek közös eleme. A sorosan kapcsolt (35, 36, 37) telepek az anód és a katód közötti téráramot létesítik. A (36) és (37) telepek közötti elágazás az árnyékolórácsfeszültséget adja, a (35) és (36) telepek közötti (38) elágazás QQ, pedig a rácselőfeszültséget. A nagy ellenállási! (33) rácslevezetés és a kicsiny (31) rácskondenzátor meggátolják a túlságos rácsáramot, amely esetleg abnormális működési viszonyok között felléphetne. 65. A 2. ábra segédelemei, amelyek a rezgő modulátort kiegészítik, a következőképen vannak megjelölve: A hangolt jelzésfrekvenciás kör a (34) tekercset és a változtatható (32) hangoló- 70 kondenzátort tartalmazza, amely a vezérlőráccsal és a katóddal, vagy a (41) cső bemeneti-szorítócsavarjaival van összekötve. Az érkező jelzést eme hangolt körhöz vezetjük, amely így a rezgő modulátor 75-vezérlőrácsához jut. Ez a kör, amelyet egy jelzésfrekvenciás erősítő előzhet meg, a rezgő modulátorcső jelzésbeveztököre. Azonkívül két hangolt középfrekvenciás kör van feltüntetve. Az egyik a (41) cső 80 anódkörében az (51) tekercset és az (50) kondenzátort tartalmazza; a másik lazán van az elsőhöz csatolva és az (54) tekercset és (55) kondenzátort tartalmazza. Az első (50, 51) kör a rezgő modulátorcső kö- 85-zépfrekvenciás kimenőköre. A második (54, 55) kör, tetszés szerint egy középfrekvenciás erősítőhöz vagy egy demodulátorral a. középfrekvenciás-vevő második detektorához csatolható. 90> A jelzésfrekvenciára hangolt (32, 34) bemenőkört és a helyirezgés frekvenciáját meghatározó (42, 43, 44) oszeillátorkörí egyidejűleg hangolják az együttesen beállítható (32, 42) kondenzátorok. Ezek ahan- 95. golt körök úgy vannak megválasztva, hogy rezonanciafrekvenciáik egymástól mindig lényegileg ugyanazzal az értékkel, a középfrekvencia értékével, különbözzenek. A helyi oszcillátorfrekvencia cólsze- 100 rűen a nagyobb. A két (32, 42) hangolókondenzátornak általában egyenlő a kapacitásvariációja. Az oszoillátorfrekvenciát úgy tesszük nagyobbá, hogy a (44) tekercs induktivitását kisebbre vesszük, mint a 105-(34) tekercsét. Csupán ezzel a változással azonban a frekvenciakülönbség a jelzési bemenőkör rezonanciafrekvenciájának arányában variálódna. Ennélfogva a különb séget nagyobb jelzésfrekvenciánál olykép no* csökkentjük, hogy a (42) kondenzátor és a hozzátartozó körök effektív minimumkapacitását kissé nagyobbra vesszük, mint amekkora a (32) kondenzátor és a hozzátartozó körök kapacitása. Hasonlóképen a 115. különbséget kisebb jelzésfrekvenciáknál a (43) fix kondenzátornak a (42) kondenzátorral való sorbakapcsolásával növeljük