111828. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet pálya-jelzéseknek a mozgó vonatra való átvitelére

Megjelent 1935. évi március hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111828. SZÁM. — V/a/2. OSZTÁLY. Szerkezet pálya-jelzéseknek a mozgó vonatra való átvitelére. Kofler Geoi'g" kereskedő Berlin és Dr. Baseler Wol|g,

ang' mérnök München. A bejelentés napja 1934. évi junius hó 7-ike. A találmány szerkezet pálya-jelzéseknek mozgó vonatra való átvitelére, melynél a pálya-árbocon vonáttető magasságában elrendezett ütköző váltja ki a vonat jelző-5 és fékszerveit, amikor a vonat megérintette. ' A találmány lényegét alább röviden ismertetjük. A talpfától kb. 8.6 m magaSfeágban el-10 rendezett szerkezetnek kinyúló karja van, melynek szabad vége ütközőemelő. Ez utóbbi a jelzőállító-berendezéssel beállítható és a jelző „megállj" állásában benyúlik a menetprolilba. A mozdony 15 vagy motoros kocsi tetején két kengyel van; egy csúszó- és egy ütközőkengyel. • Ha a mozdony a „megállj"-á]lású jelző előtt halad el, az ütközőemelő végigsiklik a csúszókengyelen; az ütközőemelő ezt a 20 kengyelt kissé lenyomja és szelepet nyit, mi által a nyomólég l ék működésnek indul. Időközben az ütközöemelő a helytálló ütközőkengyelhez kerül. A fellépő ellenállás folytán az ütközöemelő menetirányban 25 tovavitetik, vagyis kibillen. Az ütközőemelőnek ez a kibillenése kapcsolót lazít, miáltal az ütköző a menetprofilból kikerül és az utánakövetkező kocsikból kinyúló árutól meg nem sérülhet. Ez az önműködő 30 eltávolodás a menetproíilból a jelző változtatása nélkül megy végbe. Az ütközőemelő csak akkor hagyja el a szabad profilt, ha az ütközőemelő a riasztó- vagy fékszerkezetet működtette. A jelzőnek „sza-35 lad"-ra Való átállításánál a csappanószerkezet hajtóberendezése önműködően kapcsolódik össze a jelző hajtóberendezésével, úgy, hogy a jelzőnek újbóli „megállj" helyzetében a kinyúló kar, az ütközőemelővel együtt, önműködően ismét a me- 40 netproíilba, azaz a működési helyzetbe kerül. A rajz a találmány szerinti elrendezést szemlélteti: Az 1. ábra az összelrendezés elölnézete. A 45 2. ábra a motoroskocsi oldalnézete. A 3. és 4. ábrák az egész csappanószerkezetet a működési helyzetben szemléltetik, vagyis amikor a jelző „megállj"-ra áll. A jelzőárbóc (.1) kinyúló karjának (1. 50 ábra) vége rugalmas (a) ütközőemelőt hord. A mozdony tetején, oldalt elhelyezett, mozgatható (3) csúszókengyel (2. ábra) a (4) rúd (1 ábra) és az (5) átvivőszerkezet (2. ábra) közvetítésével a féksze- 55 leppel ([6] vész-szeleppel) van kapcsolva. A (3) kengyel melleit egy második, nagyobb, de mozdulatlan (7) ütközőkengyel fekszik. A jelző előtt elhaladó jármű az (a) ütközőemelőt megérinti, amikor is a (3) 60 csúszókengyel lefelé nyomódik ós a (6) fékszelepet nyitja. Az (a) ütközőemelő időközben felfut a helytálló (7) ütközőkengyelre és ennek ellenállása folytán, tengelye körüli elforgás közben, a menet- 65 irányban tovavitetik. A fellépő szögellfordulás, valamint rekesztőkilines kiiktatása következtében, az (i) rugóval (3. ábra) helyzetében tartott (1) kinyúló kar kiváliatik és a menetproíilból kibillen. (Az 1. 7ü ábrában szaggatott vonalakkal rajzolt helyzet.) Az egész csappanószerkezet a kétrészű (o) csapágyban nyugszik, amelyet az (u) karima a talpfától kb. 3.6 m magasságban 75 rögzít a jelzőn. A két főrész a tok és a ki-