111940. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék cölöpök, szádpallók és hasonlók leverésére

eresztőhasítékok oly magasságban vannak, hogy azokat a (9) tokfelsőrész hengerfala az (5) dugattyú legmélyebb helyzetében lefedi. Ha az (1) kalapácstok a 5 (19) cölöppel össze van kapcsolva, akkor az (5, 4, 3, 2) dugattyúrendszer lefelé való mozgását a (19) cölöp, amelyre az támaszkodik, meggátolja. Ha azonban a cölöppel való kapcsolat meglazul vagy 10 megszűnik, akkor a (9) felsőrészben az (5) dugattyút terhelő nyomóközeg ezt legmélyebb helyzetébe nyomja és ezzel a nyomóközegnek a (4) vezérlőtokhoz való áramlását önműködően elzárja úgy, hogy 15 a kalapács megáll. A nyomóközeg helyett a cölöpre felfekvő kalapácsrész és a cölöpökön megerősítendő tok közötti viszonylagos eltolódásnak az előidézésére rugóerőt alkalmazhatunk. A hajtóközegbe-20 áramlás megszüntetését ez esetben is, mint az előző kivitelnél, a viszonylagos mozgással működtetett zárószerv végezheti. Ezt a berendezést a találmány szerint 25 bármily rendszerű verőhengeres és normális, csupán a cölöpre ráhelyezhető nehéz tokkal ellátott összes kettős működésű kalapácsoknál is alkalmazhatjuk. Az utóbbiaknál akkor állítja le a ka'a-30 pácsot. ha az nem nyugszik teljes súlyával a cölöpön. Ha a verőhengeres verőkalapácsot a felfelé mozgó kosnak egy harántjáromra gyakorolt ütőhatása felhasználásával 35 cölöphúzónak is használjuk, akkor a találmány szerint a leállítószerkezetet a berendezés önműködő leállítására használhatjuk fel, ha a nyugvó húzóerőt, amelynek hatása alatt a cölöphúzót tar-40 tani kell, az előírt mérték alá csökkentjük. A nyugvó húzóerő a 3. ábra szerint az, (5, 4, 3, 2) dugattyúrendszeren a felső (7) kötélszemnél támad. A (10) henger a du-45 giaittyúrudait körülfogó (11) harántjáromra ver, mely mindkét végén egy-egy lefelé lógó (12) vonóhevedert hord. Ezek alsó végéhlez, a (13) harántjárom van csuklósan erősítve, amelynek a különböző 50 cölöpök megfogására való megfelelő (15) fogója van. A két vonóheveder, a találmány sízeirint, fölfelé két (14) orsóban folytatódik, amelyek a (8) rugókon támadnak s ez utóbbiak a tok (9) felső-55 részéire támaszkodnak. Ha a (15) fogó a kihúzandó cölöppel, szád vassal, stb. össze van kötve é!s ha a felső (7) kötélszemre nyugvó húzóerő hat; amely az (5) dugattyúra ható hajtóközegnyomással egyenlő, vagy annál nagyobb, akkor a 60 dugiai'.ityú a (9) felsőrészhez képest anynyira mozog felfelé, amennyire az csak lehetséges és ezzel a (6) beereszitőnyílásokat szabaddá, teszi úgy hogy a, cölöphúzó verhet. Ha azonban a nyugvó húzóerő a 65 cölöpnek a talajból való kikerülése folytán vagy a daru, villa, stb. utánaengedése következtében vagy bármely más okból annyira enged, hogy kisebbé válik, mint az (5) dugattyúra ható hajtóközeg- 70 nyomás, akkor a dugattyú a (9) felsőrészhez képest legalacsonyabb helyzetébe megy és a hajtóköizeghozzáfolyást mjindaddig elzárja, míg a szükséges1

vonó erő újból fellép. 75 Azonos berendezéseket alkalmazhatunk bármely rendszerű, kosnak kiképezett verődugattyús cölöpverőkalapácsnál is (1. a 2. és 4. ábrát). A 2. ábra ily berendezést verőkaíllapáes- 80 kénit, tüntet fel. Itt a hengernek kiképezett könnyű (16) tokot merevein vagy a, (17) rugókkal kötjük össze a (19) cölöppel. A (18) üllő lépcsődugatyúnak van kiképezve, mielynek gyűrűs felületét a, 85 hajtóközegnyomiás terheli. A (16) házhoz képest legmagasabb, rajzolt helyzetéiben a (20) vezérlőtökhöz való hajtóközegáramlást sízabaddá teszi, mert az üllő (21) alámeitszélse a (22) hasítékokat vagy 90 furatokat nem fedi lei Ha azonban a (17) rugók feszültsége az, üllő gyűrűs felületére ható hajtóközegnyomásnál kisebbé válik, akkor a (18) üllő a. (16) tokhoz képest kifelé mozog és a (22) hasítékokat 95 elfedi úgy, hogy a, hajtóközegbeáír'ainllás mindaddig megszakad, míg a kellő rugófeszültség újból létrejön. Ugyanez a berendezés nehéztokú normális verőkalapácsoknál is alkalmazható, JQ( melyek a cölöppel nem köttetnek ösisze, hanem arra csak ráhelyeztetnek. Ez esetben az eszköz csak akkor dolgozhatik, ha a kalapács egé-z toksúlyával a cölöpre nehezedik. io-A 4. ábra verődugattyús cölöphúzó egyik foganatosítási alakját mutatja, amelynél, — mint szokásos és ismeretes, — a 2. ábra szerinti verőkalapácsot fordítva felfüggesztve, cölöphúzóíként használjuk. Itt a m (23) üllő a (24) vonóhevederekre a rajzolt módon közvetlenül vagy pedig harántjárom útján hat. Ha a (25) szemre ható nyugvó húzóerő kisebbé válik, az üllő gyűrűs felületére ható hajtóközegnyomásnál Ili akkor a (23) üllő a tokhoz képest felemel-