111940. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék cölöpök, szádpallók és hasonlók leverésére
M»»jr.ielent 1935. évi április li ó 126 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG . SZABADALMI LEÍRÁS 111940. SZÁM. — VlII/j. OSZTÁLY. Eljárás és készülék cölöpök, szádpallók és hasonlók leverésére. Wohlmeyer József mérnök Wien. A bejelentés napja 1933. évi augusztus hó 16-ika. Ausztriai elsőbbsége 1932. évi augusztus hó 16-ika. Az eddig ismerit cölöpverő kalapácsoknál, amelyeknél a verőkost mindkét löketirányban gázalakú nyomóközeg (levegő, gőz, stb.) mozgatja, nehéz tokot kellett 5 alkalmazni. A tok súlyát eaefcnél oly nagyra vették, hogy a hajtóközegnek a verőütésnél felfelé ható reakciónyomása az eszköznek nem a verőkashoz tartozó, röviden toknak nevezett részeit egyálta-10 Ián nem, vagy csak lényegtelenül tudta megemelni. A találmány oly cölöpverő eljárás és cölöpverőkészülék, amelynél a cölöpverés igen kis toksúly mellett, ennélfogva kis 15 összsúlyú eszközzel lehetséges. Ezt azzal érjük el, hogy a verőfcalápács tokiját a beverendő tárggyal (cölötppiel, szádpallóval, stb.) összekötjük, amiáltal eleinte a cölöp súlyát, a továbbiakban pedig még azon-20 felül a cölöpnek a talajban növekvő tapadóerejét is igénybevesszük a fölfelé irányuló reakcióerők felvételére. A cölöpnek a kalapájcstokkal való merev kapcsolata folytán, amely a nehéztokú 25 verőkapaiácsoknál csupán a kalnpácsvezetés céljaira már ismeretes, a verőütésekkel előidézett lökésszerű cölöpmozgások is átvitetnek a kalapácstokra. Ezt a hátrányos hatást a találmány szerint úgy keriil-30 jiik el, hogy a kalapácstoknak a cölöppel való kapcsolatát rugalmassá tesszük. A IÖL késszerű mozgásoknak a kalapácstokra való átvitelét ezzel csillapítjuk, minthogy a rugózás a háztömeget utánasietőén 85 húzza maga után. A találmány további jellemzője" az, hogy a kalapácsltok és a cölöp közötti kapcsolat meglazulása vagv oldása esetén a kalapács önműködően leáll. A rajz a találmány több példaképeni 40 foganatosítási alakját metszetben mutatja, az 1. és 3. ábrák verőkosnak kiképezett hengerű eölöpverőkalapácsot, i'll. cölöphúzót a 15 2. és 4. ábrák pedig verőkosnak kiképezett verődugattyús verőkalapácsot, ill. cölöphúzót mutatnak. ' Az 1. ábra szerint a kalapácstokot, amely az (1) keretből, (2) dugattyúból, (3) 50 dugattyúrúdból és (4) vezérlőifejből áll, a (8) rugók közbeiktatásával a (23) harántcsap révén kötjük össze a (19) cölöppel. A tokot a cölöppel azonban már ismert eszközök, pl. szorítópoifák, bilincsek, láncok 55 vagy más hasonlók révén is összekapcsolhatjuk. A kapcsolás zárását csavarok vagy más efélék útján 'kézzel végezhetjük, vagy pedig azt maga a gázalakú nyomóközeg is elvégezheti. A nyomóközeget rugallmas 60 közbenső tagként is felhasználhatjuk; (henger és dugattyú a rugók helyett). Annak meggátlására, hogy az 1. ábra szerinti elrendezésnél verőkosnak kiképezett (10) verőihenger, egyáltalán nem 65 vagy túl gyengén összekapcsolt (1) tok esetén káros ütéseket mérjen a levegőbe, illetve a (2) dugattyúra, a találmány szerint egy önműködő leállítószerkezetet alkalmazunk azzal, hogy a (3) dugattyú- 76 rúdból, (2) dugattyúból, (4) vezérlőfejből álló merev rendszer a felső végén (5) dugattyúként van kiképezve, amelynek kerületén a (6) nyomóközegbeeresztőrések vagy nyílások vannak és amely a 76 toknak hengerként kiképezett (9) felső részében vezettetik és abban szorosan záróan csúszik. A (6) nyomóközegbe-
