111828. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet pálya-jelzéseknek a mozgó vonatra való átvitelére

nyúló kar. Az (a) ütközőemelőt (3. ábra) a befutó mozdony ütközőkengyele találja. Ezáltal az ütközőemelő a vele mereven kapcsolt és a, kinyúló kar csőbein két he-5 lyen ágyazott (b) tengellyel együtt a menetirányban elforog. A megindított mozgás a (d) emelő útján az, (©) rudakra vitetik át, miáltal az. (f) rekesztőkilincs a (g) rögzítőszegmensben kikapcsolt nyu-10 gaszából kiemeltetik. Az (s) tok egyik oldalán (4. ábra) utánafeszíthető (i) spirálrugó van megerősítve a (k) rugódobbal. Mihelyt a (g) rekesz tő kilincs felszabadul, az (i) spirálrugó az egész, (s) tokot, az (a, 15 al, b, c) kinyúló karral együtt az (1) tengely körül a menetprofilból elforgatja. A szabad profil kellő felszabadításához szükséges elfordulási szög .az (o) csapágyon elrendezett (m) és (n) állítóesavarökkal 20 beállítható. Az (f) rekesztőkilincsel az, állítható (p) spirálrugó rögzíti nyugaszáj ban, amely az (f) rekesztőkilincs kellő elreteszélését biztosítja. Kisebb rázkódtatások tehát egyáltalában, nem befolyásolják 25 az, egész berendezést. A (g) rekesztőszegmens a (q) emelő az (1) tengelyre van, fel. ékelve; a (q) emelő vonórúd útján van összekötve a pályajelző bütyöktárcsás hajtóberendezésével és ilymódon kény-30 szerjáratúlag állítja a pályajelzőt. Az (i) főrugót a kinyiiló kar hátsó végén elhelyezett (v) ellensúly támogatja, vasry helyettesíti. Tegyük fel, hogy a, jelzőt „szabad"-ra 35 állítjuk; ezáltal a (g) rekesztő,szegmens addig forog, amíg az (f) rekesztőkilincs, a (p) spirál rugó hatására, a (g) szegmens nyugaszába nem csappan. Ha a jelzőt „megállj"-ra állítjuk, akkor a tok a ki-40 nyúló karral a működési helyzetet foglalja el. Az (i) spirálrugó ezáltal annyira megfeszül, hogy a kinyúló kart a menetprofilból kibillenteni képes. Ha, a jármű a vágányon ellenkező irány-45 ban fut, akkor a mozgony ütköző kengyele természetesen szintén beleütközik az (a) ütközőemelőbe. Hogy a kinyúló kar kibillentését és esetleg e kibillentést közvet lenül megelőző fékműködtetést az ellen-50 kező menetiránynál kifogástalanul elérjük, a. jármű merev és esetleg rugalmas csúszókengyele a legmagasabb ponttól, kétoldalt egyformán terjedhet ki. Az (a) ütközőemelő széles oly célból, 55 hogy feltétlenül beleütközzék az ütközőkengyelbe; ezzel egyúttal! kiiegyenlítődnek a jármű és az. árboc lengései és a vágány csekély ágyazási hibái. Az ütköző (al) része leinezrugó, amely az egész kinyúló karra és a tokra kifejtett üt ésszerű löké- 60 seket csillapítja. A tokba csillapítószerkezetet is beépíthetünk, amely elejét veszi annak, hogy a kinyúló kar a menetprofilból való eltávolodásánál visszacsapódjon. A csillapító- 65 szerkezet sajátosan beépített rugó lehet, amely egyrészt a szerkezet valamely szilárd pontján, másrészt a kinyúló karon támad. Azonban a főtengely körül spirálalakban ágyazott (i) főrugó is úgy rendez- 70 hető el ós úgy képezhető ki, hogy sugárirányú tágulása, fesztelenítéisnél, csillapításként hat. A kinyúló kar kétértelmű helyzeteinek kiküszöbölésére, a jelző-állífőberendezésen 75 bütyök-tárcsás hajtóberendezést rendezünk el, mely a Német Birodalmi Vasutaknál alkalmazott szárnyas jelzőknél használt liajtóberenóczésekhez hasonló. Szabadalmi igények: 80 1. Szerkezet pálya-jelzéseknek a mozgó vonatra való átvitelére, a pálya-árbócokon vasuttető magasságában elrendezett ütközővel, amely a vonat jelző-, illetőleg fékezőszerveit kiváltja, amikor 85 a vonat megérintette, jellemezve a pálya-ütközőt a jelző-állító-szerkezettel összekötő kapcsolóval, amely lazíttatik, amikor a vonat az ütközőt megérintette és a pályaütközőt a menetprofilból 90 kilengető segéderőt vált ki, míg a jelzőnek „szabad"-ra átállításánál a kapcsoló ismét önműködően hatásos lesz úgy, hogy a pályaütköző kényszerjáratulag kerül ismét az ütközőállásba, ami- 95 kor a jelzőt újból „megállj"-ra állítjuk. 2. Az 1. igényben védett szerkezet kiviteli alakja, melyet az jellemez, hogy a pályaütköző oly (a) kengyel, mely az (al) lemezrugó útján a kinyúló (c) kar egyik 100 végén fekszik ós e kar tengelye körül lengethető, míg a (b) kar (e) tengelyének másik vége az (a) kengyelnek egyik vagy másik irányú kibillenésénél a kapcsolót oldó (d, e) kiváltószervet 105 hord. 3. Az 1—2. igényben védett szerkezet kiviteli alakja, melyet az jellemez, hogy a kapcsoló egyik részo a (b) kar (c) tengelyén elhelyezett kilinoses (d, e) ki- 110 váltószerv, másik része pedig oly nyugasz, amely a jelző meghajtásához való (q) csatlóruddal szilárdan van összekötve. 4. Az 1—3. igényben védett, szerkezet kivi- 115